oktatási segédanyag

A verbális kommunikáció oktatásának azon részletéhez, amikor a csúsztatásokat arroganciával leplezni próbáló beszélő prototípusát próbálják nagyon rövid idő alatt, ugyanakkor nagyon markáns példán bemutatni a hallgatóságnak. Telitalálat!

Micsoda borzasztó, eszetlen pazarlás!

Rekkenő nyári meleg van, az ég kék, szél se rebben - és pazar fizikai kondícióban lévő, esztétikailag  tökéletesen fiatalos, zöld levelek hullanak le halomra a fákról a poros aszfaltra és válnak kegyetlenül surrogó autókerekek martalékaivá. Itt az ősz.

túlzásokba esem

az amúgy szinte töküres ridikülömben (csakalegfontosabbak: pénz, igazolványok, pzs, kulcs, telefon, töltő) három (háááááárom!), a nyelén hajgumival is felszerelt fésűre leltem, a zöld különböző színeiben

Freud és a magyar államvasutak

ajánlom valakinek az Elvirát: van egy tök jó netes alkalmazás, ami mindig élőben mutatja meg a neten, hogy melyik vonalon melyik vonat mennyit késik

néhány kérdésben nagyon is magabiztos vagyok

Leszállok a vonatról, elindulok a peronon. Magas, frissen fodrászolt hetvenes hölgy lép hozzám:
- Nagyezsda?
- nem
- Biztos?
- biztos

Boldog és meghatott poszt

V. első napja az új iskolában. Elsőként értünk be a városba osztályterembe. Azt a helyet választotta, amit akart. Az ül mellette, akivel megbeszélték az ismerkedős napon. Perszehogy Anna, én megmondtam! És nagyon helyesnek látszik, remélem, imádni fogják egymást V. és ő. Meg persze a többiekkel mind. Az évnyitón név szerint köszöntötték őket. Látom, hogy boldog és meghatott. Én is.

További adalék a naphoz: az egyik anyuka azt mondta, nagyon drukkolt a fia, hogy egy osztályba kerüljenek V.-vel, mert tetszik neki - az angol szintfelmérőn látta. És mondta az anyuka, hogy ő is emlékszik rá, nagyon kedves kislány és hogy a nagypapával volt angol szóbelin. De persze A.-val volt, aki - higgyétek el nyugodtan látatlanba - nagyjából középharmincasnak látszik*

Úgyhogy megírtam cseten A.-nak, hogy:

mondta az anyuka, hogy ő is emlékszik rá, nagyon kedves kislány és hogy arra is jól emlékszik, hogy a nagypapával volt :D :D :D
A.:  az miért vicces, hogy a nagypapával volt angol szóbelin?
én:  miért, nem veled volt?
A.:Ja, hogy engem nézett nagypapának???
én:  úgy tűnik :D :D :D
A.: az szép... engem? nagypapának?
én: ja :D :D :D
A.: ez azért nem olyan vicces!
én: de, az :D :D :D

* nagyjából egyébként annyi is - szóval semmi csoda nincs a dologban

4.57

még sötétben
magamtól
egyszer-egyszer oké, de ez így nem fog menni hosszú távon

arcepilátor és világvége

Na, ne nézzetek már így, igen, létezik ilyesmi - és én amint megtudtam (tegnap), hogy létezik, vetettem is egyet A.-val (magamnak, nem neki, magának sima borotvát vett), és ő vett is engedelmesen, meg sem kérdezte, mire kell (bár még sosem mondta, hogy szőrösnek találná az arcomat (nem is az, de ha már a fenekem nagy, legalább az arcom legyen oké, amíg még élünk)). Aztán még csillagokat néztünk a kertből, mert a város okozta fényszennyezés ellenére is észrevettem őket, amikor kivittem a kukákat. És akkor rájöttem, hogy vége a nyárnak, holnap szeptember lesz és fél hatkor kell felkelnem, és négy hónap múlva vége az évnek és 2017 lesz, és tél, és mindenki megöregszik és meghal majd (még mázlista, aki csak öregkorában), és akkor még arra is gondoltam, hogy talán azért nyávogott megfejthetetlen okból a macska, mert jön egy földrengés, amiben elpusztul a házunk világ, és tulajdonképpen tök felesleges írnom is, mert meghaltok ti is (ó, sajnálom, én igazán nem akartalak elszomorítani benneteket is - de nem szeretek teljesen egyedül lelkinyomorogni, A.-t pedig nem merem ilyesmikkel nyomasztani, mert úgyis annyi munkája van, még el is kell utaznia, szeptemberben háromszor is) Hát, jó éjszakát, legközelebb talán június végén alszom majd ki magam, talán akkor jobb kedvem lesz majd.

