Kommentstop!

Én sajnálom a legjobban, de mivel egy gonosz robot telibe okádta spamekkel a blogot (már kitakarítottam), egy időre korlátozom a hozzászólásokat. Aki nagyon szeretne írni (vagy csak nekem örömöt okozni egy hajrá, martine! hajrá szakdoga! típusú drukkal), az az elf.martine(kukac)gmail.com címen továbbra is szólhat hozzám.

A háziasszonydrukkerek kissé hátradőlhetnek kötögetni, de a tudománypártiaktól jól jönne a lelkes biztatás!

Ugyanis a jelen pillanatban a körtebefőtt : szakdolgozat állás 13 : 0*

* míg a körtebefőtteket üvegben, a szakdolgozatot oldalakban** számoltam (de az eredményt az sem befolyásolná jelentősen, ha a mai időráfordítást nézném***

** régóta cáfolom a tantó nénik kedvenc tételét, mely szerint az almát és a körtét ne lehetne összehasonlítani

*** az időráfordításban mért teljesítmény is adhatna ki fals adatot - hiszen hogyan számoljuk azt, hogy amíg körtebefőttet teszek el, TED eőadásokat vagy egyéb youtube videókat hallgatok (valós tevékenység) a szakdolgozati témában - avagy amíg írom a szakdolgozatot, körtebefőttet majszolgatok (fiktív ügy) - ezért nem azt használom

Őszi terményeim

Tegnap elkészült:
8 kis üveg fahéjas szilvalekvár
4 még kisebb üveg muskotályos körtelekvár
4 üveg szőlőlekvár

6 oldal szakdolgozat (de ebből még húznom kell)


Mai terv:
körtebefőtt készítés
szakdolgozatírás
takarítás
kitalálni*, hogy mit főzzek vadas híján**
és megfőzni



* szempontok:
legyen készen minél hamarabb
legyen többféle, mert minimum a hét közepéig ki kell tartania
álljon is el addig épségben
legyen kissé különleges (ha már nem vadas lesz)

** tegnap A. és V. vásároltak, de nem kaptak sem fehérrépát, sem zellert, sem nyulat - szerintem ez elegendő indok arra, hogy most vasárnap az ebéd ne legyen nyúl-vadas

Mostantól nem kíméllek benneteket

és rendszeresen be fogok számolni a szakdolgozatom állásáról*. Részint mert (most perpillanat és most még) büszke vagyok a tempóra, amivel hasítok - részint viszont az extázist követően nyilván eljönnek majd a hullámvölgyek is, amikor nem fogok tudni elég gyorsan továbbhaladni (pedig legszívesebben legkésőbb holnapra elkészülnék, mert még ezer más dolgom** is van a hétfői munkakezdés*** előtt)

Szóval a szakdolgozathoz találtam egy kiváló mottót (ilyen elvárás persze nincs) és megírtam a Témaválasztás indoklása című egy oldalt. Nyilvánvalóan istennő vagyok. 

* drukkoljatok, hogy készen legyen estére, sok nyavalygástól óvna meg mindannyiunkat ez a - sajnos teljesen valószínűtlen - gyorsaság

** például egy hónapja meghívtam anyósomat vasárnapi ebédre - arra számítva, hogy békés langyossággal telik majd az első szeptemberi hétvége - és voltam olyan hülye, hogy a jövetelét megelőző őszi nagytakarítás helyett tegnap még azt is megkérdeztem, mit szeretne enni. Mondjuk arra számítottam, hogy azt mondja, hogy olyan jól főzök, hogy neki bármi megfelel. Ehhez képest azt mondta, hogy olyan jól főzök, hogy ő vadast szeretne nyúlból, mert olyat még sosem evett és azt hallotta, hogy nagyon egészséges az ilyesmi. Amire A. később fintorogva fanyalgott, hogy utálja a nyulat, mert bonyodalmas műveleteket követően is csak minimális száraz húshoz jut belőle (pedig nyúlból is finom vadast készítek amúgy) - úgyhogy inkább készítsem másból (marhából) és mondjam rá azt, hogy ez a nyúl. Anyósom sokszor elképesztő és fura - de semmiképp nem hülye, vagyis nyilván azonnal rájönne - meg hát amúgy is...

