Nagyot néznének a kínaiak

ha egyszer szembesülnének azzal, hogy mit eszünk mi, amikor (többnyire V. kívánságának engedelmeskedve) kínait főzök. Mert nyilvánvalóan nagyon kevés köze van bármi autentikus kínai recepthez (még ha azt is belevesszük, hogy a kínai konyha tájegységenként nagyon más, vagyis nagyon sokféle) - de azért valahogy a jellege mégis az. Vagy nem - ettől én még főzök ilyesmiket, mert szeretjük.

A múltkor csirkemell volt itthon, kevesebb annál, hogy négyünknek elég legyen - de legalábbis untam már a kisütök valamilyen szelet húsokat megoldást, úgyhogy körülnéztem, mi van még. Volt fokhagyma és aszalt szilva. A csirkemellbe göngyölt aszalt szilva nekem nagy kedvencem, de igényel némi időráfordítást és minél kevesebb időben akartam megoldani (még a nagyon meleg idő volt), úgyhogy serpenyőben nagyon pici olajon megfehérítettem a felkockázott, megsózott csirkemellet, összevágtam egy fej fokhagymát és a tetejébe borítottam egy zacskónyi aszalt szilvát, majd együtt megpároltam, sütöttem (szóval nem maradt semmi lé az alján). Mi petrezselymes krumplival ettük, és finom volt - de azt gondolom, akár a krumpli püré, akár a rizs, de még a krokett is jobban illik hozzá, mint az.

Ma pedig (ma is nagyon meleg van és az alváshiányom másnaposságban ütközik ki, ami azért durva, mert szerintem hetek óta nem is láttam közelről alkoholt) - szóval ma csirkeszárnyakat és alsó combokat dobáltam a rengeteg felkarikázott gyömbérrel és fokhagymával már előzőleg felforrósított olajba, megsóztam, tettem rá szecsuáni borsot (az nagyon finom és véletlenül megtaláltam egy régebbi, felbontott zacskót), öntöttem rá mézet és most így párolódnak, míg a húst belülről is át nem járja a fűszeres édes-sós íz, aztán majd fedő nélkül erről is elpárologtatok minden folyadékot és így ragacsos bevonatot kap minden darab hús (ehhez jó, ha van rajta bőr is, azt ropogósra sütöm a végén tepsiben + 10 perc alatt) - ehhez rizs lesz.

Szoktam csak zöldséges kínaikat is főzni, azokat is imádom.

De pillanatnyilag én nem kívánok egyebet, mint gyümölcsöt és vizet, ez utóbbit kívül-belül, szóval, elmegyünk A.-val strandolni is, mert megint nagyon meleg van.

A Törökországból olvasó(k)nak mondom, hogy jó lehet neki(k) ott a tengerparton! Vagy a városban. 

budapesti fénygörbe

Mármint hogy görbe estét csaptunk és egyben fényeset is. Csak csajok: V., V. barátnője (aki szintén V.) és én. Délután ötkor indultunk itthonról, először autóval (hogy este majd legyen mivel hazajönnünk), aztán amikor az autót letettük, akkor tömegközlekedve. Metró, villamos - majd a D12-es hajó a Boráros tértől a Jászaiig. BKV (vagy BKK?) bérlettel igénybe vehető (24 órás bérlettel is, ami így nagyon megért egy estére is 1650 Ft-ot), kiültünk a dombtetőre, onnan néztünk szerteszét a városra - mire a Jászaira értünk, épp felkapcsolták a hidak díszkivilágítását. Aztán egy-egy hamburger a bamba marhában, csámborgás a romkocsmák világában és a Gozsdu udvarban, a kivilágított zsinagóga megtekintése, egy késő esti fagyi az Astoriánál, villamossal át a Fővámház térre, onnan gyalogséta a hídon a Gellérthez, majd busz és metró, végül a kocsi. Este 11-re értünk haza, nem volt túl feszített a program, de rengeteget beszélgettünk, nevettünk, vigadtunk, még apró, ékszer méretű gyíkot is láttunk a Dunánál a hajóra várva. A Várba ugyan nem jutottunk fel, noha terveztük azt is - de így legalább maradt máskorra is valami. Mert úgy érzem, lesz ebből még máskor is. Örülök!

