Egy időben nagyon szerettem blogokat olvasni, folyton frissültek, mindig volt kihez szólni, jó volt ide-oda kommentelgetni egymás írásaihoz, a bejegyzésekre és a hozzászólásokra reflektálni. Mostanra nagyjából elfogytak a kedvenc blogjaim, a tulajdonosok nem írnak, nem olvasnak, nem reflektálunk, pláne nem szólogatunk oda-vissza. Nota bene, a kedvenc olvasóim (de a kommentelők mindenképp) is erősen megfogyatkoztak - úgyhogy feltételezem, hogy az én blogom is egyre érdektelenebb. Úgy tűnik, lezárulóban van egy korszak, kihalóban a bölények, leáldozóban a nap. Mit fogok ezentúl csinálni? Merre kell egy trenddel odébb lépni? Ti mit csináltok a blogok követése és kommentek írása helyett? Folyton könyveket olvastok? Kertészkedtek? Kirándultok? Kenyeret süttök? Főztök, mostok, vasaltok, villanyt szereltek, autópályákat tartotok karban, felhőkarcolókat terveztek, és olajkutat ástok? Vagy vakon tapogatóztok? Akkora lehetőség (élmény) a blog(írás/olvasás), nem értem, hogy lehet, hogy egyszerűen vége.
Egyetértek, pont ezt fogalmaztam meg egy régen olvasott blogban kommentként pár hete. Soha nem éreztem, hogy igazán jól írnék vagy különösen érdekes lenne az életem, így én nem vezettem blogot. Olvasni és kommentelni nagyon szerettem. Volt pár blog, amit évekre visszamenőleg olvastam vissza miközben a gyereket altattam a hátamra kötve, mert csak úgy volt hajlandó aludni. Nagyon sok érdekes blogot már nem írnak a tulajdonosok: megváltozott az élethelyzetük vagy külföldre költöztek. Volt ahol jónéven vették, hogy írtam kommenteket. Aztán egyszercsak egy kommentemhez nagyon keményen az jött vissza, hogy "azt hittem egyértelmű, hogy nem érdekel senki véleménye". Úgyhogy én már nem igazán írok ezért sehová. Nagyjából te maradtál a régi blogok közül. Ha jónéven veszed, hogy kommentelek, én írok szívesen :) Amire rákaptam az utóbbi időben azok a podcastok. Nagyon vegyes a felhozatal, van nagyon szuper és kereskedelmi rádió-szintű olcsó locsogás is. És elkezdtem németül tanulni.
VálaszTörlés❤
Törlésén nagyon szeretem, ha kommentelnek az olvasók a poszt alá (a nagyon-nagyon kevés direkt gonoszul beszólogatós kommenteket leszámítva - de tényleg az elmúlt tíz év alatt csak néhány ilyenre volt példa)
Én is hallgatok podcastokat, mondjuk takarítás vagy főzés, stb közben, főleg szakmaközelieket. Gondolkodom ismét az olasztanuláson (de Bezzeggel szerettem volna, aki sajnos nincs jobban, nem javul és nagyon aggódom érte :( ), elég sokat írok nemblogot - ami jó, de a blog nagyon más műfaj, az nekem beszélgetés - olvasok is, bár sokkal kevesebbet, mint szeretnék, mert anyukám nagyon sok időt elvisz (így is, hogy már egy hónapja nem nálunk lakik) - mondjuk sportolhatnék, mert szükségem lenne rá, de khm...
Az élethelyzetem változását a legjobban az írja le, hogy kiléptem a kerületi anyukás csoportból. Majd azzal a lendülettel beléptem a menopauzás csoportba :)
TörlésMi újság anyukáddal? Nagyon szorítok nektek. Nem tudom hogy kell ezt jól csinálni, hol van a határ az önfeláldozás és a pont-jó-pont-elég között. Az összes női minta, ami előttem van, abban a mártíromságig mentek a nők. Ezt most nem a ti helyzetetekre értem, szerintem te ezt nagyon jól kezeled, ezért is érdekelne, hogy vagytok. Már ha nem túl személyes és nem túl tolakodó a kérdés.
