Holtában öregszik igazán

Olvasom különféle netes felületeken a cikkeket, hogy meghalt Kertész Imre
84 éves korában
85 éves korában
86 éves korában
87 éves korában
A halál szomorú tényében nagy egyetértés mutatkozik - de vajon hány éves volt a kapitány Kertész Imre?


(tudok erre egy nagyon egyszerű számolást: a halál évszámából kell kivonni a születési évszámot - aztán még lehet korrigálni a hónapokkal, csak arra kell nagyon figyelni, hogy egy év mindig 12 egyedi névvel elnevezett hónapból áll, amelyek minden évben teljesen azonos sorrendben követik egymást)

átmeneti

Mióta az elmúlt két év során közel tíz - különbözőképpen gyönyörű - átmeneti kabátra is szert tettem, már nincs átmenet.

Hát lehet ennek ellenállni?

"Nagyméretű anion kristály szűrös germánium zuhanyrózsa most 1950 ft ért féláron!"

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem egy valódi germánium zuhanyrózsa eleve roppant rejtélyesnek és egyben csábítónak is tűnik, mintha a szecesszió szomorkásan erotikus vízködéből bukkanna elő. És ha még egy  - nyilvánvalóan az ősi népek boszorkányságára utaló üveggömböt a magyar paraszti társadalmak hagyományos viseletével ötvöző - minimum XL-es anion kristály szűr is van rajta... hát, közepesen olvasott blogger legyek, ha ennek ellen tudok állni! És ez a csoda mindössze 1950 forint - már túl '45-ön, de még innen '56-on! Én egész testemmel beleborzongok, ha arra gondolok, hogy mi mindent zúdíthatna rám egy ilyen karakteres, ördögi szimbolikájú szerkezet naponta kétszer. Reggelente felkészítene az egész napos küzdelmekre, és estelente olyan álmokat bocsátana rám, amilyenekről ma még álmodni sem merek hogy arról kódulnék.

Ebéd

Most mondjátok meg, tényleg az a normális, hogy A. és V. ebédidőben felhívnak engem otthonról (előbbi a home office-ból, utóbbi a tavaszi szünetet tölti), hogy most akkor mit ebédeljenek? És az, hogy amikor azt mondom, nyissák ki a teli hűtőszekrényt és tájékozódjanak, hiszen ők vannak a helyszínen, akkor fel vannak háborodva? Én nagyon ritkán eszem csak meleg kaját ebédre, mert megvenni drága, otthonról idelötyögtetni meg utálom a békávén - de nekik szinte minden napra főzök. Tegnap (sem ma reggel) nem főztem. És most V. halálosan fel van háborodva, hogy elveszem a szünetét és dolgoztatom. (Javasoltam, hogy csináljon sonkás tésztát zöldsalátával - az elég egyszerű és gyors - de még telefonon át is hallottam, hogy húzza a száját) Amúgy pedig én is éhes vagyok, nem kicsit, nagyon. Ilyenkor elég könnyű felbosszantani.

Pokolbéli víg napjaim (szemelvény)

F.: még valami?
én: több ügyfél is jelezte, hogy túl sok nekik egy hónapon belül ennyi program, és hogy amúgy szívesen részt vennének, mert a témák mindegyike érdekli őket, de egyszerre nincs rá se pénz, se idő
F.: most te engem fenyegetni próbálsz?
én: ????
F.: ezt nem tudom másképp értelmezni, mint személyes támadásként
én: hát... te tudod

napi kérdés

ez mi volt? pillanatragasztó?

fémek

az optimális evőeszközökről:
a sok gasztroblogger időnként belekomponálja a képbe az evőeszközeit is, amiről én csak azt akarom mondani, hogy az általam preferált evőeszközök mind szép fényesek, a kanál szinte teljesen kerek, a villának rövid fogai vannak és széles pakolófelülete (?), a késnek pedig jóval rövidebb az éle, mint a nyele, egy fémből valók vagyunk te meg én, az él recézett és képes elvágni a marhahúst is - egyébként lehet, hogy evőeszközfetisiszta vagyok, órákig tudom nézegetni és fogdosni is őket a vasedény boltokban - de már nem hozhatok haza többet, mert ahhoz nem szültem eleget leszakad a fiók (valamint A. is kihajít egy idő után késestül, kanalastul a villából villástul)


elvárásaim a csipeszek csippentő felületével kapcsolatban:
ami elég vastag ahhoz, hogy szabad szemmel látható legyen, annak ahhoz is elég vastagnak kell lennie, hogy csipesszel megfogható legyen

a locsolkodás fájó pontom, arról nem írok