*** jaj

Hétmérföldes léptekkel haladok

Mindössze egyetlen nap alatt egy cuki konzulensre is szert tettem, az általam javasolt dolgozatcímre azt mondta, hogy oké, meg azt is, hogy majd küld irodalmat (az pont nem nagyon kell, én is kiváló irodalomjegyzéket állítottam össze) - én pedig azt írtam, hogy várom és köszönöm. Így haladok töretlenül a céljaim felé. Elképesztő trendváltás a korábbi tespedéshez képest - kíváncsi vagyok, meddig bírom szusszal.

Akklimatizációs időszak

Mindkét gyerek megkezdte a felkészülést az iskolára: már a déli harangszót megelőzően ébren vannak. Én is próbálok felkészülni a lehetetlenre: 6-ra állítottam be az órát. Hétkor megtörtént az első ébredés, nyolckor felkeltem kávézni, tízre már itt állok megfürödve és hajat mosva. Álmosan.

Ha Mucika blogot írna

Ha Mucika blogot írna, ma nagyon-nagyon ki lenne akadva a blogján, hogy el nem tudjátok képzelni, milyen primitív népek élnek körülöttünk. Olyanok, akik azt hiszik, interneten jön a röntgensugár! Értitek? Interneten! A röntgensugár. Hát, komolyan - akadna ki Mucika a blogján - még egy ilyen alak és dupla veszélyességi pótlékot kérek!

A valóságban pedig ez történt: elmentem tüdőszűrésre. Nem én akartam, mert rettegek minden ilyesmitől*, különösképp a tüdőszűréstől. Ez a félelmem még abból az időszakból datálódik, amikor dohányoztam. Elég régen volt, de tényleg elég sötét periódusa volt az életemnek. Szóval, elmentem, mert az új munkahelyhez mindenféle orvosi igazolás is kell. Bementem, kitöltöttem a kérelmet, hogy szeretném, bevezényeltek egy fülkébe, levetkőztem, jött Mucika és azt mondta, álljak a gép elé, a karjaimat lazán toljam előre, vegyek egy nagy levegőt és tartsam bent. Amikor már tíz perce tartottam bent a levegőt, akkor eszmélt, hogy mindjárt elájulok és azt mondta: kiengedheti nyugodtan, lélegezzen csak szabadon, mert úgy látszik, lelassult az internet. Mire én az oxigénhiányos koponyámban az a viccesnek szánt kérdés született, hogy: Hogyhogy? Már a röntgensugarakat is interneten küldik? Mire Mucika úgy elkezdett hápogni, hogy még mit nem, hogy hová gondolok, és hogy képzelem ezt egyáltalán - szóval mondtam én neki, hogy viccelni próbáltam, de annyira kiakadt, hogy nem hallotta meg. Aztán megjött a net az adataimmal, lefotózott - és most izgulhatok két hét múlva szerdáig, hogy milyen eredményt hoznak ki. Negatívat szeretnék.

* ennek ellenére természetesen eljárok nagy rettegve mindenféle szűrésekre, kivéve a tüdőszűrést, mert annál jobban nem rettegek semmitől (na, ezen amúgy joggal akadhatna ki Mucika is)

Leadtam

Még nem a szakdolgozatot, de az újramixelt címét - módosítottam egy keveset a már korábban elkezdett szakdolgozat óta részint a terminológia érzékelhető változása miatt, részint pedig azért, hogy kiszabadítsam magam egy olyan kalitkából*, ahol túlzottan korlátozóan bántam a lehetőségeimmel - mert a régi munkahelyemen az jobban mutatott volna. Mármint én azt képzeltem.