a nagy eredetipéldányanomália

A minisztérium új feltétele a fizetéshez, hogy teljesítésigazolást kell benyújtani. A teljesítésnek eddig is voltak nyomon követhető dokumentumai (például megjelenik az elvégzett dolog egy címeres közlönyben, meg jelenléti ívet is aláírunk minden alkalommal három eredeti példányban és ezek a minisztérium irattárát szokták gyarapítani) - de ez mind nem elég bizonyíték arra, hogy jártam ott valaha is és munkát végeztem - ezentúl minden hónap ötödikéig személyesen kell benyújtani egy általam írott teljesítési igazoláson, kékkel aláírva, hogy mikor jártam ott és mit csináltam. E-mailen nem fogadják el, scannelt példány nem jó, a határidőből való kicsúszás jogvesztő hatályú (azaz akkor nem fizetnek). Én ugye normálisan nem a minisztériumban dolgozom (hálaazégnek), ez a rendes munkámon felül végzett munka - vagyis csak akkor szoktam odamenni, amikor munka van (jelenléti ívvel meg közlönnyel), és sosem tudom, hogy abban a hónapban mikor mentem utoljára, mert feladatfüggő a munka - de most baszhatok el újabb fél napot minden hónap végén arra, hogy személyesen időben benyújtsam a dokumentumot, ami igazolja, hogy elvégeztem a munkát - és ehhez mellékelnem kell az általuk gyűjtött jelenléti ív scannelt és kinyomtatott másolatát, kékkel ráírva, hogy megegyezik az eredetivel és ezt aláírnom. Énszerintem Kafka csak alulról kaparászta valahol ezt a szintet.

a nagy osztálypénzanomália

Azért szedünk osztálypénzt - és sokat! -, hogy ne egyszerre kelljen majd befizetni például az osztálykirándulást, hogy ne legyen olyan megterhelő. Az osztálypénzt egyben kell befizetni, megszabott (szeptemberi) határidővel, hogy használni is tudjuk. Nem megterhelő.

Kéne egy tolmács

Jó lenne, ha valaki aki beszél az állatok nyelvén szólna a kamaszoknak, hogy a szüleik is emberek... de legalábbis érző lények, akiknek fáj


Csak példálózom:
Á.: hol a kakaó?
én: szia!
Á.: sziaholakakaó
én: eltettem
Á.: nehogy már! hová?
én: eltettem, mert a fele ott volt... sőt ott is van még mindig kiborítva az asztalon
Á.: ezt nem hiszem el! már a második kakaót bontom ki, mert eltűnik
én: ott van kiborulva az a kurva anyád drága holland kakaó az asztalon...
Á.: és hová tetted?
én: legalább feltörölnéd, hogy ne lássam, ahogy ömlik a szemétbe a pénzem
Á.: most miért nem mondod meg, hová tetted a kakaót?
én: eltettem...
Á.: most bontsak ki megint egy újat?
én: soha, érted, soha többé nem bonthatsz ki egyetlen zacskó kakaót sem!
Á.: köszi, az fasza lesz (és elviharzik)
én: sírva letörlök az asztalról negyed kiló méregdrága kakaót és kidobom a szemétbe

