Köszönöm az össznépi aggodalmakat, de nem érdemlem meg. Mert egy szemét vagyok. Ludmilla - hat nappal a próbaidő lejárta, és nyolc nappal maradási szándékának egyértelmű megerősítését követően - azt mondta, talált egy jobb állást a családja közelében valahol vidéken. A jobb azt jelenti, többet fog keresni. Sokkal többet - mondta. Ez sajnos nem nehéz, nálunk tényleg alacsonyak a fizetések. És még a családja is közelebb lesz. Úgyhogy szeretne januártól ott kezdeni, mert várni azt nem fognak rá. Mármint a család igen, a multi nem. Mert az egy komoly multi. A dolog némiképp megakasztotta azt a tervezési folyamatot, amiben épp nyakig benne vagyok és ami a jövő évről szól. Annak ellenére is, hogy Ludmillát amúgy a hátam közepére sem kívánom (jaj, hát micsoda hülye mondás ez - hogy kívánhatnék bárkit is a hátam közepére?) volt egy gyenge próbálkozásom, hogy mi lenne, ha februártól menne csak el, mert mégis, honnan akasszak le valakit karácsony előtt egy héttel, hogy vegyen át egy munkakört? - de hát nem várnak rá. Oké - mondtam belenyugvóan, és másnap írtam egy pöpec kis tervezetet a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről, amiben december 15-e az utolsó munkanapja, és amiben ő lemond a bent maradt szabadsága pénzbeli megváltásáról, én meg szemét módon nagyvonalúan nála hagyom a havi bérletét. És nem fizettetem vissza vele a konferencia részvételeket. Ezt elküldtem neki, mint ajánlatot. Mire ő azt válaszolta, hogy neki megfelel, ha csak 15-ig marad nálunk, és akkor addig gyorsan ki is venné a fennmaradt szabadságát, mert le semmiképp nem mond róla - de ki is fizethetem neki, ha ragaszkodom hozzá, hogy bejárjon - szóval, van választásom. Mire én - ahelyett, hogy csóváltam volna a farkam örömömben, hogy van választásom - szemét módon azt mondtam, hogy nem. Hogy annak, hogy én közös megegyezéssel elengedjem, pontosan ez a két dolog a feltétele: 15-éig, amíg marad, nem vesz ki addig szabadságot és utána sem fizetteti ki velem. Mert én egy szemét vagyok. Illetve megzsaroltam azzal, tájékoztattam, hogy amennyiben nem él a közös megegyezés lehetőségével, természetesen jogában áll egyoldalúan felmondani a munkaszerződését - ez esetben viszont nem fogok eltekinteni az egy hónapos felmondási idő teljes kitöltésétől. Mert szemét vagyok nekem is vannak érdekeim. Többek közt például az, hogy a tervek szerint 19-én bezáró irodába ne fizessünk plusz fél hónapra egy olyan alkalmazottat, aki már sosem fog nálunk dolgozni. Azt, hogy énnekem is van még bent tizenhárom napom, már említeni sem merem. Mert hogy én ezt (igen, épp őmiatta) már sosem fogom tudni kivenni, az tuti. Kifizetni sem fogja nekem senki. Persze, márciusig átvihető... de én akkor épp a munkafolyamatokba fogok bevezetni egy új embert. Ludmilla az eddigi három hónapban effektíven nem termelt semmit, abból fizettük őt, amiért a többiek dolgoztak meg - természetesen azzal a reménnyel, hogy egy kicsit később** majd behozza az árát.
* nem a HÉV!
** mondjuk ez elég naiv feltételezés volt, mert se eleve nem tudott sokat, se megtanulni nem nagyon akart semmit (mármint semmit, ami nem érdekelte - de a úgy láttam, hogy a nálunk folyó munka úgy általában nem érdekelte különösebben)
** mondjuk ez elég naiv feltételezés volt, mert se eleve nem tudott sokat, se megtanulni nem nagyon akart semmit (mármint semmit, ami nem érdekelte - de a úgy láttam, hogy a nálunk folyó munka úgy általában nem érdekelte különösebben)
