Macskák tervszerű karbantartása - szaglásellenőrzés

Noha a macskát általában nem tartjuk haszonállatnak, fontos, hogy folytonos karbantartással gondoskodjunk róla és időről időre meggyőződjünk arról, hogy megfelelő állapotban van. A macska kinézete sok ki sem mondott kérdésünkre ad választ mintegy spontán módon: látjuk, hogy megvannak-e fontosabb részei, például a fej (egy darab), a fejnél mintegy ötször-hétszer nagyobb selymes, fényes szőr borította test (tort és potrohot a macska hibátlan állapotban nem tartalmaz) valamint négy láb és egy farok (más arány, mint a 4:1 egészséges macska esetén nem képzelhető el). Vannak azonban a macskának olyan adottságai, jellemzői, melyek puszta ránézéssel sajnos nem ellenőrizhetőek - ilyen például a szaglás. Az alábbi rövid teszt tehát arra szolgál, hogy macskánk szaglását figyelhessük meg működés közben.

Előkészületek reggel, délelőtt:
etessük meg a macskát, mert éhes állatot nem tudunk tesztelni
hagyjuk őt aludni (a kipihent állat sokkal boldogabb)
etessük meg ismét
ismét hagyjuk aludni
etessük meg ismét
és hagyjuk még aludni
ismételjük ezt mindaddig, míg csak enni és moccanni bír

Eközben végezzünk körülötte különféle házimunkákat: porszívózás, teregetés, portörlés, felmosás. Ha akadályoz a fotelben a tiszta ruhákon ájultan hempergő macska, nyaláboljuk fel és tegyük odébb bátran. Hallgassunk valami (ízlés szerinti) ütős zenét, megfelelő hangerővel. Ha mindezekre a macskának bajsza sem rezzen, csak horkolva alszik tovább, nekiláthatunk a teszt elvégzésének.

Menjünk ki a konyhába, a macska hálószobájaként funkcionáló helyiség ajtaját legalább résnyire hagyjuk nyitva, csak úgy, mint a konyháét - de egybe nyitott térben is bátran végezzük el a vizsgálatot.

Kezdjünk el krumplit hámozni - ez a tevékenység késsercegéssel jár, ami a rossz szaglású macskát arra a téves következtetésre juttathatja, hogy húst vágunk. A krumplihámozás után mossunk meg és vágjunk fel némi paprikát, paradicsomot, esetleg répát - gyakorlatilag bármilyen zöldséggel és gyümölccsel elvégezhető ez az előkontroll. Ha a macska ezekre a zajokra nyávogva előjön és szomorúan belebámul a tálkájába, esetleg mellénk áll két lábon és úgy leskelődik fel az asztalra, akkor vagy nagyon-nagyon éhes maradt, vagy kizárólag a fülét használja - a tesztet halasszuk más időpontra (éhes állat nem tesztelhető - mint fentebb írtam már). Megfelelően előkészített macska ugyanis ilyenkor még mélyen alszik.

Most készítsünk elő egy tiszta, szagtalan vágódeszkát és  egy éles kést, majd hirtelen ugorjunk a hűtőhöz, hogy az előzőleg jól lehűtött, friss és csomagolt (esetleg üvegedénybe zárt) marhahúst (de lehet másféle hússal is próbálkozni) gyorsan elővegyük. Ez a művelet nem tarthat tovább egyetlen szempillantásnál.

Forduljunk meg a hússal a kezünkben a pult felé. Ekkor a jól működő macskának már tág pupillákkal, ugrásra készen kell ülnie a lábunk alatt - és olyan pofát kell vágnia, mintha hetek óta vízen és száraz kenyéren tartottuk volna. Mielőtt kicsomagoljuk a húst, amely a család ebédjének képezné a részét, még legalább háromszor etessük meg a macskát - mert így lehetővé válik, hogy később egy aprócska, alig tíz-húsz dekás színhússal ki tudjuk elégíteni munkánk iránti mohó érdeklődését.

Örüljünk, hogy a macskánknak jó szaglása van. Jutalmazzuk marhahússal.