Titoktartási kötelezettségem teljes tudatában

Az egyik minisztériumban, ahová járni szoktam nyaralni, van egy saját kis mosdóm. Vagyis nem, de majdnem, mert szerintem alig ismeri rajtam kívül bárki. Kiesik a látókörből - konkrétan olyan az ajtaja, mintha egy takarítószekrénybe lépne be az ember, én is tök véletlenül találtam amikor egyszer kínomban már egy pofásabb  takarító-szekrénybe is belepisiltem volna. De ha belépünk, akkor május 35-e lesz azonnal. A titkos kis hely mindig nagyon tiszta, mindig van papír (vécépapír és kéztörlő is), van folyékony szappan, van tükör, tükör előtti polc, sőt, világító lámpák is vannak, így nincs sötét mint amúgy az épületben. De igazából nem ezt akartam megírni, mert még rákerestek és felfedezitek ti is és akkor ez is olyan lepukkant minisztériumi vécévé válik, mint amilyen a többi, az pedig nekem egyáltalán nem áll érdekemben. Az viszont érdekemben áll és fontos is nekem, hogy újra kötöttek velem szerződést, vagyis újrakötötték a régi szerződésemet, ami persze igazából sajnos nem jelent semmit, mert volt eddig is szerződésem, csak ugye másfél éve nem fizettek utána semmit. De most állítólag majd fognak fizetni. Visszamenőleg persze nem, mert azt én hogy képzelem, hogy az jogilag megoldható, ha egyszer nem volt betervezve a költségvetésbe (de miért nem, ha volt róla szerződés és volt elvégzett munka - de hát én ilyen póriasan eccerűen gondolkodom, nem úgy, mint a minisztériumi fura urak) - de majd lesz pénz előremenőleg. Bizonyos feltételek teljesülése esetén. Nem, nem csupán az kell hozzá, hogy elvégezzem a munkát, mert az megtörtént eddig is. Viszont most van az új szerződésben egy elég vicces pont (nem a titoktartási kötelezettség, ahhoz már hozzászoktam annak ellenére is, hogy amúgy a végzett tevékenység nyilvánosságra hozatala meg kötelező), hanem az, ami úgy szól, hogy majd ha lejár a szerződésem, akkor vissza kell adnom nekik minden dokumentumot, ami a szerződésem fennállta alatt hozzám került. És én persze visszaímélezhetem őket (akár több évre visszamenőleg is) - de vajon mi értelme lesz annak? Teljes titoktartás mellett, köznyilvánosan.

Mozi

Tegnap mondtam A.-nak, hogy nagyon szeretnék étteremben ebédelni (halászlét, amit csak karácsonyra szoktunk főzni, de nemcsak akkor szeretem) és elmenni moziba. A választ követően főztem szomorúan egy lecsót (amit amúgy szintén szeretek) a kerítésen növő hatalmas tök felhasználásával. Aztán később minden jóra fordult, mert végül legalább moziba elmentünk és megnéztük ezt a filmet. Aki nem viszolyog a krimiktől, az nézze meg bátran, elég jó film. És sok szép kép van benne. És én is csak néhányszor ültem A. kezébe kapaszkodva, szorosan ökölbe szorított szemekkel (persze lehet, hogy technikailag azok is nagyon szép képek voltak, de a tartalmuk... minimum is felkavaró - krimik esetében ez nyilván megengedett, de én akkor sem nézek oda)

"a hit közösség nélkül nem élhető meg"

ezt nyilatkozta itt valaki* - ami szerintem azért egy eléggé merész** kijelentés, ráadásul még elég értelmetlennek is tűnik, hiszen hányszor*** kerül az ember olyan közegbe vagy egyszerűen olyan magányba, ahol nincs más támasz, vigasz, remény és erő, csak a benne élő hit

ezen gondolkodtam a cikket olvasva - mert azon tényleg csak röhögni lehet, és nagyon gondolkodni már felesleges, hogy amit ez a nyomorult kormány kitalál, az még a kiemelt kedvezményezettek számára is hátrányos körülményeket teremt (nem is beszélve arról a tömegről****, akiknek direkt bosszúságot akartak okozni vele, mert persze az is sikerül)

* állítólag hozzáértő
** átgondolatlan és szűklátókörű
*** egyre többször - érzem én
**** nyugodtan hívhatjuk többségnek

A meghatározó első benyomás

Az osztályba járó gyerekek és szüleik első benyomása feltehetően az lesz V.-ről* és rólam, hogy basszus ilyet még nem pipáltam, ezek ketten simán eltartanak egy komplett papír zsebkendő-gyárat! Köszi, parlagfű, köszi, allergia!

* V. egyébként pirosra fújt orral és vörös szemmel is gyönyörű

Kezdődik az iskola, és

nincs sok okunk az ölbe tett kézzel véghezvitt bizakodásra

Nem a ruha teszi az embert

de azért - valljátok csak be egészen nyugodtan ti is -  különösen ismeretlen közegben elég markánsan pozicionálja. Mármint a ruha az embert.