Csicseriborsó, bab, lentse

Á.: mit lehet enni?
én: még semmit, várj egy kicsit
Á.: de nem ettem még ma
én: miért nem ettél?
Á.: mert idáig lentse voltam
én: akkor most már legyél bab, fuss fel öltözni és várj, míg lesz estebéd*
Á.: bab? miért mondtad, hogy bab? nem értem, miféle bab?


* nem az estebéd, hanem a kaja szót használtam, az estebéd csak értelmező szó számotokra, lévén fél négy délután

luxusbébik* hazatérése

V. a barátnőjénél töltött két napot, most jönnek haza (együtt, hogy itt töltsenek nálunk két napot), telefonál

V.: a vonaton vagyunk!
én: omg! máris? hogyhogy ilyen korán? ettetek?
V.: nem, most fogunk
én: most? mit?
V.: halat
én: halat? te?** a vonaton?
V.: igen
én: milyen halat?
V. (hátraszól V.-nek, hogy milyen halat?): rántottat - mondja aztán
én: rántott halat fogtok enni a vonaton?????
V.: igen, azt hiszem
én: de miért?
V.: mert nem volt időnk ott megenni
én: nem volt időtök? miért nem jöttetek egy későbbi vonattal?
V.: nem tudom
én: de kaphattok itt is enni... mindössze 20 perc a vonatút! rántott halat????
V.: E.** ezt csomagolta nekünk

* a cím utalás Tamko legutóbbi posztjára (noha semmi köze ehhez a poszthoz)
** V. nem szereti a halat
***E. a barátnőm, szeretem őt - de hogy rántott hal a vonatra? 20 perces útra?

Hol kell jelentkezni

önkéntes holland hadifogolynak? Néhány évet lehúznék Amsterdamban, míg nem konszolidálódik a helyzet a két nagyhatalom közt itthon.

odavagyok

odavagyok a szelíd állatokért, legyen akár macska, akár kutya, akár ló vagy ember

Gyanús

volt néhány napja, hogy itt van az ősz (itt van újra), meg a lehűlés (még jól is esett, ó, én kis hülye!), de basszus, 8 fok van, nyolc! Na, ez azért túlzás. Lassan be kell tenni a mikróba a dinnyét, mielőtt enni kezdenénk. Talaj menti fagy nem kéne? (nem!)

A késés éle

Az van, hogy mióta nem dolgozom, azóta is dolgozom önkéntesként. Több okból is - például hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból, meg hogy valami hasznosat csináljak, építsem és épen tartsam a kapcsolati hálómat, meg mert szeretem is ezt a tanácsadósdit játszani. Szóval, van több szervezet, aminek az égisze alatt tevékenykedek ezt-azt. Az egyiknek a megbízásából például munkát kereső (munkanélküli vagy váltani akaró) embereket hívok fel azzal az ajánlattal, hogy a szervezet (ahová ő fordult segítségért, szóval nem én szereztem meg orvul a telefonszámokat) lehetővé tesz számára ingyenes egyéni és csoportos tanácsadást, igényli-e bármelyiket, mert ha igen, akkor például találkozhat velem. Hát, elég fura emberek vannak. Most beszéltem az egyikükkel:

én: jó napot kívánok, martine vagyok innen-onnan, szeretne-e ingyenes tanácsadást az Önt érdeklő témában

CF.: jó napot, igen, akarom

én: akkor beszéljünk meg helyet és időpontot (és mivel én látom az adatbázisból, hogy ő hol lakik, felajánlok egy olyan helyszínt, ami hozzá elég közel van, tőlem nem, de elérhető)

CF.: legyen inkább a (mond egy címet, ami a kapujától úgy 100 méter, de tőlünk másfél óra minimum)

én: szeretnék egy olyan helyszínt, ahová nekem is könnyű az odajutás

CF.: jó, legyen, bár én azt a környéket utálom

én: javasolok egy másik környéket, ami kb egy órányira van mindkettőnktől

CF.: nem, az nagyon messze van, legyen inkább a másik (amit utál)

én: rendben, mikor legyen?

CF.: én mindig ráérek

én: nagyszerű, akkor találkozzunk holnap, 10 órakor megfelel?

