árnyékra vetődni

én: de cuki a macska!
A.: hol van?
én: a kövön ül
A.: nem látom
én: pedig olyan édes! egyenesen ül mozdulatlanul és minket figyel
A.: hát, nem látom, pedig szinte ugyanonnan nézem, mint te!
én: a nádas mellett ül a bokornál, ahol a rózsaszín rózsa van
A.: semmit sem látok
én: milyen vaksi vagy szemüvegben is! bezzeg én szemüveg nélkül is jól látom!
A.: na, mindegy, bemegyek, add ide a csészédet

odaadom, A. bemegy, én felteszem a szemüvegem, hogy még jobban lássam a szoborszerű, mereven minket figyelő macskát

én: baaaaaaasssssszus! ezt nem hiszem! hiszem, ha látom! de nem látom! tényleg nincs ott a macska! csak egy fekete macskaalakú árnyék van... mármint szemüveg nélkül macskaalakú, szemüvegben sima árnyék, minden különösebb forma nélkül

lenne mit tanulnom a fiamtól

én: jaj, nem leszek készen, jaj, muszáj takarítani, iszonyúan néz ki minden, jaj, mihez kezdjek neki, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha, jaj, már milyen késő van, jaj ez szörnyű, ezt korábban kellett volna elkezdeni, most mit csináljak, jaj, mit csináljak? jaj, nem leszek készen, jaj, muszáj takarítani, iszonyúan néz ki minden, jaj, mihez kezdjek neki, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha, jaj, már milyen késő van, jaj ez szörnyű, ezt korábban kellett volna elkezdeni, most mit csináljak, jaj, mit csináljak? jaj, nem leszek készen, jaj, muszáj gyorsan takarítani, iszonyúan néz ki minden, jaj, mihez kezdjek neki, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha, jaj, már milyen késő van, jaj ez szörnyű, ezt bizony korábban kellett volna elkezdeni, most mit csináljak, jaj, mit csináljak? jaj, biztosan nem leszek készen, jaj, muszáj takarítani, iszonyúan néz ki minden, jaj, mihez kezdjek neki, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha, jaj, már milyen késő van, jaj ez szörnyű, ezt korábban kellett volna elkezdeni, most mit csináljak, jaj, mit csináljak? Jaj-jaj...
Á.: mi történt?
én: jön a nagymama, én félek a nagymamától, nagyon éles nyelve van neki elég erős benne a kritikai szemlélet, tuti, hogy megint  be fog szólni megjegyzéseket tesz
Á.: de miért figyelsz oda?
én: hát mégiscsak apa anyukája, nem lehet figyelmen kívül hagyni
Á.: miért ne lehetne?
én: jaj, miért, téged egyáltalán nem zavar mindez?
Á.: nem
én: de ha folyton megjegyzéseket tenne rá valaki, mondjuk.... a nagymama
Á.: te is folyton megjegyzéseket teszel, és látod, milyen nyugodt vagyok
én: aha... tényleg... és te hogy csinálod?
Á.: sehogy... egyszerűen nem érdekel

üzenet a magyarok istenének

Nem kifejezetten a több esőért mennek Angliába a magyarok, szóval, nem az időjárást, inkább valami mást kéne megváltoztatni, ha azt akarod, hogy sokan itthon maradjanak!

