Születésnap

Anyukám ma 76 éves. Szeretném őt megölelni. De persze semmiképp nem akarom megfertőzni. Vettem rengeteg csokit - ferrero rochert és raffalellot, mert azok egyenként is be vannak csomagolva - kibontottam, átöntöttem egy nagy, öblös üvegbe. Jól néz ki - és remélem, az összes kiküszöbölhető kockázatot kiküszöböltem. Elvisszük és odatesszük a ház elé, aztán felhívjuk, hogy találja meg. Skype-on majd beszélünk is, ott láthatjuk is egymást.

76 éve épp bombázták Budapestet. A Baross utcai klinikán született. Ahogy kibújt az anyja hasából, anélkül, hogy egy percig is találkozhattak volna vagy láthatták volna egymást, mindenkit levittek a légópincébe. Sötét volt, a robbanások hallatszottak. A babák sírtak, az anyukák - gondolom - féltek, szorongtak. Sötét volt. Elkezdték kiosztani a babákat az anyukáknak - látatlanba. A nagymamámnak is osztottak egyet - továbbadta. Azt mondta, azt az erős hangút kéri, megismeri, hogy az az övé. Megkapta. Megszoptatta. Amint lehetett, vitte is haza. Otthon is várta egy alig másfél éves. Felnevelte őket, mind a négyüket - anyukámat, a nővérét és a két húgát. Olyanok voltak, mint négy - különbözőre festett - húsvéti tojás. Egy apától, egy anyától - egy barna, egy fekete, egy szőke, egy vörös. Anyukám volt a "rossz gyerek". A megzabolázhatatlan, a betörhetetlen, a pimasz, az öntörvényű, a rossz tanuló. A világ legjobb szívű embere, csillogóan okos és bátor, rettenthetetlen. Mindenkin segíteni akart - és orvosként  is - sok lehetősége volt rá, hogy meg is tegye. Az utolsó fillérét is odaadta volna bárkinek - sokszor meg is tette. Volt, hogy a hálapénzként a nyugdíjából adni akaró beteg (sosem fogadott el hálapénzt) egy kicsivel nagyobb összeggel távozott, mert anyukám látta, hogy kenyérre is alig telne neki. Évtizedeket dolgozott önkéntesként a kórházi munkája mellett. Elképesztő életenergiával, erővel, derűvel, optimizmussal. Vicces és kreatív anyuka volt, lágy, szelíd, nagyon sokat ölelő, sokat segítő és gyönyörű, mint egy modell. Keveset ráérő - mert mindenkinek adni akart. Nagyon büszke vagyok rá és nagyon szeretem. És nagyon-nagyon szeretném a 77. szülinapján majd tényleg megölelni.

Ezen a képen 35 körül volt

                                              ez pedig a tavalyi, 75. születésnapja

Fényes szelek

Nálunk napok óta valószínűtlenül kék az ég és tiszta* a levegő, egész egyszerűen mások a fények és az árnyékok - fényesebbek és kontúrosabbak - mint amit évek óta megszoktunk. Ha nagy ritkán repülőt látok az égen, ugyanúgy megcsodálom, mint kislány koromban. Még nem virágzik minden, de napról napra illatosabb a levegő, és az az ünnepélyes várakozás tölt el, mint a nagyon régi húsvétok előtt. Tudom, ma még a szomorúság napja van - de ma inkább nem szeretnék szomorú lenni. Még a húsmentes hetet, sőt napokat sem tartjuk (bár szívem szerint ma friss spenótot vagy csalánt ennék, vagy tojásos galuskát zöldsalátával - de a karanténos menetrendünk úgy hozza, hogy a meglévő készleteket és a hűtőkapacitást figyelembe véve ma gombalevest és rakott kelkáposztát kell ennünk. Szükség törvényt bont.)

* nyilván nem végzek virológiai, bakteriológiai vagy sugárvédelmi méréseket - vagyis csak a szememnek hihetek

Komolyra fordítva (és nem google translete-tel)

Nem, mi nem karanténozunk árukat - de olvastam másoknál, hogy kéne. Nem fertőtlenítünk minden bejövő cuccot - bár ezt is olvastam, hogy valaki mindent. Itthon sem fertőtlenítünk mindent - és el sem tudom képzelni, mások hogyan csinálják. Ezek meghaladják az én képességeimet még békeidőben is, de homeofficeban ezerszer annyi munkám lett, mint korábban volt. Fülemen a telefonnal ébredek. 

Én amúgy is rendetlen vagyok, kábé bármit érdekesebbnek találok a takarításnál - nem, a betegen fetrengést és a meghalást nem - és nyilván ennek ellenére is rászánom magam időről időre, meg a gyerekeket is "takaríttatom". Egy kicsit. Valamennyire. Nyilván nem elég. De akkor hogyan kellene és mennyit?

