Kuszkuszkirálynő

Amikor már nincs annyira meleg, hogy az embernek csak görögdinnyét legyen kedve enni, ínyenceknek esetleg időnként sárgadinnyével felváltva, de annyira még meleg van, hogy a főzésnek még a gondolata is riasztó az ember lányának, akkor jöhet a kuszkusz. Illetve akkor jöhet a kuszkusz először - mert aztán a kuszkusz marad már hidegben is. Néhány nyárral ezelőtt fedeztem fel és jöttem rá, hogy hidegen és melegen egyaránt finom. És az elkészítés hossza nagyjából az a hossz, míg az ember felaprítja a kis ezt-azt, amit beleszán a kuszkuszba. Aztán elnevezi hideg vagy langyos kuszkuszsalátának. Vagy melegen eszi, ilyenkor azt kell mondani rá, hogy kuszkuszköret. Vagy desszertként. Kuszkuszpuding. Ha minden áron nevet akarunk adni neki.

Köretként melegen bármely zöldségfélét főtt vagy sült állapotában, annak némi forró főzőlevével (ennek híján forróvízzel) összekeverünk nyers, száraz kuszkusszal, lefedjük. Öt-tíz perc múlva puha és ehető. Minimálprogramban a száraz kuszkusz sós, esetleg fűszerezett forró vízzel ugyanígy köretté varázsolható. Tetszés szerint felmelegíthető.

Salátaként én zöldpaprikát, paradicsompaprikát, paradicsomot, zellerszárat, hagymát, fokhagymát, spenótot, olajbogyót, kapribogyót, cukkinit használok leginkább - ezeket (ezek közül némelyiket) megmosom, felaprítom, tetszésem szerint fűszerezem, összekeverem a nyers, száraz kuszkusszal, leöntöm forró vízzel, lefedem. Öt-tíz perc múlva ehető. Aztán  akár hűtőből kivéve hidegen is.

Desszerthez kókuszreszelék, mazsola, egyéb aszalt vagy aszalatlan gyümölcsök, méz, diófélék, fahéj - nyakon önthető tejjel, forró vízzel, gabonatejekkel, kókusztejjel - hidegen és melegen is finom.

Ma csak a dinnye és a kovászos uborka az, amit enni kívánok, 35 fok van az érezhetően kellemesen hűvös szobáinkban. Odakint van talán árnyékban 40. Még strandra menni sincs erőm (na jó, lenne, inkább a vélt tömeg tart vissza)

Szabad ég alatt

Nem tudom, mi az, ami miatt a legeslegjobban szeretek kertes házban lakni, de az egyik dobogós helyen minden bizonnyal az áll, hogy pokoli kánikulák* idején én bizony nem az ágyamban alszom, hanem odakint a teraszon. Azért nem a fűben, mert hangyacsiklandozásra nem szeretek ébredni. Ma reggel például fáztam. Jó, nem tartott sokáig az öröm, de akkor is! A macska ébresztett, először nyarvintott, aztán a fejével megböködött több helyen, több ízben, aztán amikor letámolyogtam a lépcsőn és adtam neki tasit** meg tejet, akkor emelt fejjel,  jó adag arisztokratikus gőggel odébbállt. Így vegyetek macskát...

* minden nyáron találok olyan meleget, amikor már odakint alhatok - egyszerűen szeretek kint aludni... meg fogom próbálni nemnyáron is

** a tasakos macskaeledel egyszerűsített neve

Mi a trükköm? (túlélési tippek forróságra)

Csak az utolsó utáni pillanatokban veszem magamra a ruháimat, közvetlenül azt megelőzően, hogy kilépnék a kapun (de a szandált követően) Nem nagyon működik, de az illúzió, hogy mindent megtettem, kárpótol az első métereken. Aztán semmi, fél liter/perc sebességgel izzadok. Néha utántöltöm a vizet. Kedves nyár! Ha nem enyhítesz a szorításodon, hamarosan egy rajongóddal kevesebb lesz*

* itt még nem az elpusztulásra gondolok, csak a kiszeretésre

(közben persze folyamatosan azon jár az eszem, milyen gondtalan is az életem., hogy boldog lehetek - vagyok, míg bírom szusszal (és idegekkel))

Hadd legyen jobb napom!

Ha ráértek, írjatok nekem kamaszaitok viselt dolgairól rémtörténeteket - én már ott tartok, hogy kidobom a házból mindkettőt  (pedig nem is csinálnak semmit... de azt szó szerint... csak délig alszanak, délben pizsamában letámolyognak, a koszos edényt, ruhát, bármit szanaszét hagyják maguk után, V. üvöltözik, mint egy fúria - azt üvölti, tőlem tanulta, én visszaüvöltöm, hogy valami okosabbat is tanulhatott volna, aztán én felismerem a helyzet tragikomikumát és visszaveszek - a hangomból tudok csak, az agyvérzés megállíthatatlan, de V.-nek nincs humora (és más ezer hibáját is pengeélesen látom), dúl-fúl, mint egy ördög, mérgében (csak hogy elmondhassa, hogy igenis megcsinálta) felmossa az előszobát - a rohadt tököt (ne kérdezzétek, itt marad a nyaralás előttről) derékszögbe állítja a falhoz, gondosan körbemossa - a tök leve folyik, azt ott hagyja - kidobom a tököt, szanaszét csöpög mindent, szóváteszem, hogy kár volt előtte felmosni - V. dúl-fúl. Á.-t kiküldöm lisztért, mert nem tudunk panírozni (rántott hús lesz, apám elmaradt szülinapját ünnepeljük, ezt kérte, mindjárt itt vannak, de a kaja még sehol, egyébként sem vágyom jégkockánál egyébre), Á. nem talál lisztet, pénzt kér A.-tól, A. ahelyett, hogy a kezébe nyomna egy százast, kijön ellenőrizni, hogy valóban szükség van-e lisztre - végül megkapjuk az engedélyt), most Á. paníroz, V. bezárkózott, A. dolgozik (gatyában), a szüleim feltartózhatatlanul közelegnek - én meg feladtam a mai napot, reggel hét óta pörgök (gombaleves, tiramisu, petrezselymes krumpli, paradicsomsaláta, teregetés, mosogatás, ügyintézés, fürdés, mosás, teregetés, pakolás), de elég volt - igen, majd írok a nyaralásról is, majd egyszer, ha ráérek és élve megúszom a mai napot. 

szalonspicli

ugye, milyen eszméletlenül jó szó? örültem, mint majom a farkának, hogy milyen szuper szót találtam

de rákerestem és sajnos már mások is megtalálták előttem, ha nem is sokan - szóval, elveszett ez a jó szavam - vagyis nem, most közkinccsé tettem... aztán egyszer majd rátalál más is (aztán bosszankodhat, hogy nem ő az első... szegény!)

hát, megjöttünk

lesz majd útibeszámoló, meg képek, meg minden - egyelőre megpróbálok  kicsit felocsúdni az elmúlt tíz nap során körülöttünk történt borzalmak által okozott sokkból - örülök, hogy élünk és örüljetek ti is, ha éltek (pláne ha még a szeretteitek is) - a világ egyre végesebbnek látszik, használjátok ki örömmel, míg van mit, de tényleg