üdvözlettel:
martine

A horgolásról

Tamko a legújabb rajza szerint nagyikockákat* horgol - és én is megkívántam (a horgolást). Tudok tudtam is horgolni valamikor - vagyis hát vannak kis kampós botocskáim, amikkel tudok bármilyen hosszú láncot készíteni fonalból, meg tudok vicces kis kúpocskákat is horgolni (azok mind lapos kerek dolgokként élnek a képzeletemben eleinte, csak aztán 3D-ben valósulnak meg), meg tudok girbegurba szélű négyszögeket is horgolni bizonytalan identitású sorvezetéssel. De virágmintát, vagy egyáltalán bármilyen mintát nem tudok, sosem tudtam (legfeljebb a színeket tudom váltogatni - mondjuk az se kutya!) Tamko szerint az internetről lehet az ilyesmit megtanulni vagy újratanulni. Nosza, ha a google a barátom, a youtube meg nyilván a barátnőm. Beütöttem, hogy nagyikocka **(tartottam tőle, hogy képen röhög és kiírja, hogy nulla találat - de egy csomó videót adott ki tényleg). Ezeket azzal kezdik, hogy csináljunk láncszemeket - oké (nem csinálom, egyelőre az értelmezési fázisban vagyok szeretnék bekerülni). Aztán hurkoljuk körré és magasítsunk, mondja - ezt még megértem. Három szemnyit - és megalkot mintegy kilenc új szemet, hogy az lesz a sarka (?), meg ilyesmik. Aztán hamis pálcával összekötjük - folytatja, de itt már a szakszavak olyan kavalkádjával operál, hogy kénytelen vagyok alacsonyabb fokozatra kapcsolni. Belenézek néhány Horgolás csak kezdőknek! feliratú videóba - egy kurva szótkkot sem értek belőle. Látok valami rózsaszerűt - nézzük akkor azt. Harminc szem, oké. Magasítsunk - jó (bár ő sem annyit - nyilván van a horgoláshoz valami alapképlet, ami megmondja, hogy ha ő hármat mond, akkor mennyit kell valójában csinálni (kilencet?)) - aztán percekig csak lihegés, tűcsattogás és sóhajtások hallatszanak - majd elkészül a virág. Így egyelőre tű és fonal nélkül kezdek neki a gyakorlásnak én is: hrk... grrr...hkkrrr...grrr...klopsz... khm, khm, grrrr.... Holnaptól én is eszközökkel folytatom az önképzést.

*soha, de soha nem hallottam ezt a szót!
** nem hiszem el, hogy tényleg van ilyen szó! feltételezem, hogy Tamko szórta tele a netet ezzel amaga alkotta vicces szóval

kutyafutta

Na, akkor mától van egy új jeles rendű képesítő oklevelem (és csak három-négy hetet kell várnom a következő alkalomra, hogy szerezzek egy hasonló, de mégis mást) Ennek ellenére szomorúan kellett megállapítanom, hogy mesze nem vagyok már a csúcson (olyan papírt szereztem, amivel úgyis jó tíz éve foglalkozom - szóval, nem volt azért túl nagy mutatvány)

Aztán írhatnék még a bankról. Merthogy a tegnapi nagy (szerencsére nem giga) bevásárlásomkor közölte a gép, hogy lejárt a kártyám - és tényleg. Május végén. A fizetésem meg tegnap jött meg, napok óta néhány száz forinttal flangálok (szülinapok és egyéb hívságok okán, például vettem a hónap elején egy pár cipőt magamnak is). Este felhívtam a bankomat (amikor a cuccok nélkül hazaértem). Ahol azt derítették ki, hogy a nyilvántartó rendszerük szerint tavaly (!) küldték ki a kártyámat. De hozzám nem érkezett ilyesmi. És akkor én miért nem szóltam, ha nem érkezett meg. Mondtam, hogy nem szoktam az ajtóban állva epekedve várni olyan cserekártyát, ami a még egy évig érvényes kártyámat akarja felváltani. Arra nem tudtak magyarázatot adni, hogy miért küldték ki akkor - arra, hogy most miért nem, az volt a magyarázat, hogy mert tavaly. És hogy másfél hét, míg gyártanak egy újat. De hogy jutok addig a pénzemhez? Hát pénztárból. És akkor arra való tekintettel, hogy ők baszták el, ugye, ingyenes. Hát az semmiképp, esetleg ha bemegyek egy fiókba személyesen és ott elintézem. Inkább - javasolta a kishölgy - kérjek kölcsön addig valakitől a családból (sic) - ez a bankom javaslata. Budapest Bank - csak hogy tudjátok. Nem, még mindig nem akarok váltani (pedig már az epin kártyával is erősen súrolták a lécet) - egy oka van: a netes felületük használhatóbb számomra, mint az eddig próbált többi banké. Igen, öreg vagyok és lassan tanulok.