velünk együtt alakulnak az anyukás csoportok, nem lépek ki :D
TörlésAnyukámról akarok majd írni egy hosszabbat - de eleinte nagyon stresszes/dühös/kimerült voltam, aztán bizalmatlan, hogy ez így biztosan nem fog sokáig működni - most márkipihentebb vagyok és bizakodóbb, csak azt nem látom, anyagilag hogy fogjuk bírni, mert hiába van minden kiszámolva, ha folyton jön egy kis vis maior, ami olyan lyukat üt a rendszeren, amit csak pénzzel lehet betömni :(
későn szültem, így akiknek velem egyidős gyerekeik vannak más problémákkal szembesülnek, mint én. Pl ha kimarad a menstruációjuk akkor az első gondolatuk az, hogy terhesek-e, nekem meg már nem. Én nagyon érzem magamon, hogy ez már egy más életszakasz lesz.
TörlésBezzegről van valami híred? Nagyon régen írt pár sort, azóta nem tudok róla semmit.
Nálunk sem egyidősek az anyukák - de azért a gyerekeink mindig egyidősek maradnak, ami elő-előhoz hasonló élethelyzeteket. Persze sokan lemorzsolódtak, nem írunk már olyan intenzitással, mint terhes korunkban, de azért még néha találkozni is szoktunk (már főleg gyerekek (kamaszok) nélkül)
TörlésBezzeg telefonjáról messengeren néha ír ő vagy valaki, aki a telefonját kezeli, legutóbb egy hete (és azt írta, nincs javulás). Talán februárban hívott fel utoljára, akkor sem volt jó a helyzet, most rosszabb. Én azért legalább havonta egyszer írok neki, küldök képet - hátha meg tudja nézni vagy el tudják neki olvasni. De hát semmiképp nem jó a helyzet :( Mindennap gondolok rá, imádkozom is érte (remélem, tőlem is érvényes az ilyesmi), és egy ideig utaltam pénzt is néha - de mostanra sajnos teljesen kizsigerel anyukám ellátása, ami jóval több, mint a nyugdíja - szóval, most csak gondolatban tudom támogatni :(
Bezzeg: Nagyon szomorú hírek, nagyon sajnálom. Annyira ráfért volna valami jó most már. És annyira megérdemelte volna, annyira tiszteltem az elképesztő pozitívitásáért. Ami nagyon könnyű, amikor minden OK, de amikor nehezen mennek a dolgok, akkor embertpróbáló. Ha megadod a számlaszámát, én is utalnék neki, nincs paypal-om, az oldalán csak azt találtam.
TörlésAnyukás: Az egyidőst én sem éreztem problémának - egészen addig a pontig, amíg be nem köszöntött a perimenopausa.
Merylla, de ez most miért lett probléma neked? Vagyis miért érzed úgy, hogy ettől te más lettél, mint a többi, hasonló korú gyerekkel rendelkező anyuka? (Én csak azt érzem néha, hogy én már annyi mindenen túl vagyok, mert ugye a kicsi az ötödik gyerekem. Sokkal tapasztaltabb vagyok, mint a többiek.)
TörlésNem probléma, inkább a tényt állapítottam még. A barátságok nagy részét a közös élethelyzetek, gondolkodásmód mozgatja. Eszter barátnőmmel, aki 38 éves és pont azon aggódott pár hete, hogy nem jött meg és nem terhes-e, nem tudok arról beszeélgetni, amiről Judittal baromi jól tudok,
Törlésmert már ő is perimenopausaban van. Ahogy pl a gyerektelen barátnőknél is máshol van a fókusz, mint azoknál, akiknek van gyerekük. És miután pont 30 perc szabadidőm van naponta, most csak a lényegre tudok fókuszálni.
Nem tudom, ezek nem zavarnak, vagyis nem zavar, hogy más azon aggódik, hogy lehet, hogy terhes. :) Vagy éppen terhes (pasim barátjának felesége). Simán csak örülök, hogy nem nekem kell. :))
TörlésNem zavar, csak már nem ott van az életem fókusza.