* tudom, hogy ez a kalitka-dolog már előkerült az elmúlt napok posztjaiban, majd pihenésképpen, amikor nem írok szakdolgozatot, akkor lerajzolom magam, mint boldog, szabad, kalitkakerülő madár.

Tetézhető-e tovább? - update boldogság!

Úgy tűnik, igen. Mármint - sietek leszögezni - a saját hülyeségem. Vagyis:

Kizárólag. Én. Tehetek. Róla. Hogy. Nem. Bírom. Elengedni. Ezeket. A. Terheket.

Konkrétabban? Van ugye az a bizonyos nem megszerzett diplomám, aamiről már többször is nyavalyogtam és amitől épp egy aprócska tyúklépés választ csak el... vagyis, hát egy ilyen tyúkocskának, mint én, elég sok lépés az... mert  hát majdnem minden megvan, de... vagyis... egy nyúlfarknyi, negyven oldalas szakdolgozatot leszámítva. Kezdjük előről. Van ugye az a bizonyos nem megszerzett diplomám, ami nagyjából okafogyottá vált a munkahely-váltással. Nem fogom használni. És itt kéne kitenni a pontot. Ugyanakkor mégiscsak jól mutatna az önéletrajzomban* ha ott szerepelne ez a cím** is. És csak egy semmiség, egy incifinci aprócska szakdolgozat kéne hozzá. Aminek néhány évente nekiugrom. És úgy tűnik, most megint. Nem kérdés, hogy ki a hülye.  De nem én kezdtem, ők kezdték! Most megint úgy kezdődött, hogy megpróbáltam az egyetemtől az abszolutóriumomat begyűjteni legalább. De nem adják, az index scannelt másolatát hajlandóak csak kiadni. Viszont megint elhúzták az orrom előtt a mézesmadzagot, hogy végül is szinte már megvan a diploma, csak egy icipicit kell hozzá nyújtózkodni. És pontosan tudom, hogy negyven oldalnyi szakszöveg*** iszonyúan durván sok. Mégsem bírom elengedni. De basszus, megírni sem - mert ha meg bírtam volna, már rég készen lennék. És hát jogosan merül fel a kérdés, hogy ha annyira kell a cucc, mi a fenéért nem írtam meg addig, míg munka nélkül sínylődtem itthon? Miért most ugrok neki? ****

Komolyan, már nem tudom, mit csináljak magammal, tehetetlen vagyok saját ostobaságommal szemben. Nincs valakinek egy negyven oldalas, sosem használt, eladó szakdolgozata?****

UPDATE: addig-addig kotorásztam a gépemen, míg meg nem találtam a szakdolgozatból már eddig elkészített 24 oldalt. Oké, biztosan át kell írni, mert kiskoromban még bénábban fogalmaztam, meg hol van ez még a negyventől - de azért nem nulláról indulok így, igaz? Csodálatos ajándékként fogom fel a múltból, ez a fiatal léhűtő és bohó martine üzenete az öreg az idősödő a mostani martine számára. 

* legalábbis én így gondolok rá, hogy jól mutatna

** önbizalomhiányomat cím- és rangkórságba fojtom

*** jogi szakszöveg - mert ha blogot kéne írnom, úgy jobban menne
**** Mert reménytelen eset vagyok.

***** bár az ismert körülményeim miatt nincs pénzem, többek közt szakdolgozatra sem

Értelem és érzelem

Tudom, hogy minek kéne örülnöm, van munkahely, ezt akartam. Csak nem érzem az örömöt.* Lehet, hogy mégsem pont ezt akartam. De persze az is lehet, hogy igen. Csak még nehéz elhinni, mert kézzel fogható pénz belőle bizonyítéka még nincs. Kipróbálom. A téli hónapokra jó lesz, talán fűtenek. Talán ad egy olyan szakmai és emberi közeget, ami a korábbi két munkahelyemből nagyon hiányzott. Nem tudom, érdekes lesz-e vagy nyomasztó - mindkettőre van esély. Sőt, a kettő együttes előfordulására is van esély - mint ahogyan azt a horrorisztikus nyúlketrecben** megtapasztaltam az év elején.

