kicsit későn kezdtünk neki

de már fő a ludaskása (kacsából van, vagyis inkább kácsakása) és készülnek a palacsinták - láthatjátok: intenzív éjszakai életet élünk, még mákos is lesz (és túrós, citromos, kakaós, lekváros) - aztán majd reggel nem bírunk felkelni, így majd este látunk neki a főzésnek megint

vágyaim új távlata

Azt álmodtam, A. vett egy nagyon cuki minihelikoptert. Egy nagyon szép, fényes felületű kis türkizkék gömböcöt képzeljetek el, maximum másfél méteres átmérővel, a talpa persze lapos. Az eleje felhajtható, vagyis saját felületén csúszik fel az első lapja a tetőre, így amikor repültünk, elöl nyitott volt. Egy hosszú, partvisszerű dolgot (de nem az!) kell kinyújtani belőle előre, azzal kormányozzuk meg valami gps, meg napelem (vagty mittudoménmi) is van rajta.... fogja a jeleket... ennek teleszkópos nyele van. Nem kell vele magasra emelkedni, 4-5 méterrel a föld felett repültünk - és noha nem szédítő gyorsasággal, mégis elértük vele a vonatot, pedig hét perccel korábban még fel sem voltam öltözve és még nem is pisiltem - de mindez belefért. Egy tengergyümölcsei fesztiválra voltam hivatalos, talán a Városligetbe a Mezőgazdasági Múzeumban? Aztán meg mozi. A. elkísért, bár egy Kati nevű lánnyal meg anyukámmal (?) mentünk volna - és csak ott jutott eszünkbe, hogy a kisgömböc ott árválkodik a vasútállomáson a peronon és senki sem fogja tudni, hogy mi az, és nehogy elvigyék vagy elrontsák. Gondoltam, felhívom a gyerekeket, hogy szaladjanak le az állomásra és üljenek bele és várjanak meg ott minket. Katit sajnos nem találtuk meg, én ettem valami kagylókat - aztán felébredtem anélkül, hogy megtudtam volna, mindben rendben van-e a parkoló minikopterünkkel. Brühühü-brühühü, látni akarom őt ismét és minikopterezni vele!

volt szocialista fellegvár

Gyárpalota

zabos

Egy tálba zabpelyhet szórtam és felöntöttem forró vízzel. Amikor a zab (kb.) kétszeresére dagadt, tettem hozzá fagyasztott erdei gyümölcs keveréket és két kanálka mézet, valamint további forró vizet. Máskor főzni szoktam a zabkását, van, hogy felesben tejjel vagy tejszínnel - de úgy tűnik, az valójában teljesen felesleges kalóriapocsékolás volt*. Egészen isteni ilyen puritán** módon is.

* kalóriapocsékoláson most egészen rendhagyó módon értsük azt, hogy hanyagul a szervezetbe bevitt felesleges plusz kalóriákat eredményezett

** már amennyiben egyáltalán  puritánnak nevezünk valamit pusztán attól, hogy nem főzzük meg vagy nem dúsítjuk fel tejjel vagy tejszínnel

A legújabb megfigyelések szerint egyetlen fecske is megindíthatja a nyárképződési folyamatot!

Mióta az okos veréb megtalálta, hogyan kell enni a két hónapja kihasználatlanul lifegő etetőből, kétnaponta töltjük újra a tartályt - és csemegéznek rajta a verebeken kívül cinkék és tengelicek is.

Valamint teli van az etető alatt a fű ibolyával, és a szikrázóan napsárga krókuszaink is elárasztották a tereinket - sőt, elvirágzott státuszú versenyzőink is vannak a mostanra fonnyadtsárga hóvirágok személyében - dübörög a magyar gazdaság tavasz mifelénk.

