Az igazság Sziszüphoszról

Egészen biztos vagyok abban, hogy Sziszüphosz nem más, mint a mindenkori háziasszony megtestesítője, a soha véget nem érő háztartási munkák zömét végző nők szomorú metaforája. Hogy akkor miért nem nőként ábrázolja őt a görög mitológia? Mert sorsát női sorsként mindenki egészen természetesnek tartaná és egy kézlegyintéssel elintézné élethossziglani szenvedését. Kénytelen leszek most már komolyan rákérdezni a sorstól, hogy vajon mikor számíthatok végre arra a nagy összegű lottónyereményre, ami megváltana ebből a folytonos kőgörgetésből.

Ha fátyol lenne

az inkognitó, egy pillanatra most fellibbenteném, hogy lássátok az okos fiamat. De hát nem fátyol.

csöppent némi öröm is az ürömbe

én: akkor szerdán harmadik óra után elkérlek benneteket a temetés miatt
V.: jaj de jó! hurrá! hurrá! úgyis pont utálom a szerdát!
Á.: jó, csak nem lehet áttenni máskorra? mondjuk amikor tesiről is elkérnél?

Harmonia Caelestis - frissült

Esterházy meglehetősen súlyos könyvét az Á. ágya feletti polcon láttam, amikor kihoztam a koszos edényeket és ruhákat a szobájából. El vagyok képedve. Nem a szennyeseken, azon már túltettem magam. A könyvön. Mert azt feltételezem, hogy pusztán azért, hogy több nehéz cucc legyen a polcán, talán nem vitte volna át tőlem magához. De akkor? Csak nem olvassa? Meg fogom kérdezni tőle, amint feljutok azokba a szellemi magasságokba, ahol Á. általában tartózkodik hazajött.

update:
én: az az Esterházy könyvem hogy került hozzád?
Á.: ja, azt olvasom

Hát, így. Nem térek magamhoz a döbbenettől. Hogy egy olyan gyereket szültem négy nap híján 15 éve, aki most EP HC-ét olvassa (ez még nem a javított kiadás). El vagyok képedve - tudom, már mondtam. De továbbra is. (na, egyébként én is tizenöt körül jártam a Fancsikó és Pintánál, meg a Pápai vizeknél - de akkor is)

egy

film

(most néztem meg - és javaslom)

röviden a relatív időről

én:  huh... ez mi?
Á.: valami izé... süti ... vagy keksz... valami ilyesmi
én: és mikori?
Á.: nem tudom... valamikori... az biztos
én: hát, elég réginek néz ki
Á.: nem, nem olyan régi...
én: nem?
Á.: nem, szerintem  szinte biztos, hogy idei
én: hogy idei?
Á.: legfeljebb tavalyi... de az a maximum

I am happy

Nem történt semmi, biztosan a szép új kabátom teszi (még hogy nem a ruha teszi az embert boldoggá!) Úgy járok-kelek a városokban, mint egy titokzatos orosz cárnő. Mióta új, meleg kabátom van, amiben nem fázom, a villamosmegállóban már összefutottam  egy húsz éve nem látott régi évfolyamtárssal, aki kedvesen rám nevetett futtában (könnyed természetességgel viszonoztam, hiszen meleg kabátban könnyű mosolyogni), ma pedig egy zugolvasóval találkoztam (nem kell rémüldözni, sajnos nem ismerem fel az összes titokban olvasgatót, csak azt, aki először levelet ír nekem és bemutatkozik benne, aztán én megnézem őt egy oktatóvideón a neten és tetszik, amit látok (úristen, egy nagyon okos nő olvas engem... atyaég... egy matematikusnő... jaj, most mit csináljak, hogy ne nézzen hülyének?) ezért válaszolok neki, aztán telefonálunk, később meg találkozunk is, és megbeszéljük, hogy majd fogunk újra találkozni - aztán viszont csak a sors ajándékaképp, véletlenül futunk össze néha, például ma is. Aztán megyek az Andrássy úton a Hősök tere felé, rugdalom a száraz faleveleket és egy kicsit ráismerek Párizsra és örülök neki, hogy jártam már ott (egyszer), és megy előttem egy lány földig érő rózsaszín kabátban, a hátán csipkerátéttel, és én a múlt század fordulóján érzem magam, a konflisok korában (oh, akkor még milyen fiatal voltam!). És beszélgetek sokat Ludmillával - azóta javul a kapcsolatunk - ez jó jel, mert F.-fel minél többet beszélgetek, annál jobban utálom. Ludmillának sok szépet mondok másokra és élvezem. F-re nem tudok mit mondani, vonogatom a vállam. Teát iszogatunk V.-vel, körtés-citromfüverset. V. leckét ír, én dolgozom. I am happy.