Van domestosunk (kettőt tudtam venni, a harmadikat visszavette a pénztáros, hogy az már ipari mennyiség), van Flóraszept konyhai spray (ebből eleve csak kettőt akartam venni, ezt engedélyezték), van sima hipónk (ezt mi rekeszszám szoktuk venni - viszonylag ritkán, de akkor hatot (?) egyszerre, man mosóporunk, mosogatószerünk, szappanunk - van még valamennyi fertőtlenítő kendőnk konyhai felületre és kézre is - de az állítólag haszontalan, mert nem elég. Vannak kis kézfertőtlenítőink, mert mániákus vagyok és utazáshoz használok amúgy is - de állítólag ezek sem feltétlenül jók. Van két kis flakon gyógyszertárban kapható kézfertőtlenítőnk. Van meleg vizünk. Ennyi.

Úgyhogy nagyon komolyan kérdezem, hogy ti hogyan éritek el, hogy azt mondhatjátok, hogy "fertőtlenítetetek mindent"? Magatokat, lakást/házat, beérkező árukat? Macskát?

Mik a használat szerek, eszközök? Mi az eljárásrend? Mi a gyakoriság? ÉLelmiszereknél hogyan? Mivel? Mit?

És hogyan fertőtlenítitek, teszitek újra használhatvá a maszkjaitokat? Hol tartjátok őket? Mi a helyzet a gumikesztyűkkel? Azt hogyan viselitek vagy sem? Hogyan mossátok, fertőtlenítitek?

Mi van azzal az elmélettel, hogy mindenkinek (vagy csak a csecsemőknek?) meg kell enni évi egy kiló koszt (????), mert attól gyarapszik az immunrendszerük? Mondjuk, ha így lenne, én jól állnék, mert rengetegszer eszem mosatlan gyümölcsöt. Mármint eddig. Most már lassan semmilyet.

Új kutatási és szakdolgozati témámról

Nagybevásárlás teljes és részleges karanténoztatása háztartási körülmények között, egészségügyi vészhelyzetben


Bevezetés: Témaválasztás indoklása
Hipotézisek

1. A nagybevásárlás definíciója
2. A nagybevásárlás minimumkövetelményei és jellemzése
3. A nagybevásárlás társadalmi gazdasági hatásai

4. A karanténozás definíciója
4a) karanténozás háborús körülmények közt
4b) karanténozás békeidőben
4c) Karanténozás vészhelyzetben

5. Víruspopulációk ismertetése
6. Víruspopulációk kezelése
6a) Víruspopulációk kezelése háztáji gazdaságokban és családi körülmények között

7. Védőfelszerelések típusai és szakszerű használatuk
7a) Védőfelszerelések kézre
7b) Védőfelszerelések arcra
7c) Védőfelszerelések lábra
7d) Védőfelszerelések teljes testre
8. Védőfelszerelések fizikája és kémiája
9. Védőfelszerelések viselésének társadalom vonatkozásai
9a) Trendek és divat tippek védőfelszerelések viselésére

10. Csomagolástechnika
11. Élelmiszeripari alapismeretek
12. Élelmiszerkémia
13. Élelmiszerek tárolása és szavatosságuk
14. Élelmiszerek természetes és mesterséges tárolóhelyei családi házas övezetben
15. Élelmiszerek csomagolásának tisztítása és karanténozása
16. Csomagolásmentes élelmiszerek tisztítása és karanténozása
17. Teljes és részleges karantén tartós fogyasztási cikkek esetében
18. Teljes és részleges karantén  gyorsan romló fogyasztási cikkek esetében
19. Hogyan bánjunk a vírusok élettartamánál rövidebb életciklusú élelmiszerekkel?

20.  Esettanulmány:
Húsvéti nagybevásárlás beszerzése, hazaszállítása és karanténoztatása négytagú családban

21. Hipotézisek igazolása és cáfolata
22. Kutatási eredmények összefoglalása, piaci célú felhasználhatóságuk

szürreál

nagyon aggódom érte, mert muszáj volt elmennie a boltba

A kézmosásról

Lassan nincs szükségem reszelőre, mert puszta kézzel is tudok sajtot reszelni. Vagy kenyérmorzsát. Vagy almát. Vagy simára csiszolok vele egy  (kiszálkásodott) asztalt. Vagy megsimítom az arcom (még mindig túlzottan sokat nyúlok az arcomhoz) és nincs szükségem sárgabarackmagos bőrradírra. Sem körömreszelőre. Érdesebb a kezem, mint a macska nyelve. És szárazabb. Szerencsére jobb illatú is. Sokkal. 