Törlésnincs kommentkötelezettség továbbra sem :D - bár te épp szoktál is írni :)
VálaszTörléshú, én is gyűjtögetek mindenféle textileket meg fonalakat, hogy egyszer majd legyen belőlük valami - ötletem sok van, de ez tényleg nagyon időigényes kedvtelés :)
Anno freeblogon blogoltam. Most is van egy, ritka érzelmi kitörésekre - pont Bezzeg, el nem tudom képzelni hogyan, egyszer odatalált, és kommentelt is, pedig szerintem a Google sem találja meg, úgy van beállítva. 😊 Persze lehet, elbénáztam... 😁
VálaszTörlésNéha eszembe jut, írok sűrűbben. Terápiaként + hátha valaki olyan örömmel olvasná és várná, mint pl. én a te bejegyzéseidet. 😊
Plusz tudod, hol szoktak még szerintem blogok "elveszni"? Telefonváltáskor. Nagyon sokáig hűséges szoktam lenni egy-egy készülékhez, de nem szoktam lementeni a könyvjelzőimet - így csak azokat a blogokat olvasom tovább, amikhez fejből odatalálok.
Boci
Rendszeres olvasód vagyok, nem mindig szólok hozzá, de szeretem olvasni az írásaidat. Nagyon hiányozna ez a blog, kimondottan tetszik a stílusod! :)
VálaszTörlésköszi - én nem akarok becsukni (bár ki lát ilyesmit előre?), sokkal inkább a többi blog eltűnésén szomorkodok :(
TörlésNekem amúgy van blogom, baromi régóta, néha ide-oda költöztettem a volt férjem miatt, és most már ritkásabban is írok bele, mert régen a gyerekek dolgainak feljegyzésére használtam, aztán a sok-sok bánatomat, nehézségemet írtam ki, most hála isten talán nincs már annyi. De zárt blog, nem hiányzik a volt férjem meg a sleppje. :)
VálaszTörlésIdőm sokkal kevesebb van, mint régen, heti 40 órás egy munka, plusz munkák, 4 gyerek egyedül, eléggé leköt. :) Többet mozgok, heti 4-5-ször futok, aközben én is vagy dokumentumfilmeket nézek, vagy podcastot hallgatok. Túrázni szoktunk még, néha olvasok is, de ahhoz jobbára már fáradt vagyok estére. És kb. nincs is több időm. :) Van, hogy egy bejegyzést 1 hét alatt írok meg...
Nagyon szeretlek olvasni téged is Böbe. Nagyon őszinte a blogod, nagyon sajnálom amin átmentél és nagyon tisztellek, ahogy talpra álltál belőle . Kommentelni nálad sajnos nem tudok, valamiért a telefonom nem engedi, a laptopon meg nagyon ritkán jutok oda, hogy blogot olvassak.
TörlésHol lehet olvasni Téged, Böbe?
TörlésVera, írtam mailt.
TörlésKedves Bobe! Ha megtennéd, hogy elküldöd az e-mail címemre az elérhetőségedet, engem is boldoggá tenne. Szívesen olvasnálak. (kaposine54@gmail.com)
Törlés(Akkor sincs semmi gond, ha bármilyen okból nem szeretnéd. Köszönöm: Kaposi Tiborné Kelemen Éva)
Kedves Böbe, amikor indítottad a blogodat olvastalak. Aztán egy laptop cserélés után elvesztettem a jogosultságot. Szoktam olvasni a hozzászólásodat pl Milonkánál is. Örülök neki hogy jól alakul az életed. Ha lehetőség van rá szívesen olvasnálak. Üdv. Szalai Gabi
TörlésKedves Böbe, én is örülnék egy meghívónak a blogodhoz! :)
Törléshát, én már antikommentelő lettem, mert lustadisznó vagyok. Általában telefonon olvasom a blogokat (bkv-n vagy ágyban fetrengve) és úgy írok telefonon, hogy a 88 éves nagymamám gyorsabb ebben, úgyhogy read-only-ba mentem át.