Az a legnagyobb baj, hogy öröm helyett szorongani*** kezdtem. Hogy majd odamegyek és kiderül, hogy nem kellett volna, mert az egészet csak álmodtam. Hogy odamegyek, de mégsem vesznek fel, mert selejtes vagyok hibásak a papírjaim. Hogy odamegyek, de korpa közé keveredem és megesznek a disznók. Hogy odamegyek és nem találom a helyemet. Hogy odamegyek, de elkések, mert nem férek fel a buszra, vagy mert már megint elszoktam a reggeli korai keléstől, ezért este el sem tudok majd aludni az izgalomtól, és reggelre leszek használhatatlanul gyűrött és álmos. Már tegnap este sem tudtam elaludni. Már ma reggel is felmosórongyként ébredtem. 

És amint kiküldöm a posztot az éterbe, meglátom ezt a cikket. Ajánlom magamnak és magamon kívül mindazoknak, akik szeretik.****

* amúgy egyéb dolgoknak képes vagyok örülni, vagyis nem az öröm, mint képesség hiányzik belőlem, de a munkahely (egyelőre kézzel nem fogható) létezése és az öröm még nem találkoztak

** úgy értem, a három nyulakkal megszomorított volt munkahelyemen

*** úgy tűnik, már a munkahely létezésének halvány valószínűsége vagy csupán fikciója is képes érzelmet kiváltani belőlem, de sajnos csak erősen negatívat, vagyis a munkahely mint fogalom és a szorongás mint érzelem nagyon is durván összekapcsolódtak egymással, dacára annak, hogy kognitív képességeim lehetővé teszik, hogy egy listán összegezzem, minek kéne örülnöm az örvénylő habokból váratlanul felbukkanó munkahely kapcsán
**** klasszikus kívánságműsoros fordulattal élve

Újabb fordulattal

ma délután hatkor felvettek egy másik (egy előző) helyre, ahol most harmadikán kezdenem kell reggel kilenckor. Úgy történt, hogy csengett a telefon, ismeretlen számról, felvettem, mert nekem már úgyis minden mindegy. Azt mondta gazdaságis Gabika, hogy mondaná, mi kell. Kérdeztem, mihez. Hát a belépéshez. Kissé meglepődtem. Ő is csodálkozott, hogy én még nem tudok róla, mert állítólag már fel kellett volna hívnia egy kollégának. De nem hívott senki, csak most Gabika  (aki ezúttal nem Erika), hogy akkor diktálná, hogy miket vigyek. Kell mindenféle. Papírok meg orvosi igazolások, amiket majd az üzemorvos állít ki. Vérvétel is lesz. Hát, jó. Kicsit ijesztő, hogy még azelőtt akarják a véremet, mielőtt dolgozni kezdenék, de én akartam. Kicsit régebben. Egy órája.

Hogy mit csináltam az előző poszt óta? Először egy kicsit sírtam (de tényleg csak alig, mert a könnyek nagy részét már elfolyattam tegnap meg délelőtt), aztán beszéltem egy roppant optimista volt kolléganővel, aki addig-addig örvendezett, hogy nem mentem el szar fizetésért sehová, és hogy ezzel milyen lehetőségeket adtam magamnak, hogy elkezdtem megint összeírni a vállalkozásom alapköveit. És összegyűjtöttem, milyen lehetőségeim adódhatnak még. Egészen sok - összegeztem.