Úgyhogy erre az ősi tapasztalatomra hivatkozva megszavaztam V.-nek tizenötezer forintot szeptember-október hónapra, hogy olyan ruhára költse, amilyenre csak akarja. A. erősen ráncolta a szemöldökét a bejelentés hallatán, hogy az sok. Nem tudom, A. vett-e már ruhát valaha életében (ja, de, egyszer vett három alsógatyát, amikor elutazott egy hétre Kanadába, és a repülőn elkallasztották a csomagjait és a bőröndje pontosan egy héttel később ért oda, mint ő) Csak remélni tudom, hogy az új osztálytársak nem mind Pradaban, Gucciban, és Versaceben nyomulnak. Tudom, tudom. Nem ez a lényeg, nem számít, kit érdekel, majd a személyisége. De azt is tudom, hogy milyen mélyre tud húzódni az ember személyisége, amikor minden cucca elavultabb, cikisebb, rondább, és olcsóbb is, mint másoké. És előbb-utóbb hiába jut az ember lánya néhány jobb darabhoz, ha nem tudja viselni azokat. És én például nem tudok bénázó, pirulós feltűnés nélkül magas sarkút, szoknyát, kosztümöt, kis- és nagyestélyit, ékszert, sminket hordani.  De V. - és azt szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy részben az én jóvoltamból - szerencsére nem húzódozik az extravagáns, színes, izgalmas daraboktól sem, pont úgy hord mindent, ahogy kell: büszkén, boldogan, tündéri szépsége tudatában is mintegy mellékesen.

Miklós-tojás - update*

Kihalt Aldi szombat délben (igen, van ilyen - ebben valahogy mindig kevesen vannak, bármikor is jártam eddig erre). Szedegetem össze a holmikat, amiket anyukám kért: kenyér, cukor, hús (stb), meg azokat is, amiket nem kért (dinnye, hal, kókusz (stb)), betépem a lista szélén a papírt annál, ami megvan - egy tépés hiányzik még: tojás. Jártam már Aldiban, de ez valahogy másképp van, hol a tojás? Sehol. Hopp, ott jön egy kék ruhás nő (aldis), meg egy biztonsági őr. Jónapot, merre találok tojást - hadarom, mielőtt továbbmennek. Janikám, mutasd meg a hölgynek! - mondja a nő. Nincs kint tojás - mondja Janikám. NIncs? Na, akkor mutatom, honnan vidd ki - mondja a nő és berohan a raktárba, Janikám utána. Várok, míg kijön egy hatalmas szekérrel, embermagasságig rakva tojással. Na, most legalább tényleg frisset visz - mondja Janikám. Nézze... mindig ki kell nyitni a tojás dobozát, hogy nem Kindert vesz-e... tudja? Na, nézze, mind szép, mind hibátlan. A jövő héttől olcsóbb lesz a tojás, nagyon olcsó! Akcióba lesz - de értem én, hogy nem várja meg, kell a főzéshez, csak úgy mondom, hogy vegyen majd olcsó tojást... nagyon szeretem a tojást! Nagyon! Egészséges... én nyersen is megeszem... feltöröm, kiszippantom... vagy ha úgy nem szereti - mert nem mindenki szereti úgy, akkor miklós-tojást csinálok, semmi zsír, egészséges... felvágok parízert, vagy ami van épp, kis kockákra, ráütöm a tojást. Egy tányérban kell - aztán be a mikróba. Nem sokan ismerik, de isteni. Kész van hamar, csak közben meg kell kavarni egyszer, mert a széle könnyebben odakap. Aztán vissza, aztán lehet enni, abból a tányérból, amiben sült. Nincs koszolás, nincs zsír, nincs olaj, nincs mosogatás. Csak a tányért kell meg a villát. Nincs serpenyő, nincs tűzhely, nem kell. Vegyen még egy dobozzal, aztán ne felejtse el, hogy a jövő héten akciós lesz a tojás, olcsó lesz - és egészséges, nagyon egészséges!


*én rákerestem a receptek közt a neten, mert jófej hülye vagyok, de bakker, most jövök rá huszadik olvasásra, hogy semmiféle Miklós-tojás nem létezik, ez egyszerűen MIKRÓS TOJÁS - na, a hülye háziasszony blogger... még jó, hogy nem gasztroblogot vezetek...