VálaszTörlésÍrni meg... nem tudom, mostanában egyrészt úgy érzem, hogy nem történik velem semmi (pedig régen sem történt, de akkor nem zavart) és nincs kedvem írni. Meg most olyan a munkám, hogy napi 6-7 órában írok és szerintem kiírom magamból a szavakat napközben. Nem tudom.
Amúgy én is szokgam szomorkodni, hogy nem blogol már senki úgy, mint régen, amikor tényleg minden nap volt valami, aztán rájövök, hogy én is három hetente írok és inkább abbahagyom a nyafogást, hogy mások miért nem.
De hozzád amúgy minden nap benézek, csak az ugye nem látszik :D
ehhez csatlakoznék :)
TörlésÉn olvaslak napi szinten, de nem vagyok az a kommentelgetős típus :)
VálaszTörlésNem baj, tényleg nem várom el, hogy mindenki kommenteljen, csak régebben (azon túl hogy minden jobb volt :D ) többször alakult ki beszélgetés az egyes posztok alatt, mint mostanában
TörlésSzerintem még nincs leáldozóban a blogvilág. Én 8 éve vagyok nyugdíjas, és elég sok blogot követek, mióta több időm van a netezésre. Imádnék kommentelni, de igyekszem visszafogni magam. Csak akkor kommentelek, ha végképp fontosnak érzem leírni a gondolataimat egy-egy bejegyzésél.
VálaszTörlésTéged is régóta követlek, és nagyon kedvelem a stílusodat. Azt viszont nagyon hiányolom, hogy nem tudom archoz kötni a történéseidet. Persze megértem mindenki döntését, aki nem szeretne képpel blogolni. Remélem jó sokáig fogja még bírni a laptopom a gyűrődést, és nem veszítem el a "nyomodat", mint írta fentebb valaki a telefonváltáskor fennálló nyomvesztést. Várom a további bejegyzéseidet nagy-nagy örömmel.
egyáltalán nem érdektelen a blogod, én naponta többször is jövök :)
VálaszTörlésérdekes módon nálam pont most jött vissza valahogy a blogolási kedv, ki is élem. de eléggé rapszodikus, van, hogy hetekig semmi ihletem, és van, mint most is, hogy legszívesebben mindennap írnék.
én se érzem, hogy leáldozott volna a blogoknak, azt viszont igen, hogy nagyon veszélyes terep lett kritikus hangvételű és tartalmú kommentet megfogalmazni, és ezt nagyon nagy bajnak tartom, mert teljesen kipusztul a normális vitakultúra :(
Pont ezt érzem én is és nem értem miért alakult így. Ami 1 éve teljesen OK volt és elindult egy beszélgetés, az már nem elfogadható. Valahol azt olvastam, hogy a ovid bezártságban felerősödtek a nárcisztikus vonások és a megerősítés OK, a vita vagy a gondolatébresztő beszélgetés már nem elfogadható.
TörlésSzerintem az építő kritikával, vagy a más véleménnyel semmi gond, sőt, abszolút segít átgondolni máshonnan a dolgokat. Én inkább azt vettem észre, hogy van az a fajta komment, ami közli, hogy _neki_ van igaza, kioktató, kicsit lesajnáló helyenként, és teljesen tényként kezeli a saját igazat. Van egy-két ilyen típusú kommentelő aki engem rohadtul idegesít. Biztos én is van, hogy idegesítő vagyok persze... 😀
TörlésSzerintem egy személyes blogban teljesen jogos, hogy a blogíró nem szeretné, ha a kommentszekció társadalmi viták, vagy pusztán csak viták terepe lenne, vagy ha kritizálnák. Nekem az okoz problémát, és inkább nem kommetelek már, hogy többször volt olyan, hogy ami kívülállóként teljesen ártatlan, jószándékú tanácsnak (nem kinyilatkoztatónak, ellentmondást nem tűrőnek, lesajnálónak), vagy csak egy jelenséggel kapcsolatos semleges tapasztalatnak tűnt, azt a blogger támadásnak élte meg. Így mivel előre én nem tudom megítélni, hogy pontosan mi az, ami nem bántja, idegesíti fel a bloggert, amit nem kéretlen okoskodásnak él meg, hiszen nem ismerjük egymást, hiába tűnhet úgy hosszú ideje olvasóként, és nyilván azt nem szeretném, ezért marad nagyrészt a read only, főleg hogy sokszor nem következetesen jönnek a reakciók: ami egyik posztnál ok, a másiknál már nem; ami egyik kommentelőtől ok, a másiktól már nem. Érthető persze, aki írja, a saját életét írja le, a saját személyiségével, nem szolgáltatást nyújt, csak ez is lehet egy oka a kommentelésről való leszokásnak.