elsők és hátulsók

L.: hová ülsz?
én: teljesen mindegy
L.: mert nem akarok bunkó lenni, hogy itt ülök
én: dehogy vagy bunkó, miért lennél?
L.: de ha gond, hogy csak úgy efolglaltam az első ülést...
én: egyáltalán nem gond
L.: csak tudod, hogy vannak, akik mindig ragaszkodnak hozzá, hogy elöl üljenek
én: én nem szoktam ragaszkodni hozzá... vagyis csak néha...
L.: átadjam akkor most?
én: nem, köszi, tényleg mindegy, teljesen jó itt hátul
L.: de te mondtad, hogy néha ragaszkodsz hozzá
én: igen, amikor én vezetek... azt jobb szeretem úgy

Ma szederleves volt ebédre

p1: ez mi?
én: mandulás párna
p1: nincs ilyen termékünk
én: akkor nem tudom, mi ez, de az volt ráírva, hogy mandulás párna
p1: Pirike! van nekünk mandulás párnánk? mert ez a hülye itt azt állítja
p2: van
p1: mindig kitalálnak valami új marhaságot ... és mennyi van benne?
én: meg lehet könnyen számolni négy
p1: és mi a kódja?
én: a kódja? passz
p1: Pirike! a manduláspárna kódja kéne
p2: 678567
p1: 6.. 7.. ..... 67... (119/db)
én: az van kiírva, hogy 73 forint
p1: mi?
én: rossz árat írt ki a mandulás cuccra
p1: a gép áraz
én: oké, de nem jó árat írt
p1: nem én írom, a gép veszi be a kódot
én: értem... nem jó kódot vett be a gép
p1: a gép nem téved
én: én sem szoktam 73 forint volt kiírva ez meg 119-et jelzett darabjára
p1: és most mit csináljak?
én: hát... gondolom, törölje ki és üsse be jó áron
p1: nem én ütöm be az árakat, én kódokkal dolgozom
én: akkor biztosan kurvaokos fickó vagy legyen szíves, helyesbítse a kódot
p1: a gép áraz, én kódot ütök be
én: én viszont nem kódokat veszek, hanem mandulás párnát, a kiírt 73 forintért
p1: Pirike! a vevő akadékoskodik, mennyi a mandulás párna? azt mondja, hogy 73, de biztosan nem annyi...
p2: Pistiiii! nézd meg a manduláspárnát, a hölgynek valami baja van
én: anyádnak van baja annyiért szeretném megvenni, amennyiért kiírták
p3: 73 forint
p2: 73 forint
p1: én nem tehetek róla, a gép áraz, én a kódokkal dolgozom
én: én meg hivatásos kódfejtő vagyok
p1: mi?
én: viszlát tuskó

Ez a történet este esett meg velem, egy olyan szép napon, amely napon ellátogattam egy robotállatkertbe, ahol égig érő robotzsiráfok és piros szemű robotvízilovak toligáltak hatalmas dobozokat, a kerítésen kint volt a tábla, hogy tilos őket etetni bemászni a vérengző fenevadak közé. Aztán még előadást is tartottam (embereknek, nem robotoknak), és egyúttal debütáltam előadóként egy olvasóm előtt is - ki hitte volna, hogy egyszer ilyen is lesz? Izgi volt és jól  is sikerült. (Ja, és nagyon finom szederkrémlevest adtak ebédre, én a végére hagytam desszertnek)

Mi a baj a hajnali négyes keléssel?