V. osztályfőnöke azt üzente a szülőknek, hogy "a mi iskolánk nem vesz részt a sztrájkban, itt nem lesz hétfőn tanítási szünet" - és bár én nem akartam V.-t mindenáron itthon tartani (noha a céllal tökéletesen tudok azonosulni), de azt hiszem, rábeszélem mégis, hogy ne menjen be (na jó, mégsem, mert azt mondtam neki, hogy rábízom, nem akarom, hogy neki legyen kellemetlen az, hogy én szívesen  felnyársalnám leváltanám az igazgatójukat).

tipródiktúlvanfellélegez

ja, fel még nem lélegez
jut valami kis levegőhöz majd március kilencedikén
aztán fuldoklik, vagy fellélegez vagy tovább tipródik április végéig
aztán vagy fuldoklik, vagy fellélegez vagy tovább tipródik

az öreg apuka

Jött egy új gyerek az osztályba (még valamikor késő ősszel), de én csak a mostani szülőin láttam először az apját. Meg is állapítottam, hogy öregapó - és én gyerekkorom óta nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek öreg szüleik vannak, így az új gyereket is rögtön megsajnáltam (látatlanban, mert Á. szerint nincsenek közös köreik). Aztán most meg látom a wikipédián (most meg miért csodálkoztok? ne mondjátok már, hogy nálatok nincsenek fenn a szülők a wikin), hogy a ráncos arcú és kezű (!) bácsi több, mint egy évvel fiatalabb nálam. Utálom.

no foto!

Nincsenek fényképek, mert az étteremben tilos volt fotózni csak a kajáláson, meg a napjaink megbeszélésén, meg a húsz éven való döbbent szájtátáson járt az eszünk. Meg V. felvételijén, mert ő ma is szóbelizett, meg holnap is fog, sőt, holnap kétszer is. Egyébként egyetlen szóval profiként jellemezném. Á. pedig (nehogy már azt higgyétek, hogy ő egy teljesen mihaszna gyerek) szuper versenyeredményeket villogtat, ha nem is tucatszám, de mondjuk bőven többet az elvártnál eleget (sajnos nekünk elég magasak az elvárásaink - szerencsére neki nem olyan nagy ügy megugrani őket) Húsz éve meg mi volt meg mindebből? Vedeltük a sört, táncoltunk, és kiderült, hogy volt egy közös iskolánk - így hát csókolóztunk is.

Szökőnap

Ma húsz éve (atyaég, úristen, 20? tényleg húsz év??? - igen) akadtunk egymásba A.-val egy házibuliban, ahová mindketten többé-kevésbé véletlenül és a párkeresés legcsekélyebb szándéka nélkül vetődtünk (akkor még külön-külön, még közös ismerőseink sem voltak). És pontosan szökőnapkor - hát most képzeljétek el, hogy akkor mennyi idő telt volna már el azóta, ha például nem szökő, hanem Valentin napkor találkozunk, vagy pláne ha kifogunk egy tízmilliószoros (?) napot! Meg fogjuk ünnepelni!

központi krétaraktár

hogy a választási malacokról kopaszokról már ne is beszéljek

itt meg itt

vannak azok a helyzetek, amikor boldogan látnám bizonyítva, hogy én vagyok paranoiás és nem az a világ ijesztő és abszurd, amiben élünk

szép hangom van

Amikor telefonon beszélek valakivel, akivel korábban még sosem találkoztam - most éppen a használtszékgyárossal - akkor többnyire jóval fiatalabbnak és szebbnek képzelnek, mint amelyen fiatal és szép vagyok valójában. Ezt abból gondolom, hogy egyrészt szinte mindenki hamarosan ártvált tegező üzemmódba, másrészt előre is nagyon (sőt, nagyon-nagyon) örülnek, hogy majd megyek hozzájuk, sőt, ez a használtszékcikkes fiú pasi beígért látatlanban  rögtön egy csomó házhozszállítási kedvezményt is ahhoz képest, mint ami a honlapon írnak "azt majd megdumálod a főnökúrral személyesen" - mondta, meg azt is, hogy akkor szívesen megmutat a pincében is mindent (biztos, ami biztos: ketten megyünk)

És a fodrásznő is rögtön megörült nekem (mondtam neki, hogy én vagyok az, aki nem szeret a kirakatban ülni), azt mondta, örül, hogy ilyen vidám vagyok és szeretettel vár újra. Bevallottam neki, hogy még nem rendeltem meg az általa is ismert csodaszereket, de szerencsére (egyértelműen a szép és kedves hangom hatására) egy cseppet sem haragudott.

A főnökömre sajnos egyáltalán nem hat a szépséges szirénhangom, nyilván azért, mert ő süket és hülye.