TörlésIgen, kommentelni nehéz. Én általában nem bánom az eltérő vélemények ütköztetését - de biztosan van olyan téma, ahol nem esne jól. De én is sokszor fogom magam vissza másoknál ilyesmi miatt.
TörlésEz most már engem is visszatart, sokszor teljesen ártatlan dolgokat olyan szinten vesznek sértésnek, amit nem is értek. Azt meg nem értem miért ne lehetne személyes blog alatt társadalmi kérdésekről vitázni? Vagy beszélgetni?
TörlésÉn azzal tudok azonosulni, hogy nem a személyes blogján csak olyan típusú vagy mennyiségű komment jelenjen meg, amennyit ő komfortosnak érez - én általában nem bánom a több vagy az adott témától elkanyarodóakat sem, ha nem sértő, bántó, kirekesztő (stb)
TörlésEn is valahogy ugy erzem, mint fentebb Kriszti. Azt nem ertettem soha, hogy miert nem teszik a bloggerek akkor zartta a blogjukat, instajukat, stb. Igy ok dontik el, kik olvassak oket es kik kommentelhetnek, es mindenki jobban erezne magat ettol. En nem olvasom mar ezeket a blogokat - annyira azert nem erdekes egy vadidegen ember elete, hogy emiatt elviseljem a kifakadasokat es a beszologatasokat (nem felem, akarmelyik kommentelo iranyaba).
TörlésHát én blogokon "nőttem fel" a kétezres évek elejétől, az anonimitás és a nagyon sokféle ember élettörténete és élménye nagyon jó platform volt ehhez, de hozzá kell fűznöm, hogy az "alapsztorin" túl sokszor pont a kommentelők további történetei, meglátásai adták a pluszt.
TörlésHa valaki bezárt vagy abbahagyta sosem mentem utána, mert nyilván ő érezte ki vagy mi fér még bele, ő valóban a saját bőrét vitte a vásárra, míg én csupán kívülállóként olvastam, de ami mostanában előfordult többször is, hogy kikéri magának valaki, hogy miért szólítja meg az olvasó, vagy egymással miért cserélnek véleményt, hátö. Ha meg elmaradtak a reakciók az volt a baj. Igazság szerint nekem is elment a kedvem jónéhány addig nagyon szeretett blogtól.
Elnézést kérek Martine, hogy itt fejtettem ki.
Sz.
Sz., én is nagyon szeretem a kommentek által hozott "pluszt", ide is most kattintottam vagy hatodszor ma, mert érdekel, mások hogy látják ugyanezt a témát. Szerintem publikus blogot így van értelme vezetni...
TörlésEn is olvaslak rendszeresen és még sok más blogot is, de tény hogy kevesen aktívak.
VálaszTörlésSokszor en sem tudom, hogy örül-e reakcionak az írója, vagy sem - ha örül, akkor milyennek.
