Egy magasan kvalifikált nő

érdeklődik a járókelőktől a buszmegállóba épp beálló buszhoz futtában: elnézést, meg tudnák mondani, hogy ez a busz megáll a következő megállónál? A népek nem válaszolnak, de talán ezzel jár jobban. Felszáll, utazik.

Ugyanez a nő aztán leszáll a következőnél (addigra már tudja, hogy némileg hülyeséget kérdezett), besétál a környező középületek egyikébe, felmegy lifttel a harmadikra, hogy botcsinálta kurátorként részt vegyen az évi rendes kuratóriumi ülések egyikén. Az ülésteremben már várakoznak és vidáman majszolgatnak a nyugalmazott főorvosok, tanszék- és intézetvezetők, újságírók és egyéb nagyvadak a volt államtitkárral. A nő kedvesen köszönti őket. Tudja, hogy még vár rá néhány út aznap, így előveszi a telefonját, és a táskájából a töltőt is. A töltő maga és a zsinórja is vastagon valami barna ragaccsal van bekenve. Mintha szar lenne. A szaga szerencsére nem olyan. Jobb híján magához veszi a társaság teljes szalvétakészletét és törölgetni kezdi a töltőt, a zsinórt, a táskát. Csak egy körte nyomódott szét valamikor az elmúlt napokban - mondja kínosan mosolyogva. Később hozzászólásait rögzítik és elismerik azok szakmai relevanciáját.

Biztos kézzel

Mindig elképesztő csodálkozást és álmélkodást váltok ki a környezetemből azzal a skillemmel, hogy képes vagyok áttölteni egyik palackból a másikba valamit (vizet, gyümölcslét, bármit) tölcsér és melléfolyatás nélkül. Ti is tudtok ilyet vagy tényleg ez a mutatvány a szupererőm?

ars poetika

Tudok sorokba beállni.
Tudok ki is.

Én őszintén vágyom a szépet

de az, hogy november 28-án reggel 8:45-kor a napsütéses, ám mínusz két fokban a földön térdepeljen öt kezeslábasba bújt ember és az ipszilonkereszteződés által háromszög alakban bezárt kis földterületen kékeslila árvácskákat telepítsenek puszta kézzel, az azért valahol mégis túl nagy áldozatnak - mondhatnám teljesen abszurdnak - tűnik.

csak logikusan a halálról is

Hármasban beszélgetünk Á.-val és V.-vel. Hogy hogy jutottunk épp az élethez meg a halálhoz, már nem is emlékszem*. Mindenesetre oda jutottunk, hogy

a) nagyon szeretem őket
b) szeretném látni őket öregnek is
c) és életük során mindvégig boldognak
d) ezért is szeretnék nagyon sokáig élni
e)  de mindenképp hamarabb akarok meghalni, mint ők



Á.: de minél tovább élsz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy mi halunk meg előbb... amivel nem azt akarom mondani, hogy halj meg korán, csak a tényeket mondtam el




* ja, de igen, V. azt mondta, hogy olyan hideg van a szobájában, hogy már halott lenne a hősugárzó nélkül, amire azt mondom, biztosan nem

Én, a homo informaticus

a munkahelyemen a dokumentumokkal nem bizonyítható szakmai felkészültségemen túl további  tekintélyre tettem szert, mint informatikai szakértő - azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom a helyzet reménytelenségének* illusztrálására

* szeretem továbbra is - de a szférában a diplomásoknál is nagyon komoly gondok vannak a digitalizmus terén

Black Monday

(chatüzenet)

Á.:
tegnap lejart a berletem
es ellenor...
szoval kaptam egy 16000es csekket
potdij

én (az állat):
ne felejtsd el befizetni!

Á.:
mibol tudnam befizetni?

én (az állat):
a zsebpénzedből

Á.:
ertem, akkor nem eszem
a kovetkezo 1 honapban

nem lehetne

h karacsonyi
ajandékkent

én (az állat):

1) ma vegyél egy bérletet
2) ne hagyd el a csekket
3) esetleg részletfizetésről szó lehet

mindig van itthon ennivaló

Á.:
így mennyi kb

én (az állat):
nem tudom
és nem is most akarom
chaten megbeszélni


Á.:
whatever

én (az állat):
vedd meg most azonnal a bérletedet!

Á.:
jo


PS.: kíváncsi vagyok, megvette-e

Control freak

Hé, told csak vissza azt a tányérkát a helyére! - kiáltottam a konyhából épp csendben kisurranni készülő macska után. Nem tolta, füle botját sem mozdította. Épp úgy viselkedett, ahogy a gyerekeim szokták.

Málna

már nem volt. De két szem félig érett epret még leszedtem tegnap. És volt még vagy hat-nyolc virág is a levelek közt - de belőlük már nem lesz gyümölcs. Sóska is van még egy főzésre való, meg némi petrezselyem a krumplihoz (ha lenne krumpli)

Éjszaka

Azt álmodtam, hogy egy magam által kibérelt buszt vezetek egy középkori kisváros kanyargós és szűk, meredek útjain. Tudtam is buszt vezetni, ezzel nem volt baj. Sajnos csak a nap végén jöttem rá, amikor vissza kellett volna vinni a buszt a garázsba, hogy jogosítványom nincs hozzá - így már nem mertem visszavinni, nehogy elkapjanak jogosítvány nélkül a rendőrök. De a bérleti díj meg persze pörgött tovább, valamint félő volt, hogy ha nem jelenek meg a bérleti idő végén, úgy buszlopásba is keveredek. Kerestem volna valakit, aki visszaviszi helyettem, de nem találtam senkit. Egzaktul üresek voltak az utcák. Ugyanebben az álomban csúnyán összekeveredtek régi munkahelyek a mostanival. Az egyik helyen voltak korlátaim (mármint festett alumínium rudak) és szintén csíkosra festett üres olajoshordók, ezeket felajánlottam az új munkahelyemnek. Kellett is nekik, naná. A régiek viszont berágtak, mert nekik is kellett volna a holmim. Apám sietett a segítségükre, aki azt mondta, ő a törvényes főnököm és munkaügyi pert fog indítani ellenem, mert nem is adott nekem szabadságot, így jogellenesen kezdtem dolgozni az új helyemen. Szerencsére megtaláltam az e-maileket, amelyek az én igazamat bizonyították. Sajnos addigra a sok kavarás miatt voltak, akik az új munkahelyemen is megharagudtak rám. Izzasztó helyzetek voltak, a megoldás reménye nélkül.

Mindezek mellé egész éjjel hol iszonyú melegem volt, hol meg majd megfagytam, belegabalyodtam takarókba és pizsamákba, pisilnem kellett, álmos voltam, de nem tudtam visszaaludni. Úgy ébredtem, mint akin átment egy tornádó, meg egy úthenger, meg egy borona, meg  még egy busz is.

Nyilván nem véletlen mindez - de legalább ne egyszerre támadna minden felől a jótékony, feldolgozó álom.

shining Friday

Hétfőn végre megugrottam a tüdőszűrős kontrollt, péntekre meglett a hibátlan eredmény. Akkor most lezárok három havi rettegést.