Más már nem is volt ma. Hétfőtől szabadságon leszek egy hétig. Ne irigyeljetek, takarítani fogok. Nemcsak átlépte az ingerküszöbömet az itthoni kupleráj, de jócskán túl is haladt azon.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos, meleg szobában.

P.S.: Téli világ van

(hajat akartam mosni reggel, de mégsem mosok, mert nem száradna meg rendesen ... azt hiszem, teszek egy kis sapkát sampont a fejemre, mielőtt elindulok)

Egy konferenciára tartok, ahol minden bizonnyal nem ázott kutyaként kell megjelenni, hanem valahogy rendesen. Ehhez képest odakint zuhog, mint állat, engem meg elöntött a vér (nagyon szeretnék egy kis útmutató füzetet "Hogyan menstruáljunk kulturáltan, visszafogottan egész napos nyilvános rendezvényeken" címmel)*

*tisztában vagyok vele, hogy semmi közötök az ilyesmihez meg nem is érdekel titeket - de úgy döntöttem, muszáj valakinek igazán elmondanom, mi bajom ma (mert a konferencián, ha netán azzal zaklatnának mások, hogy szarul nézek ki, nem ezt fogom válaszolni, hanem majd azt, hogy nagyon fáj a fejem**)

** sajnos ez is egyre inkább igaznak tűnik, ha hazudni akarok a félismerősöknek, kénytelen leszek valami mást kitalálni

Mit vittem magammal?

Ez most nem az a félszabad vers lesz, amit át szokás költeni meg továbbírni, hanem a puszta tények: szándékosan vittem magammal kispárnát, takarót és matracot is - amúgy teljesen hiába, mert az első éjjel a migrén* miatt nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, a második éjjel meg azért, mert nem bírok kidudorodó ágyrugókon kifacsarodva aludni betonszilárdságú, dögnehéz, ámde aprócska paplant egyensúlyozva a hepehupás testemen. Nappal meg azért nem aludtam, mert dolgoztam. És a boltos ugyan mondta, hogy szaladjak ki nyugodtan napközben citromért (mert addigra hozzák), úgysem veszi észre senki - de tartok tőle, hogy az előadó hiánya hamarabb tűnik fel** és nagyobb bonyodalmat okoz, mint a résztvevők közül egyé-kettőé. Voltak nálam nem tervezett holmik is: négy (4) db ugyanolyan (csak színében eltérő) nyeles fésű***, valamint Á. sötétkék melegítőgatyája**** - csak hát Á. 180 centi és 60 kiló sincs - én meg... (ezt inkább hagyjuk... de nem vagyok 180 centi hozzá, az tuti)

Elvittem még (szándékosan) a vizsgatételeket is, amiből pénteken vizsgázom majd, de nem volt módom elolvasni mindet egyet sem közülük. Holnap egy egész napos konferencián múlatom majd az időt, pénteken pedig vizsgázom.*****


* az lett végül a vörös és lüktető fejből
** és okoz nem tervezett szünetet, ami meg felborítja a tematikát
*** nem, sajnos nem négyszereződött meg a hajam a fodrászhoz járás óta
**** a saját fekete pizsamanadrágom helyett
***** ilyesmin nem aggódom már, nyilván sikerülni fog

miközben kicsinálom magam, vásárlónak néznek

Úgy gondoltam, jó lesz menni egy gyors etapot, mielőtt elutazom. Utólag látom, hogy hülye ötlet volt, mert nagyon kellett igyekezni, hogy teljesen kikészüljek elkészüljek. Először is tegnap éjjel kettőig írtam egy anyagot - holnap kell leadni, nincs kész és nem lesz nálam gép (gépidőm se lenne). Aztán felkeltem hatkor, majd hétkor újra - korántsem kipihenten. Aztán gondoltam, hogy jó lesz nekem gyalogolni. 5 kilométert mentem háromnegyed óra alatt - tudom, átlagtempó meg minden, én belepusztultam. Lüktet a fejem, vörös, mint a rózsa (de korántsem olyan illatos és szép) - és amikor már úgyis szinte csillagokat láttam, megállított egy pasi meg egy nő, hogy vegyek terítőt vagy lepedőt vagy pizsamát. Láthatóan semmi nem volt nálam. Láthatóan sportoltam. Láthatóan haldoklottam. Nem vettem semmit. Talán ha szemfedőt is árulnak vagy halotti leplet, meggondolom...