Egyebkent leginkabb a személyes jellegueket szeretem, sokszor ugy erzem, mintha valaki nappalijában ülnék éppen..:) de igaz (egy fenti hsz-ről jut eszembe) lehet hogy aki regebben kovet annak tiszta, én a kezdobetukbol altalaban azt sem tudom, milyen nemű es milyen csaladtagról van szó. :)))
Azt hiszem, mindössze három embert jelölok kezdőbetűvel:
Törlésén vagyok én. martine,
A. a pasi,
Á. a fiunk
V.a lányunk
Mindenki más idegen :)
Igen, őket nem szoktam tudni. Esetleg ha kiderul a szovegbol 😹
TörlésEn nagyon keves szemelyes blogot olvasok most mar, az egyik a tied. Ahol abbahagytam az olvasast, ott vagy elment a blog egy olyan iranyba, ami engem mar nem erdekelt, vagy a bloggerek vettek el az olvasastol a kedvemet a kifakadasukkal, hogy erezzek mar megtisztelve magukat az olvasok, hogy egyaltalan olvashatjak oket, vagy a kommentszekcio valt nagyon bennfenntesse. Teged azert olvaslak szivesen, mert oszinte vagy es hiteles, es micsoda mazlink van, hogy ilyen jo stilusban irsz :) Kommentelni nem sokat szoktam, bar pont nalad nem erzem azt, amit mas blogoknal igen, hogy a torzskommenteloi-barati kor beszelget egymassal.
VálaszTörlésNagyon koszi, hogy irtal Bezzegrol, meg ha eleg elkeseritonek tunik is a helyzete. Szoktam neki emailt irni, nem, mintha valaszt varnek - csak azert, hogy hatha olvassa vagy felolvassa neki valaki, es jol esik neki, hogy lelekben tamogatjak ot. En is imadkozom erte, remelem, hogy szamit az imaja egy ilyen hitehagyottnak is, mint amilyen en vagyok.
Ja, es egy praktikus dolog: a benti gepemen a renszergazda blokkolja a blogspotot meg meg egy csomo masik domaint - ertem, persze, munkaidoben dolgozni kell. Ugyhogy a blogolvasas es kommenteles bunos elvezete a telefonomra (ami azert nem olyan kenyelmes) vagy a munkaido utani idoszakra korlatozodik (zomeben ejszakara).
TörlésMinden nap nézlek, várom, hogy írj kedves Martine. Kérlek folytasd.
VálaszTörlésÉn imádom ezt a blogot, egész nap a gép előtt dolgozva naponta sokszor megnézem, hogy írtál-e, mert addig sem kell "főzni, mosni, vasalni, villanyt szerelni, autópályákat karbantartani, felhőkarcolókat tervezni, és olajkutat ásni" ;) Ági
VálaszTörlésAnnyi időt sose szántam rá naponta, hogy most rá tudjak mutatni, hogy mit csinálok helyette. Ha nagyon kellene valamit mondani, azt mondanám magánlevelezek, és gramofonos fórumot olvasok. Én szeretem egyben olvasni a blogokat, mint egy könyvet, ha valakiben megtetszik valami. (Pl. 4 a lánytól próbáltam eltanulni azt a kedvességet és odaadást a lányok felé, Szirkáéktól a fénylő létrafokokon lépegetést.) Engem nem vonz a közösségi vonatkozása, eleve jobban szeretem a magánbeszélgetéseket. Most más, részben azért is olvasom, hogy legyen valami valódi benyomásom arról, mi újság otthon, esik-e az eső. De a kövessük kb. heti szinten, azt egyedül veled teszem. A többiekre néha ránézek.
VálaszTörlésÉn is nagyon szeretem a blogodat. <3 szóval írjad légyszíves! <3
VálaszTörlésA kommentelés részemről már más téma. Nagyon rövid időn belül minimum három blogot tudnék említeni, ahol piszlicsáré félreértéseken alakultak ki olyan "viták", hogy 1. én csak fogtam a fejemet, hogy eddig két egymást nagyon jól megértő ember, így egymásnak essen....; 2. én azóta minimum háromszor meggondolom, hogy kommenteljek-e bármit is.
értem én, hogy ezek nagy átlagban énbologok, senkinek sincsen szüksége kéretlen tanácsokra, és a jelenlegi helyzet miatt sincsen topon az idegrendszerünk, könnyű félreérteni egy egyszerű tanácsot is..... de nálam pl már lett olyan blog, amit már pont ezek miatt nem is olvasok. :(
Csak mondom, mielőtt még többen félreértenek, hogy nem akarok bezárni, azon vekengek csak, hogy nincs mit olvasnom 🌸
TörlésMartine, én is szeretem a blogodat. Változatos. :) Blogot írni szerintem valahol tehetség kérdése, nem megy mindenkinek. Amikor divatba jött nehéz volt jó hangulatú, igényes blogot találni. Túl sokan klaviatúrát ragadtak. Aztán később sokan bezártak ezzel kint hagyva a gonosz, irigy világot, a beszólogató embereket.