CF.: legyen 11

én: oké, legyen 11 óra... (és pontosítjuk a helyet is)

CF.: arra figyelmeztetem, hogy késős vagyok, én legalább negyed órát, de van, hogy többet, mindig kések

én: ööö... kérem, hogy legyen pontos - ha nem jó a 11, beszéljünk meg fél12-t

CF.: jó a 11, de mindig elkések, várjon türelemmel, mindenképp megyek

én: nem szeretnék várni, tiszteljük meg egymást azzal, hogy nem pazaroljuk feleslegesen a másik idejét

CF.: de van egy kiskutya, akire vigyázok, ha az elszökik és nem tudom bezárni, akkor biztosan késni fogok

én: én pontban 11-kor várom, kérem, hogy induljon el időben

CF.: elindulnék, de ez egy háromszázezres kiskutya, ezt előtte be kell zárni

én:  kezdje el bezárni időben vagy esetleg korábban, ha nem biztos benne, hogy sikerül

CF.:  de ha korábban kezdem és azonnal sikerül, akkor korábban indulok, és ott kell szobroznom 11-ig

én: nos... igen... ez a lehetőség fenn áll

CF.: utálok várakozni

én: legyen ez a végszó, 11-kor várom, és utálok várakozni

A benzinkutas poszthoz

szerettem volna kommentelni, hogy a bunkóság meg mennyire nem férfias (de persze nem is nőies, sőt, még csak nem is állatias - akkor meg mi?) - vagy valami ilyesmit, ide - de akkor rájöttem, hogy én már többször szerettem volna ebbe a blogba kommentet írni és sosem tudok, mert ahelyett, hogy kiírná, hogy martine, vagy hogy kiválaszthatnám a névtelen opciót (nem szoktam, de még az is jobb lenne egy martine aláírással) - szóval, amint kommentet írni kezdenék, minden egyéb választási lehetőséget mellőzve a rendszer betolja a teljes fb profilomat, egy komplett önéletrajzot meg családi fotókat a születésemtől a halálomig  - és bár nem szégyellem magam mindig mindenért, mégsem akarok minden létező adatommal megjelenni a blogvilágban.

A magamra erőltetett nyugalom

Ma például akkor volt nagy szükségem rá, amikor vagy tíz percen keresztül mondta a fülembe a robotember, hogy az ügyintézőhöz való kapcsolás egy percen belül meg fog történni. Azért hívtam az általam ismeretlen biztosítót, akivel semmilyen kapcsolatban nem állok, mert küldtek egy csekket, meg egy lebaszó levelet, amiért nem értesítettem őket a lakcímemről, ezért azt a belügyminisztérium adatbázisából kellett kikérniük fáradságos ügyintézés során. Mérgükben mellékelték a visszapostázott levelet is, ami az ezer éve nem létező lakcímemre ment ki - egyrészt réges-rég elköltöztem onnan, másrészt azóta szerintem már a ház sem létezik. Ezért aztán nem is szoktam megadni még azoknak a biztosítóknak sem, amelyekkel szerződésben állok, nemhogy azoknak, amelyekkel nem. Végül felvette PetraOlívia a telefont. Mondtam neki mindezeket. Tisztáztuk, hogy megszűnt a biztosító (ahol a mostani címem volt megadva, hiszen rendszeresen kaptam csekkeket is onnan, amelyeket be is fizettem), és ők vették át az ügyfeleket. De küldtek értesítőt - vijjogta. Hová? - csicseregtem vissza. Itt van a gépben, vissza is jött és nem kereste - rikácsolta vádlón. Nem járok vissza a régi ház helyére kísérteni - mondtam a címben is jelölt magamra erőltetett nyugalommal. Arra nem tudott válaszolni, hogy az ősöreg, évekkel ezelőtt elavult címemet honnan a fenéből kukázták ki, mert a biztosítónál, akivel szerződtem, és akitől ők megörököltek, az új címem volt megadva. Ezt az eleinte kioktatóan arrogáns PetraOlívia is saját szemével ellenőrizhette. Sőt, már az előző autóm előző biztosítójánál is ez a cím szerepelt. Ezt is megtekintette.  Úgy tűnik, a biztosítók valami nagyon ősi szeméttelepről dolgoznak, archeológusokkal. Jó hír, hogy van még három napom befizetni a csekket. Rossz hír, hogy három napon belül nemigen lesz miből. Hacsak nem Á. szeptemberi ebédpénzét vonom vissza.

Kezdjük a hetet a találmányaimmal!