Május, lányom, boldogság

Olyan illata van a nyárnak hogy belesajdul a szív. Ilyenkor mindig tizenévesnek kéne lenni és őrülten szerelmesnek. Reménytelenül talán, de mégis azzal a reménnyel, hogy egyszer meg kell, hogy történjen a csoda.

V. ma lett 13, amennyire tudom, nem szerelmes. Olyan gyönyörű, amilyenek az én (gyerekkoromtól erős) hitem szerint csak a májusi lányok tudnak lenni. Ragyog, de olyan ártatlanul, tényleg, mint egy harmatos rózsabimbó, mert nem tudja, nem is sejti, milyen szép.

Különleges szülinapi menüt választani azért szerencsére már tud: zsályás marhasült burgonya gratinnal, zöldsalátával és karamellkrémes torta - friss eperszórással, teszem hozzá én.

vakító aranypor hullott a szemembe

Azt írta Clara, hogy többek közt azért sem szereti azt az édes forró nyarat (ami eleve teljességgel érthetetlen számomra), mert a napsütésben porosnak látszik az amúgy tiszta lakása.

Hogy mit gondolok én a napfényben táncoló porszemekről? Gyerekkoromban azt hittem, a tündérek szórnak aranycsillámport rám - imádtam. Kiválasztott szerencsésnek éreztem magam, gyönyörű titkok tudójának. Meg azt is hittem, ez a tündérek üzenete hozzám tündérnyelven, amit meg kell fejtenem. Megfejtettem hát, órákon át beszélgettem a tündérbarátaimmal. Persze kívülről ez lehet, hogy épp semmittevésnek, bambán bámulásnak, netán magamban beszélésnek hatott - nem tudom. Engem boldoggá tett. Időnként meg kellett finoman (vagy épp kicsit erősebben) fújnom a levegőt és máris másként táncoltak az arany színű csillámok. Én is táncoltam hát tündérbarátaimmal. Kicsit később úgy véltem, egy teljes univerzumot kaptam ajándékba, én irányíthatom a temérdek önálló bolygónak látott porszem keringését. Úgy éreztem, istennő vagyok és jóságosan uralkodom. Most már nem gondolok ilyesmiket, vagy legalábbis nem vállalom nyilvánosan, de a hulló aranyszemcsék ma is inkább gyönyörködtetnek, mint nem.

Nos, igen, sajnálatosan pont a takarítás vagy annak hiánya sosem jutott eszembe erről a jelenségről. Pedig (és őszintén sajnálom, hogy így van) látatlanban azt kell mondanom, hogy minimum százszor nagyobb kupi és por van nálunk, mint Claránál.

ez meg mi a túró?

én: kérhetek egy kis segítséget?
ő: miben?
én: juhtúrót keresek...
ő: ott van a tejpultban!
én: de sajnos nem találom
ő: ott van a polc végében, most tettük ki
én: ott néztem, de nem látom
ő: nézze meg jobban, most tettem ki
(megnézem, de továbbra sem találom, visszakullogok)
én: legyen szíves, mutassa meg, mert nem látom (szégyenkezem kissé)
ő: mint a vakok, mint a vakok (dohog)
én: hát, elnézést, pedig én tényleg igyekeztem megtalálni
ő: tessék, itt van vagy tíz kilónyi, kiszúrja a szemét!
én: ööö.... de ez tehéntúró
ő: miért, mit akart?
én: juhtúrót
ő: miért, maga szerint mi a különbség köztük?
én: hát, az íze eléggé más... és hát másra való
ő: csak a csomagolás más! a sok hülye meg bekajálja, megveszi drágábban
én: nem! ezek egészen másmilyenek! (el vagyok képedve)
ő: a túró az túró