TörlésAmikor fekvő beteg lettem akkor találtam rá a blogodra és még más most itt is kommentelő ember blogjára. Ti hoztátok be nekem akkoriban az életet a szobámba. Köszönöm nektek így utólag is. <3 Gabi
Én is jövök negyvenediknek megerösiteni, hogy szeretem olvasni a blogodat. Szerintem amúgy ez az egész blogolás, azaz a blogirás, blogolvasás, kommentelés nagyon ellentmondásos és sokszor magam sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Söt, néha kifejezetten úgy érzem, hogy ezek közül mind a 3 valahogy perverz. :)) Hangsúlyozom: én is irok, olvasok, kommentelek. Sokszor elmélkedek azon is, milyen céllal irunk, olvasunk, kommentelünk? Persze, nehéz, és épp ezért fölösleges általánositani, annyiféle blog és blogger meg kommentelö van. Kell-e, hogy egy blog tényleg öszinte legyen? Van-e értelme irni, ha nem az? Mi a különbség a blog és a napló között? Minek várunk el egyáltalán visszajelzést? Miért _akarunk_ kommentelni: megerösiteni, magunkról beszélni, vigasztalni, kritizálni, lehúzni? Egy komment szinte sose szól a bloggerröl, majdnem mindig az írójáról , de nem ugyanigy van ez az életben is? Baj-e ez? És ugyanígy, mint az életben, akinel úgy érezzük, nagyon is ráférne a visszajelzés, az fogadja meg a legkevésbé. Ugyanakkor ki vagyok én, hogy tanácsot adjak vagy eldöntsem, ki szorul rá? etc. etc.
VálaszTörlésPerverz? Szerintem a normál emberi kommunikáció része (persze lehet, hogy én fura vagyok :D ) ha tehetségesebb vagy szerencsésebb lennék, könyveket írnék. Én nagyon introvertált vagyok, szóban nehezen barátkozom, de így írásban jólesik beszélgetni.
TörlésÉn természetes emberi jellemzőnek gondolom, hogy valaki meg akarja osztani a gondolatait másokkal és kíváncsi másokéra is. Minden, amiről írok, foglalkoztathat másokat is - és innentől szerintem érdekes (is lehet) - nyilván nem mindig az mindenkinek.
Most, tíz év távlatából azt is látom, hogy naplónak is jó. Az őszinteség vagy a hitelesség nem jelenti azt, hogy én mindent megírok, ami történik bennem vagy körülöttem, inkább csak azt, hogy azt írom, amit gondolok - néha ugyanarról mást, ha változik vagy eleve nem konzisztens a véleményem (mert előfordul)
"perverz"= kukkolás illetve magamutogatás értelemben.
TörlésAz öszinteség nem az, hogy mindent leirok, hanem, hogy amit leirok, az az-e amit abban a pillanatban tényleg gondolok, nem vetítek. Persze kár, hogy ezt most pont a te blogodban fejtegetem, annyira nem jellemzö rád egyik sem.
Nyugodtan kifejtheted itt :) szerintem megosztani a gondolatainkat vagy kíváncsinak lenni mások életére nem magamutogatás vagy kukkolás, a perverzió valami olyan (nekem), ami olyan beavatkozás mások életébe, amiről a másik nem tud vagy nem tud ellene védekezni. Blogot írni vagy olvasni teljesen önkéntes, szerintem tiszta win-win helyzet.
TörlésElméletben igen. És pont ezeken szoktam gondolkozni a blogolással kapcsolatban, hogy mi az, ami miatt ez olyan sokszor mégsem igy történik.