Ha a macska ellenben a leírtakkal szemben mindeddig még nem jött elő a szobából, haladéktalanul keressük fel a legközelebbi szaglász szakorvost, hogy macskánk javítását mihamarabb megkezdhesse! A macskát addig is etessük meg, nehogy szaglás híján éhen pusztuljon! Ja, és játszani is engedd!

Megélhetési szótárkészítők figyelmébe

én: miket írsz?
V.: nyelvtan házit.... j-ly
én: ühüm... hadd nézzem! ok, ez jó.... ezek is... de ez a hélya nem lesz jó
V.: jaj, akkor most írjam át?
én: muszáj lesz
V.: de akkor csúnya lesz... biztos, hogy nem jó?
én: nézd meg a nagy szótárban (Osiris)
V.: jó (hozza)...hú, de vastag!
én: ja... sok szó van benne
V.: (nézi) de pont ez még sincs benne
én: tuti benne van
V.: de nem találom
én: hol keresed?
V.: h
én: ok
V.: e-é
én: ok
V.: l- ly
én: hát... én a j-vel folytatnám a hé után
V.: tényleg itt van... héja
én: na látod
V.: de miért nincs olyan szótár, amiben a hibás szavak vannak felsorolva?

Szóval, figyelem, itt a korlátlan ideig tartó munkalehetőség!

Ki adott

ennyi önbizalmat és a korlátlan terjeszkedésre felhatalmazást az őszi esőnek?

Valami történt Citromországban

Igen, volt idő, hogy számolatlanul hajigáltam a boltokban a kosaramba a citromot, mert finom, mert sok mindenhez használható, mert egészséges, mert illatos. Mindig volt itthon citrom. Töredelmesen bevallom, előfordult, hogy kis gumóvá száradva vagy megpenészedve találtam rá a hűtőben egy-egy elfeledett példányra. De ilyen - úgy tűnik - többé nem lesz. Ezentúl inkább majd csak fizetésnapon veszünk egyet-kettőt, majd csak karácsonyra sütünk citromtortát, majd tejjel isszuk a teát. Lehet, hogy hamarosan új funkciót kell keresnünk az egykor folyton használt és elmosogatni mindenki által utált, de immár teljesen feleslegessé vált citromcsavarók számára. Drága citrom! I love you!

Vonaton

Ma közel tíz órát vonatoztam, ebből kettőt buszoztam. Nem, nem írtam el. Mind a négy vonat késett minimum fél órát (biztosítóberendezés, rendkívüli időjárási helyzet, felsővezeték szakadás, pálya állapota), a buszok viszont nagyon korrektül helyettesítették mind a feltúrt sínek, mind a leszakadt felsővezeték szakadása miatt kieső vonatokat. És a kalauz (akik amúgy sokszor sértetten igazítanak ki, hogy nem kalauz, jegyvizsgáló) nagyon jól (korrektül, kedvesen, hangosan, érthetően, precízen, stb.) tájékoztatták a vonaton utazókat.

Már a hazafelé úton voltam, de még rohadt messze Pesttől, agyilag totálisan kizsigerelve (reggel hat előtt indultam, tíz után értem haza este),  amikor megszólított egy

néni a hátam mögül: mikor ér be ez a vonat?
én: gőzöm sincs róla
néni a hátam mögül: nem kell pontosan, csak körülbelül
én: sajnálom, körülbelül sem tudom
néni a hátam mögül: hogyhogy nem tudja?
én: nem néztem meg... teljesen mindegy
néni a hátam mögül: felszáll a vonatra úgy, hogy nem nézte, mikor érkezik meg?
én: pontosan
néni  a hátam mögül: hát hallja.... nehéz elhinni...
én: hát, pedig így volt... és amint látom, önnel is pont ez történt
néni a hátam mögül: nekem megvolt rá a magam alapos oka, higgye el
én: jó, elhiszem... én pedig különösebb ok nélkül tettem így

Frappáns ötletek ingyen!

Esős időben mégy (osztály)kirándulásra? Rengeteg időt takaríthatsz meg azzal, ha a mosógépből kiszedett tiszta ruhákat a fregoli helyett egyenesen a hátizsákodba gyömöszölöd! Hiszen hamarosan úgyis vizes lenne, nemdebár?