Aztán hívott Gabika. Aztán most kissé meg vagyok zavarodva, mert akár örülhetnék is, meg talán örülök is, de úgy érzem, nem örülök mégsem eléggé. Egy hete még oké lett volna. Három hónapja nagyon oké lett volna. Tegnap már mást akartam (kékszemű Ágikát), de most, hogy összeírtam, mi minden vár még engem a ketrecen túl, megint túl szűknek tűnik a ketrec. És egyben ijesztőnek a szabadság. Bemászom a ketrecbe, de nyitva hagyom az ajtót. Miért nincs kééééét éééleteeeeem?????

Nyilván azt gondoljátok, hogy tök hülye vagyok és megérdemlem, hogy szenvedjek. Teljes joggal gondoljátok így, e gondolom én is. Ezért menekülök a szabadság elől a ketrecbe.

Répamese

A rendelet szakszerű értelmezését követően Módszertanos Marcsika felhívta gazdaságis Erikát, gazdaságis Erika szólt kékszemű Ágikának, kékszemű Ágika értesítette martine-t, martine pedig sírva felhívta* a ködborzas falvakban reggel hattól munkát adni tudó céget, hogy ezer örömmel elvállalja kamionsofőri állást, sőt, rakodni is szeret, szívesen pakol például puszta kézzel, tiszta szívizomerőből kaktuszt, sündisznót, aligátort, kardfogú tigrist, de akár bomlott elméjű káslermiklóst is.

* a múlt idő használata innentől kezdve még fikció... csütörtökig

Intézkedések

lemondtam a pszichológust*

lemondtam a találkozókat is**

fülemet-farkamat behúztam***

kezdek megértéssel viselkedni azok iránt, akik feladták****

* szükségem lenne rá, pénzem nincs (15000 lenne hetente - és nem, nem tudom kiszorítani)

** nem bírom azt hallgatni, hogy ne szomorkodjak, majd biztosan lesz valami, és azt sem, hogy de hát mások is ennyit keresnek (mert egyrészt kurvára nem, másrészt én többet akarok - és amúgy jóvaltöbbet is tettem azért, hogy többet akarhassak)

*** hasamat kitoltam - 90 dekát fogytam 12 nap alatt úgy, hogy egyetlen napon "hágtam ki", amúgy tartom a megfontolt  és hosszan tartható (de minek?) diétát (1500 kcal/nap) + mozgok is

**** én nem adom fel, mert gőzöm sincs róla, hogyan kéne

közben is történnek dolgok

Amint megírtam az előző posztot, felhívott az egyik nő, aki állást akar adni, hogy menjek már, ők főleg csak rám várnak. És többet is fizetnének kábé egyharmaddal, mint amit a gazdaságis Erika kiszámolt a délelőtti* helyen, és mindegy is nekik, hogy a végzettségeimről mit mondanak a rendeletek, nekik aztán tényleg elég, ha a diplomáimat mutogatom és a tapasztalataimmal dicsekszem. Jól hangzik, mi? Én meg kéretem magam, mint a szűz menyasszony esküvő előtt a búzaföldön. De megvan ennek is az oka - ugyanis itt heti minimum kétszer el kéne utaznom Soprontól Békéscsabáig és Kisvárdától Pécsig valahová** az országban, de nem lehet vonatozni, hanem kocsival kell menni és vezetni kell, mindig egyedül. Én ezt a féle játékot már játszottam az előző munkahelyemen - és hát ez elég megterhelő. De ha még csak az lenne, vállalnám. Ugyanakkor kurvára nem szeretnék például egy ilyen autóbalesetben meghalni, még ha saját halottjuknak tekintenének is. A szeptember még úgy-ahogy oké***  - de persze a nyálkás novemberben, meg  a ködös decemberben, meg a fagyos  februárban is menni kell. Addig-addig nyafogtam, hogy nem tudom, mi legyen, hogy adtak még egy hét gondolkodási időt. Remélem, addigra Módszertanos Marcsika válaszol, gazdaságis Erika elkészíti a szerződésemet és a kékszemű Ágika örökbe fogad, mint beosztottját kevés pénzért - és akkor nyugodtan megmondhatom, hogy nem akarok ennyit autózni.