Mármint azon kívül, hogy maga a tény is riasztó, hogy négykor kell kelnem. Mert ahhoz, hogy így nagyjából eleget aludjak, nekem délután este hétkor kellett volna lefeküdnöm. Mondjuk este hétkor még épp, hogy hazaértem. Aztán még dolgom volt körülbelül tizenegyig. Aztán pedig nem tudtam elaludni, mert tudtam, hogy már csak öt négy órát alhatok, aztán valamikor éjjel egy körül (után) mély álomba rugdostam magam. És persze pont az van, ami sejthető volt, hogy nem aludtam eleget. Négykor alig bírtam kinyitni a szemem, és most azt próbálom bebeszélni magamnak, hogy már eléggé jól vagyok ahhoz, hogy autóba üljek és vezessek. De nem. Én nem látok rendesen a sötétben és vacogok a hidegben és mérhetetlenül álmos vagyok. És legalább annyira szomorú is. Legalább a hó nem lepte el az országot. A hajnali négy órás kelés kényszere miért nem teremt alapot az azonnali hatályú felmondásra?

Na ne csináljátok már!

Ez most komoly? Pusztán attól, hogy nem írok, felére negyedére csökken a látogatottságom? Hát miféle proli tempó ez? Hát hol a szolidaritás az elfoglalt munkásasszonnyal dolgozó nővel? Hát nekem minden nap írnom kell ahhoz, hogy olvassatok? még ha beleszakadok is? Azt várnám tőletek, hogy ha nincs időm írni, amikor amúgy is széthullok atomjaira, amikor már csak a nagykabátom* tart össze, akkor látványosan legalább kétszer tízszer annyian olvassatok... de nem. Négykor kelek, de nektek húzom itt az igát tolom a posztot még éjjel is. Nincs igazság a földön, vagy ha van, hát másnak fütyül.

*nem érdemlitek meg, de én jó vagyok, úgyhogy mégis elárulom, hogy vettem magamnak egy bokáig érő, szőrmebéléses, fehér műirhabundát (remélem, nem sok műbirkának kellett szenvednie miattam - és remélem, a művérüket is felhasználja a magyar műegészségügy) - nem, nem tudom mi ütött belém, hogy a ménkű-e, vagy csak az ördög szállt meg (vagy csak a józan ész szállt ki belőlem) - olyan orosz nagyasszonyos, ha látok, turkálok majd hozzá lovasszánt is, meg hatalmas sztyeppéket hóval (mondjuk a hó már itt van a kertek alatt, én meg holnap hajnalban Debrecenbe megyek - nem hiányzott ez még)

csendélet

csendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendéletcsendélet

csend
élet
.
csend
.
élet
.
.
csend
.
.
élet
.
.
.
csend
.
.
.
élet
.
.
.
.
csend
.
.
.
.
élet
.
.
.
.
.
csend
.
.
.
.
.
élet
.
.
.
.
.
.
csend
.
.
.
.
.
.
élet
.
.
.
.
.
.
.
csend
.
.
.
.
.
.
élet
.
.
.
.
.
.
.
.
csend

Szolgáltatás

Holnapkészítés

Új holnapra van szükséged? Mi most elkészítjük neked egyszeri, kiemelt szuper kedvezménnyel! Ha magadban már sokszor és alaposan végiggondoltad, milyen holnapot szeretnél, vágyaidat, elképzeléseidet oszd meg munkatársainkkal, és ők elkészítik számodra azt az egyedi holnapot, amire mindig is vágytál! Ne maradj le róla! Holnapkészítés gyorsan, megbízhatóan szakértőktől. Keresd a holnapgurut!

Ízre hasonló a sárgabarackhoz, a cseresznyéhez és más édes gyümölcsökhöz

Háromszor is elolvastam, tényleg ez van odaírva. Azon gondolkodom, hogy aki ezt leírta, az evett-e már valaha életében bármilyen gyümölcsöt. Szerintem nem. Naspolyát pedig garantáltan soha - arról szólna ugyanis szerinte a leírás. Én viszont tegnap kaptam anyukámtól egy kis kosárnyit, és boldogan eszegetem - noha (szerencsére) nincs vegyes gyümölcslekvár íze.

A szimbólumok köztünk élnek

Teregettünk tegnap V.-vel, épp egy színes mosás volt soron. Ő egymás után húzkodta ki a mosdótálból a ruhákat, adogatta felváltva a kisebbeket és nagyobbakat, én  pedig simára ráztam őket, aztán felterítettem a fregolira. Két szomszédos dróton így egymás mellé került az én zöld melegítőgatyám és V. kék garbója. Tökéletesen azonos a színük. Egyformák, mint két tojás mi ketten. Ezért is szeretek a lányommal teregetni.