2011. március 16., szerda

Magyar Postoba

 Családi érintettség okán (Gervay Mihály) hajlamos vagyok arra, hogy  elnéző jóindulattal, netán  pozitívan szemléljem a postát, mint intézményt, de azt hiszem, fel fogok találni egy spray-t, amivel a hülye postásokat lehet lefújni és/vagy a gondolataikat helyes irányba terelni.

Én magam önszántamból nem, legfeljebb nagyon erős muszájból levelezek postán, az önkéntes együttműködés szintjéig nem terjed a szimpátiám irányukba. Viszont a lányom rám bízott egy levelet, mert szerinte nagyon jó dolog postán levelet kapni, sőt küldeni is. A lányomat viszont nagyon szeretem, úgyhogy bementem feladni a levelét a postára. Abba, ahol már jártam máskor is muszájból, így TUDOM, hogy bankkártyával is lehet fizetni, pénzt felvenni. Kéne, mert nincs nálam pénz.

A postán a megszokott kép fogadott: egy ablaknál álltak kb harmincan, egy másiknál egy hölgy adott fel 150 levelet, elsőbbségiexpressajánlva, mindre külön kis ragacsokat rakatva, amiket egy lapon még ki is kellett pipálni. Harmadik pénztár zárva. Beálltam a soklevelű mögé - mert ki tudja, hogy a harminc közül ki mire képes, itt legalább tudom követni a folyamatokat. Alaposan megfigyeltem, volt rá 25 percem.

A harmincas sor létszáma kb maradt, erős fluktuáció volt megfigyelhető - de inkább a sor közepén-végén állók távoztak dolgukvégezetlen, mint a sor elején állók. Nem álltam át.

Már csak két-három levél volt hátra, amikor a harmadik ablak kinyílt. Amint elfogyott a százötven levél, az általam favorizált ablak bezárt, engem az újonnan nyíló ablakhoz utasított a postai dolgozó.

Köszöntem, odaadtam a lányom levelét és a kártyámat, hogy fizetnék, valamint vennék fel némi pénzt is egyúttal - úgyis akként tekintenek a postán a kátyás fizetésre, mintha pénzt vennék fel.

Itt nem tud kártyával fizetni, így a patkányfejű kisasszony. Na dehát már fizettem itt kártyával, mondám. Aha - így ő - de az a MÁSIK PÉNZTÁRNÁL volt, mert itt, ennél a pénztárnál nem lehet. Van itt néhány utcányira automata, ott tudok pénzt kivenni.

Megpróbáltam, hogy közel 30 percnyi sorban állás után nem lehetne-e megoldani, hogy mégis lehúzzák a kártyámról ezt a kis pénzecskét, hogy bevennék a lányom levelét, kértem a megértését, az együttműködését, de hajthatatlan volt. Rázta a buta patkányfejét, hogy ez lehetetlen, amúgy pedig ő NEM HISZI, hogy nincs nálam 115 Ft.