régiség

Kortárs költő kőbe vésve -
elismerték. Kicsit késve.

Tévhit

Talán valaki eddig közületek úgy képzelte, hogy azért a bunkóságnak is van határa. Én legalábbis így képzeltem. Meg úgy is, hogy a szeretettel, gondossággal, tervezetten (stb., de szándékosan nem írom, hogy jól) nevelt gyerekek azért alapvetően nem bunkók. Vagy legalább nem annyira. Vagy nem túl sokszor.

Á. rácáfolni látszik a hiedelmeimre, mondhatnám, hogy a focivébé (vagy micsoda van most) miatt, de igazából nem, azt hiszem, attól függetlenül is.

Hát, én nem hittem volna, na.

a tizenhat éves papucsmilliomos

a kelleténél jóval többször olvasok el hülyeségeket az interneten, most például nemcsak azt, hogy a tizenhat éves talcottina parsons (vagy valami más nevű lányka) abból lett milliomos, hogy papucsokat tervezett (???), hanem még a papucsokat is megtekintettem. hogy milyen papucsokat kell tervezni ahhoz, hogy milliomossá váljon belőle bárki is. azt hiszem, nekem nincs szemem az ilyesmihez, mert úgy láttam, sima vietnami gumipapucsok halmintával, amit bármelyik alföldi kínai boltban utánunk vágnak - de persze nyilván nem. meg tán a vásárlóerő is izmosabb arrafelé, mint nálunk az alföldön (bár nap mint nap hallom az örömjelentéseket, ksh adatokkal megtámogatva - nos, én egyrészt úgy szocializálódtam, hogy a ksh egy hiteles intézmény, így mindig több idő kell ahhoz, hogy megemésszem, hogy már nem feltétlenül annyira, másrészt viszont magam is tudok olyan statisztikákat összeállítani, amik egészen pontosan azt tükrözik, amit én mutogatni szeretnék - csak jól kell tudni hozzá kérdezni). szóval, láttam a halas gumipapucsokat és azt gondoltam, itt az idő, hogy magam is milliomossá legyek. végiggondoltam, hogy milyen termék tehetne azzá - és a papucs mintájára a baseball sapkát választottam, mert ugyanolyan kommersz, mindenki által ismert, könyökünkön is kijövő dolog. és a halminta már bejött - de azt túl erős plagizálásnak érezném (bár lehet, hogy épp azért menne nagyon, mert illik a halas papucshoz), úgyhogy inkább azzal az eredeti ötlettel villanyoztam fel magam (és leendő termékeim forgalmát), hogy legyenek a baseball sapikon madarak. vagy kígyók. vagy békák és bogarak. láthatjátok, hogy vagyok olyan ötletgazdag, mint a kiscsaj, remélem, ezt nem cáfoljátok - vagyis a termék megvan.

egy normális országban - gondolom én - ezután a megvalósítás következik: a tervrajzok után le kell gyártatni valami olcsó helyen a halas papucsokat nagy példányszámban, aztán a negyedét szétküldeni a világ celebjeinek, a maradék háromnegyedért meg majd letapossák egymás sarkát a népek, hogy nekik is olyan legyen. ömlik a bevétel, még az adózott nyereség is tekintélyes - megvan a milliomos.

szerintem nálunk először is engedélyeztetni kéne a madártani intézettel, az MTA természettudományi szekciójával, aztán jönne az, hogy nincs madáripari vagy papucstani szakképzettségem, így fel kéne vennem néhány embert, akinek van, aztán kéne vennem egy pénztárgépet, ami közvetlenül az apeh egyik konnektorába van bedugva, aztán a nagynemzeti együttműködés jegyében egyes madarakat (kígyókat - békákat) ki kellene retusálni a sapkákról, sőt, legjobb lenne, ha az idegenszívű baseball sapkák helyett a pörgekalapot részesíteném előnyben, aztán akiknek kiküldeném a repiajándékokat, azok után be kéne fizetnem a repiadót, meg a reklámadót, meg külön a madártani intézetnek valamit, amiért a madarak arcképét használom, aztán kéne egy-két főállású könyvelő meg jogász, valamint különféle menedzserek, hogy elég komolynak hasson a cég, aztán közben eltelne a nyár és terméket kéne váltanom, mondjuk váltanék ősmagyar subára madármintával (vagy kígyóval-békával), de akkor újra kéne engedélyeztetni...

