megalszik a szájában a tej

Azt hittem, az aludttejnél magától értetődőbb ételféleség kevés van - és ez az egyszerű étel-ital az aludttejes prósza névadója és egyben fő alkotóeleme. Most nyáron kóstoltam Hévíz mellett ezt a Zala megyei desszertet, aztán ma meg is sütöttem. Vittem a kollégáimnak is, ízlett is nekik, olyannyira, hogy a legfiatalabb kolléganőm elkérte a receptet. Gondoltam, elmondom neki - de kissé megakadt a folyamat.

én: kell bele aludttej, ugye, mint a neve is mutatja...

Dóri: úgy érted, romlott tej?

én: romlott? dehogy! sima aludttej

Dóri: hallottam már erről, de nem tudom, pontosan mit is takar

én: friss tejet egy-két napig letakarva elöl kell hagyni, akkor megsavanyodik

Dóri: vagyis megromlik

én: nem! a romlott tej gusztustalan, nyúlós, büdös

Dóri: akkor nem értem

én: az aludttej savanykás, kissé darabos, jégbehűtve isteni

Dóri: nem tudom elképzelni...

én: a kaukázusi kefirt ismered?

Dóri: persze, azt szeretem

én: na, ez körülbelül olyan

Dóri: de ezt te csinálod tejből?

én: sajnos kevés tej alkalmas rá manapság, de akár igen... ha nem, kkor veszek kaukázusi kefirt

Egyetemes értékeink

Á. ma beiratkozott az egyetemre.

(kérdezem nagy izgatottan, hogy na? mi volt? azt mondja fülhallgatóval a fején a képernyőt bámulva, hogy semmi, mi lett volna. És persze jó ez így, jó, hogy ilyen magától értetődő, de én remegtem a boldog izgalomtól és indiánszökdeléssel ugráltam haza, amikor beiratkoztam az ELTE-re, mert vágyaim netovábbja volt - és maradt, annak ellenére is, hogy aztán megtoldottam továbbiakkal más helyekkel is - de egyetemistának lenni világbüszkeség volt. És ott ismertem meg A.-t (mármint nem, mert A.-t egy nagyon fékevesztett bulin ismertem meg, ahol az első félév abszolválását ünnepeltük  egy csomó idegennel egy másfél szobás lakásban több, mint hatvanan - de ahogy megismertem, kiderült, hogy természetesen A. is az ELTE-re jár - hova máshova?) - és úgy összességében is azt mondhatom, hogy nagyon szerettem az egyetemi éveimet, soha olyan okosnak, tehetségesnek, kompetensnek nem éreztem magam, soha annyi erő nem volt bennem arra, hogy megvalósítsak bármit is, soha olyan szép nem voltam, sosem volt annyi önbizalmam, mint abban az öt évben - gyönyörű, minden bizakodásra alapot adó évek voltak)

van egy kollégám

Horvátországban nyaralt. Hazajött. Köhög, lázas, gyengeségrohamai vannak. Telefonon azt mondta neki a körzeti orvos, hogy ne aggódjon, ez nem koronavírus, nyugodtan jöjjön dolgozni, majd elmúlik. Nem indokolt, hogy tesztet kérjen neki. Mi azonban nem annyira szeretnénk most vele találkozni, ezért azt üzentük a körzeti orvosának, hogy hülye fasz mit bánjuk mi, akkor írja ki sima megfázással, mert mi még nem akarunk elmúlni. Remélem, holnap megmondja neki telefonon. Mert a rendelőbe ezekkel a tünetekkel nem engedik be. Dolgozni bezzeg elküldené!

piaci körkép más szemmel

innen