(a módszer nem tőlem származik, de mint Á. nagykorú képviselője úgy döntöttem, jó lesz mihamarabb közzétenni ezt a végtelenül frappáns ötletet, hiszen így mire Á. nagykorú lesz, már számtalan ember takarította meg épp Á.  egyedi módszerével az idejét és használta valami hasznosabbra, mint a gondolkodás)

Kicsi vagy kocsi?

főnököm (minden évben minimum ötször-hatszor): Holnap nem jövök, szervizbe kell vinnem a kocsit!
én: ok (mondjuk, nem tisztem, hogy elengedjem vagy visszatartsam, úgyhogy ezzel csak azt jelzem, hogy hallottam, megértettem, meg amúgy is, tényleg dolgozni is szokott vele - szóval, ok)


én (évente maximum egyszer-kétszer, mert többnyire megoldom másképp): a jövő héten x napon nem jönnék (vagy nem mennék vidékre), mert dokihoz kell vinni a gyerekeket és A. külföldön van
főnököm (bár tényleg megesett már az is, hogy egyszerűen leokézta): nem tudnál hívni egy bébiszittert?
én: egy mit? mégis, hogyan? akasszak le valahonnét egy vadidegent, és fizessek neki azért, hogy a gyerekeimet orvoshoz vigye?
főnököm: kifizetem! (értsd: kifizeti a cég)
én: nem a pénzről beszélünk.... nem küldöm el a beteg (vagy bármilyen problémás) gyerekemet az orvoshoz egy idegennel
főnököm: de úgy emlékszem, volt egy nagyon jó bébiszitteretek
én: valóban volt... úgy hat-hét éve utoljára... a gyerekek már mindketten felsősök
főnököm: na, akkor szólj neki és kifizetjük!
én: bakker, a régi bébiszitter (továbbra is barátunk és nagyon szeretjük, de) két hét múlva szüli a harmadik gyerekét... amúgy is körülbelül ötven kilométerre lakik tőlünk... tényleg ennyire nélkülözhetetlen vagyok épp aznap?
főnököm: de hát én csak jót akartam, téged akartalak kímélni, hogy ne neked kelljen ott sorba állni egy nyűglődő gyerekkel
én: mi van?????

és tegnap megdobott vagy háromheti munkával (két emberrel számolva) - és lehetőleg holnapig kell.

Itthon a legjobb

Hogy hektikusan változik a véleményem? Simán. Ugyanis vasárnap délután óta a béke mosolygós szigetén élünk felhőtlen együttműködéses boldogságban. Bár most fél tíz előtt egy kicsivel rájuk szóltam már, hogy egy gyors de alapos fogmosást követően menjenek már végre aludni, mert reggel sem kakaóval, sem ágyúszóval nem tudom felébreszteni őket - mire azt mondták, hogy már mostak fogat, és hogy egy  kicsit még nagyon szívesen matekoznának (!), mert Á. úgy magyaráz el mindent, hogy az V. szerint vicces, érdekes és azonnal megérthető.

Meg azért is itthon a legjobb, mert a kurva allergiám (nagyon sajnálom, de nem tudok szebb jelzőt alkalmazni rá, jelenleg ez a leghitelesebb) felülfertőződött holmi baktériumokkal és most már nemcsak tüsszögök, hanem az orrom is felváltva dugul be majd folyik rettenetesen és köhögök is, rosszabbik esetben csak ég és fáj közben a torkom, de amikor úgy érzem, javulok, akkor átváltok zöldes színű  produktív köhögésbe, és közben nem tudom, hogy az arcomon az orrom folyik-e keresztül vagy a könnyeim - semmi meghatottság, ez is csak az allergia. A mai napon egy teljes százas zsebkendőcsomagot használtam el, és nem pazaroltam.

