Amikor esett, meg amikor napoztunk, vagy amikor épp éjszaka volt

akkor olvastunk.

Á. elolvasta a Szeptimusz sorozat (http://konyvmolyok.blogspot.hu/2008/07/angie-sage-szeptimusz-sorozat.html) ötödik részét (vagy a hatodikat is már?) - a lényeg az, hogy az első négy megjelent már magyarul is, de a többi még nem. Angolul olvassa. Ötödikben kezdett angolt tanulni, most megy hetedikbe. Szerintem jól halad.

V. elolvasta A neveletlen hercegnő első kötetét, meg A Pál utcai fiúkat (én javasoltam, hogy olvassa el most szórakozásból, és ne a tanév során akkor, amikor kötelezőségből kell - és tetszett neki), valamint a Ciao Adriana című lányregényt, amit én vettem még magamnak abból a töménytelen mennyiségű könyvutalványból, amit egy kerámiakiállítás első helyezettjeként nyertem - és amely díjkiosztóra nem hívtak el, mert addigra átmentem másik iskolába, ezért a régi suliban persona non gratanak minősítettek, aki nem tündökölhet nyertesként - viszont az utalványokat a kiállítás szervezői kiküldték postán, úgyhogy ebből tudtam meg egyáltalán, hogy helyezett lettem.

Én csupa butító nyári limonádét olvastam: Rowlingtól a Kakukkszót, aztán D. Tóth Kriszta könyvét, a Jöttem, hadd lássalakot, Jodi Picoulttól a Gyere hazát. Mindegyik az egyszer el lehet olvasni, de erős nyomot nem hagy kategória - viszont aztán még az alig bevallható Szürke ötven árnyalatán is átküzdöttem magam, na, az viszont valóban szar. Erotikus, mulattató és mélyen megindító - olvastam róla az interneten (és az ismerőseim egy része is nagyon jónak nevezte - ebből is látszik, hogy nem szabad bárkivel ismerkedni) - hát, tényleg van benne szex (igazából semmi más nincs benne) - de hogy erotikus lenne? pláne mulattató? netán megindító? - hát vajon milyennek kéne ahhoz lennem? Igénytelen, unalmas, giccses - ahogy a kispolgárok (tudom, mára érvénytelen kategória) szeretnek borzongani, hogy juj, ez aztán nagyon izgi, mert szerintük romantikus és romlott egyszerre.

És akkor itt térnék vissza Annára, Petire és Gergőre. Mert szerintem ott tévelyül el gondolkodás az olvasást vagy az olvasási szokásokat illetően, amikor a szülők (meg mások is) boldogan felsóhajtanak, hogy végre olvas a gyerek. Hogy egyáltalán könyvet vesz a kezébe. Mindegy is mi az, csak könyv legyen, betűk a papíron. Csak legyen könyvszerető, csak olvasson. Az a tévhitük alakul ki, hogy mindegy, mit olvas, mert maga az olvasás, mint technika majd elvezeti további könyvekhez, hovatovább magához a valódi, kritikai gondolkodáshoz.

Szerintem pedig nem lesz így. Szerintem ez egy délibáb, egy önáltatás. Hogy aki olvas, az mindjárt gondolkodik is. Az olvasás egy technika - és igen, enélkül a technika nélkül tényleg nem lesznek meg a valódi könyvek. De önmagában az összeolvasás képessége csekélyke tudás ahhoz képest, mint amekkorát tulajdonítani szokás neki. A gondolkodási struktúrákat az olvasott szöveg tartalma és minősége fejleszti (jó esetben) - vagy fejleszti vissza (a szürke árnyalataival - sajnálom, ha esetleg kiderül, hogy nektek tetszett).

Nem mondom, hogy egy-két APG-től elhülyül egy gyerek (bár én most garantáltan hülyültem a nyári olvasmányaimtól, érzem, hogy a még meglévő szürkeállományom jobbik fele sikoltozva menekült inkább a halálba, mint hogy a szürke agy nélküli árnyalataival zaklassam őket) - de nagyon könnyű elmenni az olvasás terén (is) a munkát, gondolkodást nem igénylő ponyva irányába - és nehéz onnan visszatérni azokhoz az összetett szövegekhez, amelyekben már emlékezni kell, meg különféle bonyolultabb összefüggéseket kell felismerni, esetleg interdiszciplináris területekről utalásokat megérteni, erre időt, energiát, memóriát rászánni (és ehhez persze kell az, hogy a technikai tudás készségszintűvé legyen, hogy ne az olvasás, mint művelet vonja el a figyelmet, és hogy a tartalom az olvasási nehézségek miatt ne váljon élvezhetetlenné)

Ezért gondolom, hogy az APG-k rendszeres fogyasztása nemcsak haszontalan, de még káros is lehet, mert rászoktatja a gyerekeket egy nagyon steril, túlzottan leegyszerűsített sémára, ami könnyebben fogyasztható, mint más, összetett (ismeretlen szavakat (úgy mint vályog, kószál, stb - szóval, itt sem a szubszidiaritásra gondolok), több személyt, bonyolultabb cselekményt, több idősíkot, stb. tartalmazó) dolgok - és ezért ezekhez a más dolgokhoz már neki sem kezd, vagy ha igen szenved és feladja. Mert megszokja, hogy az olvasás az egy olyan dolog, ami kicsit tán unalmas, de mindig egyértelmű, könnyen érthető, átlátható, előre megrágott cucc, amit csak nyelni kell, tisztítani, rágni, emészteni nem.

Az APG-k persze nem fognak ártani azoknak a gyerekeknek, akiknek mást is olvasnak, vagy akikkel rendszeresen beszélgetnek - de az a személyes tapasztalatom, hogy egyre kevesebben mesélnek fejből, egyre kevesebben mesélnek hosszú vagy bonyolultabb dolgokat (itt persze megint nem Max Weberre gondolok, csak mondjuk népmesékre), egyre kevesebben mondókáznak - aminek a ritmusán túl meglenne az a haszna is, hogy archaikus voltuknál fogva a mondókák tartalmazhatnak a kétszázas alapszókincsen felül is szavakat - satöbbi. És akkor az APG-k (persze, nemcsak azok, inkább emblematikusan használom őket, mint nagyon konkrétan) elvezetnek a Júlia füzetekhez (vagy azok mai utódaihoz), meg a szürke árnyalatokhoz - de csak azokhoz, és nem tovább. És dicséretként ráadásul a környezetük tapsol, hogy lám, a gyerekek olvasnak - és ők meg elhiszik, hogy tényleg. De ha szöveges feladatot kapnak matekból, vagy ha ki kell tölteni egy űrlapot, vagy megérteni egy írott utasítást, akkor oda a tudomány. Pedig hogy szerették a könyveket!

Későbbiek

Képességek - a kezdetek

minden hiába

én: megmostad?
Á.: nem, nem kellett
én: hogyhogy nem kellett?
Á.: mert már úgyis vizes volt
én: de nem azért kell megmosni, hogy vizes legyen
Á.: hát?

Aranyeső

Nem arról beszélek, ami az égből zúdult alá az elmúlt napokban (hetekben) és az interneten olvasott rombolások mellett a mi kertünket buja zöld mocsárrá változtatta, hanem arról, ami rendes szokása szerint március környékén, az első melegebb napsugarakra válaszul virágzik ki - de most úgy tűnik, a trópusi körülmények is izgatóan hatnak rá, mert több ága is virágba borult. Szorosan összefonódva a kissé elhanyagolt, ezért kócos és apró szemű szőlőnkkel, ami viszont érik - noha az érése rendesen inkább szeptemberre tehető. Szépek együtt.