* pontosan reggel 9.30-tól délután 15 óráig időztem velük (közbe hazaugorva a papírjaimért)

** úgy értem, mindenhová

*** bár az említett baleset ma, a száraz és szép augusztusban történt

Hát, akkor lépjünk is tovább, nincs itt semmi látnivaló

Reggel állásinterjú, hozsannahegyek, hogy hogy örülnek (látszik is, hogy tényleg), nem akarják húzni az időt - örvendezek, hogy én sem, el vannak kápráztatva - mondják - az egyik legjobban képzett szakemberük leszek (most mit mondjak? nem lep meg, tényleg nagyon jól képzett munkanélküli vagyok) - csapjunk is egymás tenyerébe rögtön, mondja a nagyon kedves kék szemű vezetőnő. Csapjunk, mondom én. Akkor most bevinne a gazdaságishoz, mert a konkrétumokat az tudja. Előtte hazaautózom minden papíromért, ami a belépéshez kell, szeptember elsején, ami idén harmadikára esik, már kezdhetek is. Itthon örömködök egy sort A.-nak, felszedem minden megszerzett papíromat, a munkaügyi irataimat is az érettségitől napjainkig. Visszaautózok és bemegyek. A gazdaságis Erika nagyon kedves, örül nekem, elkezd a papírjaimmal szórakozni. Kurva jó mind, mondja ő is,  - de aztán elkámpicsorul, hogy sajnos a rendelet nem rendelkezik ezekről és a munkaviszony-táblázatba sem számít bele ám minden - kerek 14 évet tud elismerni eddigi munkásságomból. Érti ő, hogy ennél jóval többet dolgoztam, de azok nem számítanak, sem a megbízások, sem azok a részmunkaidős munkaviszonyok, amelyek más munkaviszonyokkal egy időre estek, mert egy naptári időszakra csak egyetlen munkaviszony számolható el, akkor is, ha a tekintetes nagyságos OEP is igazolta, hogy több volt. És a diplomáim sem érnek semmit sokat, mert ugyan jól hasznosíthatóak lennének itt, ujjongana a stáb - de a rendeletben nincs benne, úgyhogy szorzónak nem jó egyik sem, higgyem el, nem én vagyok az egyetlen, aki így járt. De azért akkor feltelefonálnak a központba, ahol Módszertanos Marcsika majd megmondja, hogy létezik-e olyan csalás kiskapu, amivel jogszerűen megkerülhető a szent rendelet. De Marcsika nincs bent, úgyhogy írniuk kell neki egy ímélt, majd válaszol, ha bent lesz és ráér, ugye neki nem annyira fontos ez az egész - de ne aggódjak, telefonálnak, amint megjön a válasz. És akkor nagyjából pont ugyanott vagyok, mint reggel 9-kor voltam, mielőtt elindultam, csak most már még egy tuti biztos helyről várom a tuti biztos telefont, amiben majd értesítenek arról, hogy megnyertem-e azt a megalázóan alacsony bruttóbért náluk, amit fizetni tudnának (de ami persze nyilván több lenne annál a semminél, mint amit így keresek). Már nagyon edzett vagyok, nem bőgve jövök haza - de hazafelé  titokban behúzok egyet a fogyókúrámnak négy gombóc fagyival, és aztán még itthon is szívesen belerúgnék bárkibe. A postás épp nincs itt, marad a család. Mondjuk, okom is van rá, mert Á.-nál idegesítőbb lénnyel még életemben nem találkoztam - de persze csak verbálisat rúgok, aztán blogot írok, habár azt is minek.

Jó lenne a hűvös őszi estéken összebújva filmeket vagy sorozatokat nézni!