és mire tizenhat éves milliomoslánnyá válhatnék, már megöregedtem, belekeseredtem (az egyéb, államilag finanszírozott vegzálásról nem is beszélve)

valósítsátok meg nyugodtan a baseball sapkás projektet, a milliók kisebbik részével is elégedett leszek az ötletért

Így vigyáznak

Meg kell mondanom, igazán elégedett lehetnék (nem vagyok az, de ez nyilván az én antiszocialitásomnak köszönhető), mert különféle kisebb-nagyobb szervezetek vigyáznak,  óvnak.

A bankom és/vagy a mobilszolgáltatóm az internettel karöltve például arra figyelnek, hogy nagyon jól meggondoljam, mire költöm a pénzemet. Ma például felelőtlenül be akartam fizetni a képzésem utolsó részletét, meg V.-nek egy tábort. Már beléptem az internetbankba, be is írtam, hogy minden vágyam nagyon sok pénzt és kicsit kevesebb sok pénzt átutalni - de nem sikerült a herdálás, mert nem jött a telefonomra a jóváhagyáshoz szükséges kód. Csak mintegy két óra múlva. No, addigra már árkon bokron túl jártam, a pénz viszont még a számlámon dagad. De végül is miért kéne befizetnem az utolsó részletet? Nem jobban járok, ha nálam marad a pénz? V. is minek menne táborba, ha otthon is maradhat - elgondolkodtató, megfontolandó...

A vasutasok pedig az egészségünket nem engedik leromlani. Én alapvetően nagyon egyetértek azzal, hogy meglegyen a napi több kilométer sétám - de ha választhatnék, én nem egy mocskos pályaudvarra helyezném magam sétálni. Nem így a MÁV, ők a vonat indulása előtt 10 perccel még nagy cselesen csak annyit mondanak: "Vonat indul a vágányról" - vágány pedig mint égen a csillag, így megfeszített izmokkal, ugrásra készen várjuk, hogy melyikhez induljunk. Öt perccel a vonat indulása előtt aztán el is árulják: a megszokott helyével átellenes legtávolabbi sarokból - futás!... azaz bocsika, mégsem onnan! futás!!!! jaaaa, mégis - és még mindig van fél perc.... roham! Mármint idegroham a legtöbbünknél.

Most pedig Á. írt egy sms-t. A szövege minden változtatás nélkül a következő: "indulok" - jó hír... csak az a gond, hogy épp osztálykiránduláson van. Ma jönnek haza... de akkor most honnan indul? Mikor, hová ér? Ja, telefonon elérhetetlen, a gondosan szövegezett sms után kikapcsolta (vagy lemerült). Én is.

Vásárolgatok

Ma például szinte teljesen váratlanul angolórákat vettem - és a lejtőn nincs megállás, már megrendeltem a következő alkalmat is. Addig is olvasgatok. Angolul. Nem mintha eddig unatkoztam volna. Így megy az agyamra a kánikula.

nonkonformizmus-e

a szemből készült profilképem?

Az új nadrágomról

én: Igyekezz már!
ő: De rajtad is még pizsama van, nem?
én: nem
ő: Ez nem pizsama? De úgy néz ki...te most tényleg ebben fogsz jönni????

Még a könyvről

újra és újra és újra arra kell emlékeztetnem magam, hogy ez a hatvanas meg a hetvenes évek története, meg kicsit a nyolcvanas éveké is, hogy ez a könyv nem a puszták népe, meg nem öcsöd a nevelőszülőkkel, bár az sem volt olyan rég, ők a nagyszüleim kortársai - de borbély szilárd az enyém, néhány év ide vagy oda nem számít, inkább a helyek - és közben meg nincs olyan illúzióm sem, hogy ma már ilyen nincs, ez azért már a huszonegyedik, mert bizony van ma is, a különbség sok tekintetben sok helyütt alig mérhető. nem tudom, mit mondhatnék még azért, hogy olvassátok el, mindenképp olvassátok el, mert ez is magyarország, a mai negyvenesek-ötvenesek, és persze az utódaik. ez van most is.