Van olyan, akinek a kedvéért visszatolat a kukásautó

V. az

(aki hősként, pizsamában, az emeletről leszaladva húzta-vonta maga után a hatalmas és csurig (sőt, azon jóval túl) pakolt kukásedényt - és vannak csodák, visszajöttek)

ma hajnalban valami madár akarok lenni

Amikor huszadjára sem sikerül kihúznom azt a láthatatlanul rövidke szőrszálat az államról (amit muszáj lenne kihúznom, mert belülről már szúr), mert a nyomorult szőr folyton kicsúszik a szemöldökcsipeszből (jaj, dehogy folyton, azt én csak szeretném, többnyire elkapni sem sikerül), akkor azért álmélkodással és őszinte tisztelettel gondolok a madarakra, akiknek többnyire a csőrük van csak, és mégis, milyen frappánsan és büszkén élik és vezetik végig az életüket. Egy szál csőrrel (na jó, meg karmok)! Ha nekem a szemöldökcsipeszem lenne minden fegyverem, biztosan felkopna az állam... öööö... de hát én épp ezt szeretném.


(és még annyit, hogy szörnyen aludtam ma, két volt pasim is ott ólálkodott az álmomban, holmi egykori ígéreteimre, meg az ő érzelmeikre, meg az együtt eltöltött szép időkre hivatkozva - valami középkori várban megrendezett korhű tavaszi vásárban akartam menekülni, de mindig felbukkantak, futottam csúszós iszapon előlük, felugrottam vonatra, bújtam szalmakazalba és terményes kosárba - és folyton azt próbáltam megértetni velük (és magammal?), hogy már rég vége, vége, vége!!!! nincs közöm hozzájuk, ne jöjjenek már, nem ígértem, elmúlt, húzzanak már a közelemből - és aztán már pisilnem is kellett nagyon, amitől lassabban menekültem és mosdót kerestem, de rendőrök meg közterületesek jöttek szembe a felvonóhídon fekete usánkában és láthatósági mellényben, amik engem nagyon is láthatóvá tettek, mert rajtam rózsaszín pulóver volt, nem az enyém, valaki másé, amit V. nyújtott, hogy ne fussak ki kabát nélkül a hidegbe, aztán szerencsére a végére már annyira kellett pisilnem, hogy felébredtem ebből a nyomasztó párhuzamos létből)

Ezt ti milyennek képzelitek?

BETONÁCIÓ

SOS fodrászat

V. ragaszkodott hozzá, hogy még ma este levágjam a haját, nem érdekelte, hogy kilenc után jár az idő. Könyörgött. Vállig érő hajat akar a hátközépig érő helyett. Hozott ollót is. Belevágtam.

Most akkor SOS kell egy időpont a fodrászhoz, mert minősíthetetlen lett.

Bizonyos ismereteket birtokol, másokat meg nem

én: Zengett az egész ház a pattogatott kukoricád szagától! És nem kínáltál meg senkit?
Á.: Bocsánat! De egyébként apának adtam... és...
én: és? nekem nem, és V.-nek sem
Á.: ez egy szintesztézia volt

(De mivel azzal nem lakunk jól, sütöttem pogácsát: megmaradt egy csomó krumplipüré, tettem hozzá tojást, fél doboz tejfölt, köménymagot, reszelt sajtot, lisztet és sütőport - kis gombócokat téptem - formáztam belőlük és megsütöttem)

Atyai jótanácsok

V.: jó lenne, ha valóra válnának azok a dolgok, amiket a könyvekben olvasok!
A.: én tudom, hogy hogy lehet elérni
V.: dehogy tudod!
A.: dehogynem tudom
V.: miért, hogy lehetne?
A.: mindig olvasgasd csak a fizikakönyveimet, nézd, itt áll egy fél falnyi belőlük
V.: naaaaaaaaaaa

annyira sokfélék vagyunk

V. hangoskönyvet hallgat a szobájában (Harry Potter valamelyik része ezredszer) és próbál úrrá lenni a hét közben erősen megnőtt ruhahalmokon
Á. angolul hallgat valamit, amit tableten játszik (noha már milliószor kértem, hogy fedezze fel a virtuális világon kívüli életet is egy kicsit)
én random ezt-azt hallgatok (hs7, Mozart, Rúzsa Magdi, Magashegyi Undergrund) és közben írok, főzök, papolok pakolok
A. dolgozik és közben Arkonát hallgat oroszul
a macska a nagyszobában gregorián dallamokat hallgatva alszik