2014. szeptember 20., szombat

A hasonló ízlésvilág, mint a harmonikus párkapcsolatok alapja

A.: ez rádió? nem? akkor te ezt a szart tényleg önszántadból hallgatod?

2014. szeptember 19., péntek

A lehetőségek maximális kihasználása

Gondoltátok volna, milyen nagyon klassz teli torokból énekelni a máskor fülsértően zajos, de ezúttal inkább kellemesen vastag hangpokrócba burkoló kisföldalatti egyik üres kocsijában? Egyszerűen isteni! Egy megállónyi időt kaptam rá - az első másodpercekben csak csodálkoztam azon, hogy fényes napközben (mármint odakint) nincs más utas, aztán végigfutott az agyamon néhány dolog, mit is csinálhatnék gyorsan örömömben, hogy jól használjam ki a kapott időt: talán hintázzak egy jót a kapaszkodókon? vagy feküdjek keresztbe az üléseken? tegyem fel a lábam? De még mielőtt tudatosan elvetettem volna ezeket az ötleteket, már énekeltem is fennhangon. Felszabadító, boldog, csodálatos érzés - csak javasolni tudom. Mire a következő megállóba értünk, már legfeljebb kósza hangfoszlányok szálldostak az énekemből a kocsiban, a beszállók nem észleltek semmi különöset, ugyanolyan unalmasan konszolidáltnak tűntem, mint egyébkor, vagy mint ők maguk. De belül...

2014. szeptember 18., csütörtök

Nincs miről írnom, úgyhogy

megragadom az alkalmat és az így felszabadult helyen végre elmondom, hogy milyen megható, hogy a szabadidőtök egy részét akár rendszeresen, akár rendszertelenül az én nagyszobámban töltitek. Teljesen függővé váltam saját blogomtól, és ehhez nagyban hozzájárul az, hogy tök izgi mindig, hogy vajon hányan olvastátok az aznapi bejegyzést, és vajon írtatok-e valamit.

A mai napról azt tudom elmondani, hogy Nyíregyházán rengeteg szökőkút van, kellemes kiülős helyek és nagyon finoman sütött ma a nap, így be is ültem egy kiülős helyre. Sajnos nem a jó fagyisnál ettem fagyit, az nem volt finom - de majd legközelebb máshol próbálkozom.

2014. szeptember 17., szerda

Egy Babits-rajongó magyartanár

Mert más nem lehet. Ez csak így lehet.

Ha nem ír házit, fekete pont. Ha rossz házit ír, fekete pont. Ha nem visz füzetet, fekete pont. Ha nem visz könyvet, fekete pont. Ha nem visz munkafüzetet, fekete pont. Ha nem ír szépen, fekete pont. Ha nem ragasztja be az órán kapott fénymásolatot, fekete pont. Ha nincs nála ragasztó, fekete pont. Ha nem dolgozik órán, fekete pont. Ha nem tanul, fekete pont (vagy rögtön egyes). Több fekete pont ér egy egyest. Nem követtem az árfolyamot.

Dolgozatot haza nem adunk, mert úgysem hozzák vissza. Még bele is hamisítanak. A szülő kötelessége otthon tanulni a gyerekkel. Naponta. Megírni helyette a házi feladatot tilos. Úgyis észreveszi. Kikérdezni mindennap kötelező. A gyerek trehány. A büntetés a gyerek érdekét szolgálja, így nevelődik (talán) emberré. Bár nincs rá sok esély, mind selejtes. A magyartanár csak jót akar.

Basszus, ha láttatok már savanyú képű, rosszindulatú, buta és agresszív nőt - na, azt képzeljétek magatok elé, és ez a nő pont olyan. Kíváncsi vagyok, vajon mikor, mit olvashatott utoljára a magyartanárok göngye. Ami nekem eszembe jutott róla, az ez:

Fekete ország





Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

2014. szeptember 16., kedd

Kéne egy többnapos rendezvény

ökumenikus embertisztelet

Új irodai alkalmazás

Észrevétlenül elrejthető a ceruzák, tollak között az íróasztalon, de hordhatjuk akár magunkkal is a sminkkészletünkben: a pírvágókés.

Alkalmas szégyen vagy zavar okozta arcpirulás elvágólagos megszüntetésére, azonnali hatás, kellemes közérzet, sápadt arc, hűvös tekintet - ahogy ön szereti.

2014. szeptember 15., hétfő

A mai nap fénypontja

Az történt, hogy váratlanul vettem egy végtelenül visszafogott, szerény, csendesen csillogó színezüst kabátkát V.-nek 

(Jó indokom volt rá: az esküvőre kell a szép ruhájához, hiszen egy leendő színésznőnek időben meg kell tanulnia az alkalomhoz illő öltözetek méltó viselését. Persze az is lehet, hogy többet elmond az ezüst kabátka rólam, mint róla - de míg ő szolid tündérként libben benne, én pont úgy ragyognék  egy hasonlóban, mint a telihold - persze szép az is)

szép őszi vers

hullik az eső,
sárgul a jegenye,
potyog a szilva,
koppan a gesztenye,
eldobom én is az almacsutkát
elrohad majd a többivel

koppan a dió,
pottyant a rigó,
sárgul az irigye,
hullik a férgese
eldobom én is az agyam (tőle)
elrohad majd a többivel

2014. szeptember 14., vasárnap

(a természethez)

Légy szíves oltsd el a lámpát!
Köszönöm!
És most légy szíves zárd el a csapot! Zárd el a csapot! Hahóóóóóó! Elfelejtetted elzárni a csapot! Hahóóóóó! Hallasz egyáltalán? Zubog a víz! Túlfolyik! Elázik minden! Ne pazarolj, teljesen felesleges tovább folyatnod! Zárd el a csapot! Zárd már el végre! Figyelsz te egyáltalán? Minden csurom víz! Minden meg fog penészedni! Vagy rozsdásodni! Vagy egyszerűen szétázik a világ. Van rá bármi okod, hogy tovább folyasd a vizet? Megmagyaráznád? Mit szórakozol velünk? Azt hiszed vicces vagy? Elegünk van a tréfáidból! Zárd már el azt a kurva csapot!
(bárkaépítésre nem kapott felkérést senki)

lelencgyerek-felszerelés

A szavakat a pillanatok alkotják, én csak engedelmesen kimondom őket.