Akár a muraközi lovak

Olyanok vagyunk, mint a muraközi lovak - mi mind, az a feltehetően egymásnak is ismeretlen  három-négy nő meg én, akik egymást követően szálltunk le a Felszab tér mozgólépcsőjéről, majd sietősen továbbindultunk az aluljáró kijárata felé. Én dolgozni siettem, a többi ismeretlen nők úti célját és szándékait nem ismerhetem - de úgy tűnik, ez a közös jellemző megvan bennünk, hogy valamely tulajdonságunkban a muraközi lovakra hasonlítunk - legalábbis aszerint a férfi szerint, aki a metró kijáratát elállva igyekezett a kezünkbe nyomni színes képeket és talán csillogó matricákat is tartalmazó lapokat, látszólag szórólapokat, de ismerem (ki nem?) ez a trükköt, amint sikerül valakinek a gyanútlanul széttárt markába gyömöszölni egy lapot, azonnal pénzt is kér értük, méghozzá harsány méltatlankodás közepette, mely szerint mi lelketlen tolvajok képesek lennénk az árvák pénzét is ellopni. De úgy tűnik, mi nők mindnyájan rettentő dörzsöltek voltunk már (mint a muraközi lovak), ezért elhárítottuk az erőszakos nyomulást (mint a muraközi lovak) és sietősen folytattuk utunkat a mélyből felszínre (mint a muraközi lovak), mert szeretjük mi is a szabadságot és a friss levegőt (mint a muraközi lovak) és bár sajnáljuk az árvákat (mint a muraközi lovak), nem akarunk sem sunyi, sem erőszakos felszólításra adakozni (nem tennének ilyet a muraközi lovak sem), mert nem szeretjük, ha hülyének néznek vagy kihasználnak (minként a muraközi lovak sem), mert okosak vagyunk mi is, legalább annyira mint a muraközi lovak.

Most, hogy így sebtiben összeszedtem a muraközi lovak egynémely  feltételezett tulajdonságát, örömmel látom, hogy szívesebben vagyok olyan, mint a muraközi lovak, mint erőszakos férfi az aluljáróban.

Mindenütt jó, csak itthon nem

Á. nem csinálja meg, amiket kérek tőle, mert nem is emlékszik azokra - hiszen egyszerre borítok rá ezer tennivalót. És sosem dicsérem meg semmiért, mindig mindenért csak üvöltözök vele. A hétvége pedig pihenésre való, de én sosem hagyom, hogy kedvük szerint töltsék az idejüket. Észrevehetném, hogy még gyerekek, nem az a dolguk, hogy háztartási alkalmazottként robotoljanak. Hét közben elalszanak a fáradtságtól, de én ezt képtelen vagyok észrevenni, még hét végén is dolgoztatnám őket. Semmit sem értek meg.

Valóban szörnyen kikeltem magamból. Megőrülök attól, hogy maguk után mindent szanaszét hagynak, elmosogathatatlanul koszos edények tucatjait kell kibányászni a szobáikból, még jó, ha épp nem a koszos ruhahalmok alól. Az általam kimosott, kiteregetett, leszedett és összehajtogatott ruhák anélkül kerülnek vissza a szennyesbe, hogy viselték volna őket, hol pormacskák, hol csokidarabok, hol egyéb kosz kerül rájuk. A szekrényük katasztrófa sújtotta terület. A szobáikban csak a macska mozoghat teljes biztonsággal. Ha kérek valamit, meg sem hallják, ha felemelem a hangom, morognak és a negyedét sem csinálják meg a feladatoknak, egy számítógép vagy egy tablet látványa másodpercek alatt téríti el a figyelmüket bármi másról, legyen az iskolai vagy itthoni dolog. A hétvége az én hétvégém is, nem vagyok hajlandó alárendelni minden percemet az utánuk és helyettük való házimunkának.

Ezentúl majd írásban delegálom a házimunkát, hogy követhető legyen, mikor mit kértem és írásos dicséreteket osztok ki, hogy azok is megszámoltathassanak - a legalább szóbeli elismerést pedig magam is elvárom. Szörnyen rossz lesz így minden - de legalább korrekt elszámolást tesz majd lehetővé. Kíváncsi vagyok, hogy aki még beszélőviszonyban van a kamasz(odó) gyerekeivel, az milyen módszerekkel érte el ezt a számomra hihetetlen sikert. Én annyira szeretném ezt jól csinálni, beledöglök, de egyszerűen nem megy. El nem tudjátok képzelni, mennyire utálom ma magam.

Bónuszként az ebédet is elrontottam - azt hiszem, ma kéne világgá mennem úgy, hogy hetekig vissza sem nézek.