Nos, ha van köztetek olyan (és nehogy már ne legyen), aki műanyagpalack-gyártással foglalkozik, annak egy nagyon egyszerű, ám nagyszerű javaslattal szeretném fellendíteni az üzletét. Kicsit sztorizok előtte - de ennyit ki kell bírnia egy ingyenes K+F eredményért cserébe. Szóval, szoktam venni palackos dolgokat, úgy mint ásványvíz, tej, étolaj, öblítő (ezt csak azóta, mióta sportoló kamasz gyerekeim vannak - de azóta kell). Épp ezért nem akarok beszólni a palackok környezetszennyező volta miatt (pedig tudok róla, de basszus, mindez üvegben hazacipelve elviselhetetlenül nehéz lenne), de egy apró változtatással jobbá lehetne tenni. Nem, még nem a lebomló palackról beszélek, mert amilyen mázlim van, használat előtt bomlanának le, síkos mocsarat képezve a házban. Viszont az nem lenne olyan bonyolult (igaz, palackgyártók?) hogy a (nyilván áttetsző) palackon jól látható beosztásokkal jelöljétek, hogy mennyi fogyott belőle. Az öblítőnél a legégetőbb az ügy: például 40 mosásra elég - állítólag. Gyakorlatilag nem, még akkor sem, amikor a kupakjába öntögetve méricskélem - de tudjátok, ki áll oda méricskélni, amikor épp körmére ég a háztartási munka? Löttyintek és futok tovább. A dolgomra, naná. Szóval, ezentúl lesz jelölés, ugye?

A másik a kapszulás kávé. Ez kicsit nehezebb ügy, de gondolkodjatok el rajta, kedves kapszulagyártó olvasóim! Mert hogy a kapszula környezetet szennyez, az egyértelmű, hogy a műanyag és a fém rész, különösen a kapszulában lévő zaccal együtt nehezen kezelhető. Viszont olyan egyszerű a használata és olyan finom belőle a kávé - és annyi ideig nélkülöztük mi kelet-kelet európaiak az ilyesféle luxust, hogy lemondani róla roppant nehéz. De tudjátok, én emlékszem, hogy már legalább 13-15 éve létezik kukoricacelluózból (? ezt bizonyára ismeritek, sőt, jobban tudjátok) gyártott pelenka. Nem bomlik le, míg a gyerek fenekén van - azután viszont komposztálható. Nos, ebből az anyagból csináljatok lécci kapszulákat. Vastag falú cellulózból a dobozkát, vékonyabb, celofánszerűből a kupakot. Benne a kávé (nyami!) - aztán használat után mehetne a házi komposztra, a zacc amúgy is jót tesz a növényeknek.

És akkor ajándékba mindenkinek egy azonnal alkalmazható módszer: elegem lett abból, hogy fellistázom a feladatokat (digitálisan, naná), aztán kihúzom (kitörlöm), amiket elvégeztem, az újabbakat ismét felírom, a lista nem fogy el, csak hízik, az elvégzett feladatoknak meg semmi látszatja. Sem a valóságban, (éljetek csak együtt kamaszokkal!), sem a(z e-)papíron. Nos, a valóságformálás még nem megy tökéletesen, de a gépbe már két oszlopban dolgozom. Az elvégzett munkákat átemelem a másik sorba. Így ha nő is a mit kell még megcsinálni oszlop, látványosan örülhetünk a már elvégzett dolgoknak is. Különösen, hogy pld. a mosás, vásárlás, stb. állandó tételek - dátummal ellátva igenis be lehet szuszakolni őket az elvégzett és így örömöt okozó tételek közé is. És akkor most megyek tételt csökkenteni.

agricultural grader

Bármit is jelentsen ez pontosan, ha lazítani szeretnék és kiszakadni a jelen taposómalmából, ezt a foglalkozást kell művelnem a továbbiakban eszerint a tanácsadó oldal szerint. Hát, nem tudom, vannak kétségeim, hogy meddig bírnám élvezettel a mezőgazdászok életét.

Kömény életöm van

A konyha és a kamraszekrény rendberakásakor (nem végeztem még) húsz (20) zacskónyi bontatlan fűszerköményt találtam itt-ott. És voltak még bontottak meg őröltek is (ez utóbbiakat nemigen használom, csak (vég)szükségmegoldásként halmozom fel, ha egyszer esetleg úgy adódna, hogy nem lesz egy fia köménymag sem a háznál. Bezzeg a fahéj rudaknak híján vagyok* - és minden zárva. Sok hibám van, de azt hiszem, azzal a leggonoszabb rosszakaróim sem vádolhatnak meg, hogy nincs jelen a konyhámban az itthon elérhető fűszerkínálat jelentős hányada. Fahéjon és köményen túl is.

* őrölt azért van abból is