Vakáció, -1. nap

Á-éknál már vége a tanításnak, csak kirándulni mennek el két napra még holnap, de ma már otthon van. Nagy öröm ez nekem, mert így van kivel kitakaríttatni a lakást, míg nem vagyok otthon már ma reggel is felkelhettem reggel hatkor ebédet főzni a fiúknak (A. és Á.). A gyors, egyszerű mindenki kedvence paprikás krumplira esett a választásom - mert ahhoz volt otthon minden, míg például a harcsapaprikáshoz kapros túrós csuszával semmi (pedig jó étel az is). Megfőztem, eljöttem.

Kérdezem fél egy körül A.-t, hogy ebédeltek-e már és jó lett-e a krumpli. Igen, mondta ő. Nem egy túlzottan bőbeszédű ember, pláne cseten, ismerem jól, így én elégedett voltam a válasszal.

Most tíz perce felhívtam Á.-t, hogy milyen házi munkákat végezzen el, mire hazaérek. A. ugyan ott van vele, a teste legalábbis, de úgy tűnik, vagy nem híve a gyerekkori rabszolgaságnak, vagy valahogy kevésbé szívügye a porszívózás, mint nekem - szóval, a házimunkát én osztom ki. A. örömére és Á. bánatára. Nekem sem könnyű, de még mindig jobb, mint az egy nap alatt is totál lelakott házba hazamenni, ott idegbajt kapni, kiabálni, etc. Mellesleg megkérdeztem Á.-t (csak hogy oldjam a fagyos hangulatot), hogy ízlett-e az ebéd.

- Még nem ebédeltünk - mondta szomorúan.
- Neeeeem? De hát apa azt mondta, már ettetek paprikás krumplit!
- Igen, de még csak reggelire - válaszolta búsan és nagyon éhesen
- Hát, akkor egyél még ebédre is... és csinálj hozzá uborkasalátát is!
- Jóóóóóóóóóóóóóó!!!!! Ez az!!!! Hurrá!!!!!  Ebéd!!!!!



Napi kisszínes:

tegnap elvitték a bojlerünket karbantartani. Az, hogy nincs meleg víz 24 órán át, az 35 fokos nyárban kibírható. Az összeg, amit ki kell rá fizetni, egy heti tábor ára - de hát mit tehetünk? Kifizetjük.

Aztán:
A.: mosógép elromlott
én: mi van?
A.: F08 = a fűtőbetét szakadt

én:  bakker... az valami végzetes, igaz?

A.: a dob szakíthatta le...

én:  jaaaaaj... bár már régóta betegeskedik

A.: szétszedtem... volt 150 Ft beesve a mosógépbe

én: de szorgos vagy!

A.: de nem javult meg a kiszedéstől

én:  pedig annyiból nem jön ki az új

A.: LOL... inkább nézd ki, hogy milyet vegyünk

 

Mosógép kell, ez egyértelmű. Az árán előre sápadozok. Milyet javasoltok?

Gyümölcsöző séta

koszt eszem kosszal
jobbat a rosszal

cseresznyét, meggyet

földről csak egyet

fáról a többit

pirosát zöldjit

jobbat meg rosszat

két utcahosszat

aztán a sarkon

eperre váltok
annak eleve

csorog a leve
a számon folyik

úgy pironkodik

ha nem vigyázok,

eperré válok
és minden nyáron
pont így csinálom
jobbat a rosszal
gyümölcsöt kosszal

Ó jaj

ha úgy érzitek, hogy nagyon szeretnétek most olvasni valami szörnyűt, ami azért gyönyörű is, valami közelmúltat, ami nagyon jelenidejű, ha egyaránt szeretitek a rideg mondatokat és a gördülő mondatokat is, meg a túlzottan konkrét dolgokat és azokat is, amiket csak épphogy sejteni lehet, ha kíváncsiak vagytok köztudott történésekre és közülük a mégis durván megdöbbentőekre, ha emlékeztek a saját gyerekkorotokra, vagy akár arra, hogy hogyan élték túl mások, míg ti (szerencsétekre) nem úgy éltetek, hát mihamarabb olvassátok el Borbély Szilárd Nincstelenek című könyvét. A kortársak korán halnak és itt van rá egy kimerítően elégséges magyarázat.


(cikkek és részlet:
http://konyves.blog.hu/2013/10/25/a_megvaltas_iden_is_elmarad
 http://www.szombat.org/kultura-muvesztek/borbely-szilard-az-emlekezes-is-fikcio )