TörlésVolt már olyan, hogy felismertél valakit a blogja alapján? Pl. egy kollégát vagy vkit, akivel nem voltál intim barátságban?
TörlésÉn igen, és annyira elszégyelltem magam, hogy rögtön szóltam neki és szerintem hálás is volt érte.
Vagy nemrég tanuja voltam, hogy vki irta, milyen kultúrsokk neki hazamenni a falujába, egyszerü népek közé, erre bekommentel pont egy ilyen szomszéd Bözsi néni, hogy nem te vagy a Kovácsék Katikája? És ö volt.
Tudom hogy olvas néhány ismerősöm, akiknek nem én mutattam meg a blogot. Eleinte zavart, de aztán végiggondoltam és úgy látom hogy nem írok vállalhatatlan dolgokat. A gyerekekről egyre kevesebbet, főleg inkább magamról. De lehet hogy nem örülnék ha tudnám hogy a szomszéd is olvassa.
TörlésMinden nap megnéztem az új kommenteket, szép számmal gyűltek ide. :)
VálaszTörlésOlvasók tehát vannak, köztük én is minden nap jövök.:) Florától kerültem hozzád, és örülök, hogy idetaláltam. Nekem a humorod az, ami a témáidon kívül leginkább tetszik. A változatos bejegyzéseid pedig megunhatatlanok. A napi apróságok, kertezés, ételek, a mély érzelmek, a gondok, anyukád, a kamaszok körülötted és így tovább... Egy érdekes család, ahová egy remek stílussal író által beleleshetek.
Sztem ez nem perverz, jó megismerni ebben az egyre inkább bezáruló, felszínes világban valakit, aki természetes és nyílt.
A blogolás nekem nem menne, de ennek ellenére épp nemrég újra/visszaírom Apukám verseiből, írásaiból a régi, elvesztett blogomat.
Martine, elkezdtem blogolni, hogy legyen mit olvasni. A színvonalért előre is elnézést kérek :)
VálaszTörlésJaj, de jó!
TörlésHogy miért látszik általánosnak a blog mint műfaj haldoklása? Szerintem mint minden, ez is kifárad, úgy általában. Ehhez persze hozzájárul a sok egyéb új lehetőség, ami az utóbbi húsz évben átcsábítja az embereket, főleg a FB, sokan pl. oda írják az addig a blogjukban publikált posztokat (és még az a jobbik eset, ha oda IS, meg a blogba IS).
VálaszTörlésAmi engem illet, én aztán igazán ráérnék blogolni, de a 17 év alatt, mióta írom, sokat változtam. Már csak nagyon ritkán érzem szükségét, hogy a gondolataimat megosszam, meg aztán túlságosan jól tudom, az olvasóim közül ki hogyan reagál - akár gondolatban, akár kommentben - erre vagy arra a leírt gondolatomra. Ez utóbbival egyáltalán nem kellene törődnöm, tisztában vagyok vele, de nem tudtam róla leszoktatni magam.
Te meg csak írj, én naponta itt vagyok, még ha ritkán is szólalok meg, szóval, van rád igény. :)
Én csak most értem ide. Nekem sajnos "jól jön" hogy kb 10-15 helyett már csak 3-4 blog van ami tényleg íródik, mert nagyon elfogyott az időm. Én is ezért nem írok már, csak "szökőévente egyszer".
VálaszTörlésA te blogodban, Martine, pont azt szeretem többek között, hogy a bejegyzések rövidek és frappánsak.
Egyébként a kommentek és a kommentek fogadása témában én azt gondolom, hogy a bloggerek egy kicsit elfáradtak. Lehet ez hülyeség, és lehet csak én fáradtam el, de pl régebben én belementem minden vitába, újra magyarázásba ha valaki a bejegyzésemet vagy a kommentemet félreértette, ma meg már legtöbbször elkezdek egy választ és aztán kitörlöm, hagyjuk. Lehet hogy a Covid miatt van, nem tudom, én pár héttel a Covid kitörése előtt kezdtem el dolgozni, tehát tényleg a munkától veszi el az időt a kommentelés pl. Na megyek is vissza a munkapad mellé...