poppy, bird, summer

ezeket a szavakat írtam be az ingyenes képkeresőbe - mert egy olyan intenzíven nyári képet kerestem, amin pipacsok és madarak is szerepelnek. Mutatom a találatot:

75.

És mivel a költészet napja is ma van, álljon itt egyközös kedvenc

A reggel kimaxolása

A reggeli első kávéval a kezemben csámborgok, az ablakból figyelem, hogy megbozontosodott a fű a tegnapelőtti locsolás és a tegnapi néhány csepp eső hatására. Az ablakban bezzeg száradnak a virágaim - megöntözöm őket. A zellerszár viszont kirohadt, áll az edény alján a bűzös lé. Leteszem a kávét, fogom a rusnya műanyag vödröcskét, még simán belefér a kukába - csak hová öntsem belőle azt, ami folyékony, hogy ne a kukába folyjon? Kiviszem a kertbe. A kerttől odakint még inkább elámulok, mint a szobából kifelé nézve. A madarak reggel bátrabbak vagy álmosabbak, mint napközben - vagy csak én tűnők ártalmatlanabbnak? - fél méterre tőlem ugrándozik a feketerigó, csőréből hosszú giliszta lóg, azzal járja be a kertet. Vagy tíz cinke bohóckodik a borostyán lombjain ki-bebújva, fákra röppenve, már majdnem hogy bukfencezve. A szilvafánk önkiszolgáló étteremként tárja kincseit a harkály elé - a harkálynak amúgy nem a kopogás a hangja, hanem csipog (mint azt tegnap újra megfigyeltem - és tegnapelőtt este gólyát is láttam, ahogy lomhán átúszott a város felett). Már ennyi madárral körülvéve is úgy érzem, átélem a szent ferenci kegyelmi állapotot, béke, nyugalom, boldogság. Mindez a rohadtzelleres ibrikkel kezemben ér el - úgyhogy néhány percnyi bambulás után kifutok a kukához az utcára (már este ki szoktuk készíteni, de még korán van, még nem vitték el) és elhelyezem a szemeteszsákok tetején a kis vödröt, óvatosan, hogy a rohadt léből egy csepp se jusson a kukába. Hatalmas csattanás a hátam mögül. A kapu az. Kívülről csak kulccsal nyitható, kerítésen átmászni már rég nem tudok. A kegyelmi állapotból hamar a kegyvesztett reménytelenségbe zuhanok. Ott állok mezítláb, kócosan, pizsamában az utcán, nincs nálam sem kulcs, sem telefon, sem a kávém. V. már rég elfutott a vonathoz, kivételesen A. sincs otthon már - Á. pedig épp fürdik. Hiába csöngetek, egyre jobban fázós legalább húsz percbe telik, míg visszajutok a házba, amikor Á. elindul. 

kedv, remények

Sokkal nagyobb kedvem lenne olvasni, filmet nézni vagy egyszerűen semmit sem tenni mindenféle munkamozzanatok helyett. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne kedvelném továbbra is nagyon a munkámat és a munkatársaimat is, azt viszont jelenti, hogy nem lehet folyton tízfelé figyelni, mert a végén már egyfelé sem megy igazán. Most egyfelé sem megy igazán. Még van mára vagy öt (oké, elengedem, de így is minimum három) feladatom, amiket napközben kellett volna elvégeznem, de nem jutottam egyiknek sem a végére (mert kénytelen-kelletlen belekezdtem több másba is, mert mindenkinek azonnal kell minden, amit az elmúlt években nem tudott megoldani). Valahogy hiányzik minden napomból plusz egy - másfél óra. Pedig ahhoz képest, amennyire meg szokott viselni az óraátállítás, nem is vagyok tönkretéve. Nehogy most azzal jöjjetek, hogy nyugodjak meg és bírjam ki, mert mindjárt itt a húsvét, mert az csak újabb feladathalmokat és nyűgöket fog jelenteni, mielőtt még szép lenne.

szinkronicitás

Épp vezettem hazafelé, napfényes és esőfényes idők váltakoztak kétpercenként, a rádióból vidám reklámok szóltak a hervasztó hírek előtt, és én azon elmélkedtem, hogy vajon a maxmósön, mint fogalom mennyit tesz hozzá az egyszeri ember életéhez, amikor megláttam, hogy a nem kicsit forgalmas út mentén egy ember az útnak háttal (de az autók közeledési irányát tekintve pont oldalról) vastag sugárban odavizel a járdasziget mellett porba. Még megrökönyödni sem volt időm (jó, mondjuk nem rökönyödöm túl gyorsan, csak szépen, módjával), amikor megszólalt a következő reklám: Úgy látom, túl gyakran kell pisilned! Biztosan felfáztál! - próbáltam gyorsan lehúzni a jobb oldali ablakot és felhangosítani a rádiót, hogy brunyálás közben meghallja az ember, hogy mit javasolnak neki az éterből, ugyanis már egyáltalán nem a tőzegáfonya kivonat a menő, mint tavaly - de nem tudom, átment-e az üzenet.

Nagyon szomorú napok várnak ránk

- mondja a(z interneten) tévé bemondója az időjárás jelentésnél. De reméli, hogy talán mégsem igaz, amit a következő napokra jövendöl a meteorológia - mármint az, hogy a héten esni fog az eső. Húsz éve nem látott aszály van az ország nagy részén - hangzott el néhány perccel korábban a hírfelolvasótól. Tényleg szomorú napok (évtizedek?) várnak ránk.