Sajnos amikor elkezdünk egyeztetni arról, hogy mit nézzünk meg, hamar eljutunk oda, hogy kényes ízléseinknek alig van közös halmaza.

én:

elsősorban emberi szereplői legyenek - bár néhány állatszereplőt megtűrök, de főleg emberi kapcsolatokról szóljon, vagyis mutasson példákat arra, hogy mi minden történik két vagy több ember közt, ha szerelmesek, ha barátok, ha szülő-gyerek kapcsolatban állnak, hogyan oldanak meg családi vagy munkahelyi konfliktusokat, avasson be abba a rejtélybe, hogy mi történik a pszichológusnál, hogyan kezdődik és vagy múlik el egy élet, mi lesz a kamaszkori vagy egyéb plátói szerelmek sorsa, lehet-e barátságokat kötni harminc éves kor felett is? és ha igen, akkor miért riogat mindenki azzal, hogy nem?, reflektáljon aktuális társadalmi kérdésekre, játszódhat városban vagy lakott területen kívül, de ne játszódjon kihalt gyárépületben, mélygarázsban, pincerendszerben vagy az űrben. lehet utazás, túrázás, kihívás és kaland, de mind csakis a Földön játszódjon, lehet krimi, de a vér többnyire maradjon az embereken belül, minél kevesebb katona szerepeljen benne (gumiszörny pedig egy se!), lehet benne nappal, reggel, hajnal, alkony, éjszaka is (de inkább röviden), az űrről azonban egy szó se essék! Fókusza a létező emberi történelem valamely pontján legyen (preferált a 20-21. század már megvalósult évei - de lehet történelmi is)

A.:

Válaszoljon az alábbi kérdésekre: legyőzhető-e a tér és az idő? az űr végtelensége milyen eszközökkel és milyen mértékben ismerhető meg? de főleg: mi van az űrben? hogy működik az űr? milyen gépekkel lehet az űrt meghódítani? milyen lények élnek az űrben? hogyan kell ilyen gépeket programozni? mi történik az űrben, ha kimegy egy ember és jönnek a szörnyek? miből építik a filmesek a szörnyeket? hogyan tudnak ennyi rémes és gusztustalan hangot kiadni? én is ki tudnék adni ilyeneket? hogyan lehet még rémesebb és gusztustalanabb pofákat kitalálni? tudok én is a tükör előtt ilyen pofákat vágni? mi történik a szörnnyel, ha levágják a végtagjait? hogyan éled újjá? az űrben visszanőnek a lények végtagjai? hogyan kell közlekedni a bolygók közt? milyen új ásványokat és kristályokat találnak a robotok az űrben? hogyan kell több száz évre előre robotot programozni? milyen lesz az űrlények, a robotok és a szörnyek háborúja? mindnek vannak levágható részei? milyen fegyverek hatékonyak az űrben? lehet-e úgy ütni, ahogy az az ember ütött? hogyan válik az ember szörnnyé, robottá, űrlénnyé? mi lesz háromezer év múlva?


Fennmaradtak a rostán:
The big bang theory, Trónok harca, A gyűrűk ura - és kevéske történelmi film

Nem akarok ujjal mutogatni fölfelé

de valakinek* itt nagyon elavult módszerei vannak az időjárástervezésre! Legyen szíves frissítse a szoftvert és egyidejűleg folytasson tanulmányokat az ember, mint élőlény optimális környezete tárgykörben **

* aki még az elvárt átlaghőmérsékletről is átlag alatti ismeretekkel rendelkezhet, mert kérem, az úgy nem működik, hogy plusz negyven és plusz tíz az átlagban huszonöt fok per nap!

** és nem tudunk olyan kifogást elfogadni, ami arról szól, hogy "de ő kezdte", meg hogy "ők rontották el" - tessen kérem úgy viselkedni, ahogy egy nagyobb és okosabb Istenhez méltó. Na. Aztán majd pihengethet.