Office office

Bár általában tudok itthonról dolgozni, ma be kellett mennem. Noha nem szívesen megyek mostanában sehová azon kívül, hogy A.-val néptelen helyeken sétálunk, be szívesen mentem. Nem mondom azt, hogy bent nem aggódom, hogy túl sok emberrel találkozom - öttel-tízzel mindenképp per munkanap - de valahogy a nyájszellem is eltölt: jó ott lenni, ahol a többiek vannak. Jó élőben beszélni velük, jó látni őket. Ugyanakkor rossz látni a kiürült irodákat, a foghíjas szobákat, hiányoznak, akikkel nem találkozom. Így aztán azt kellett ma éreznem, hogy hálás vagyok újra és újra ezért a munkahelyért, a kollégákért és a munkáért is. Nem tudom, nem lesz-e nálunk is fizetéscsökkentés vagy elbocsájtások - sajnos nincs kizárva ez sem. Féltem magunkat, nemcsak magamat vagy a családomat, de a kollégáimat és a jó munkahelyi hangulatot is. Nagyon sok erőt adunk egymásnak a kollégákkal és ez nagyon épít, megtart.

Délután négy körül értem haza, közben muszáj volt bemennem a DM-be és a macskaeledeles boltba (meg patikába is kellett volna mennem, de egy olyan nő állt közvetlenül* előttem, aki folyton elhúzta a maszkját, a tenyerébe köhögött, aztán azt a ruhájába meg a hajába törölte, aztán megint harákolt), úgyhogy iálltam a sorból - és itthon kiderült, hogy senki nem csinált ebédet (én pedig nem is reggeiztem még) - úgyhogy rendeltünk pizzát - de négy embernek nem lehet napi szinten rendelni a kaját, mert két hét alatt felélnénk a teljes havi büdzsénket (ha nem még hamarabb)

Nagyon ambivalensen érzek most a gyerekekkel kapcsolatban - egyrészt iszonyat lelkiismeretfurdalásom van, hogy egy ilyen döbbentesen veszélyes világra hoztam (kényszerítettem) őket, puszta kedvtelésből (nem ilyen egyszerű persze a dolog, de igen, végül is a mi döntésünk volt), és hogy én nem ezt ígértem nekik a születésükkor, hanem hogy mindentől (is) megvédem őket - és nem tudom őket mindentől (sem) megvédeni - de szeretném, hogy minél kevesebb nyomasztó hatás érje őket. Másrészt viszont van bennem egy nagy adag düh és harag - mert úgy látom, hogy alig látnak túl (ha egyáltalán) saját nagyon szűk világukon - és ha nem nyektetem őket, maguktól nem takarítanak, nem főznek, nem csinálnak itthon semmit, legfeljebb a saját szobájukban takarítanak/pakolgatnak (szintén ha egyáltalán) - és fogalmuk sincs arról, hogy komolyabb a helyzet annál, mintsem néhány hétig itthon dekkolunk az iskola meg a munkahely helyett.

Az új, állítólag ffp2-es maszkomban pedig az jutott eszembe, hogy mennyire a (buta , átgondolatlan és teljességgel tehetetlen) bizalmon kell, hogy alapuiljon az életünk. Azt írták a maszkra, hogy ffp2 - és én elhiszem és bemegyek benne a boltba és azt hiszem, jobban védve vagyok, mint egy sállal - holott semmi garancia rá. Mindeközben kábé hat hete fallottam életemben az ffp2 és ffp3 jelölésekről, korábban nem sokat gondolkodtam maszkokon (iletve még akkor sem, mert akkor még be lehetett volna szerezni nagy nehezen ffp3-at is - de sosem gondoltam, hogy nekem kéne ilyesmi - ó, boldog csecsemőkor!)

* 5-6 méterre, de keveselltem a távolságot

Military - egy rémálom

Azt álmodtam, hogy a munkahelyemről - melyet már a katonaság ellenőrzött - kirendeltek egy családi (?) testnevelésórára (?), ahol egy viszonylag bonyolult feladatot mutattak be a diákok a testnevelőtanár (?) anyukával (?). Az óra számlapjának megfelelően kiraktak labdákat, sörösrekeszeket (ami épp volt), aztán egy helyre állatak - talán az óra 12-eséhez - és valaki elfiutott (a "cica?"), a hármasnál járt, amikor más (vagy ez volt a cica, az előző pedig egér?) üldözőbe vette, de az elsőnek a hármastól már volt valami feladata, ami lassította, aztán amikor a második a hármashoz ért, indult a harmadik, de már a második is nehezítetten dolgozott - szóval, bonyolult volt, de logikus és látványos. Én egy magasrangú katona mellett ültem egy tornatermi kispadon, folyton kritizálta nekem suttogva a feladtot. Nagyon feszengtem, mert folyton a karomhoz és a combomhoz nyúlkált magyarázat közben - de persze nem mertem rászólni, csak igyekeztem odébbhúzódni és kicsire összehúzni magam. Aztán hirtelen felpattant és üvölteni kezdett, hogy itt nincsenek labdák, hanem "objektumok" és nincsenek "buzi cicák", hanem "harcosok", és azonnal konvertálják át a feladatot, mert a harcosok a következő kört már gépfegyverekkel teszik meg és ezek gyengék "mint a fasz" - és tényleg ott voltak a gépfegyverek a sarokban felhalmozva, meg ronda katonaruhák. Iszonyú hányingerem lett, ki akartam szállni a helyzetből - de közben a munkahelyemet kellett képviselnem diplomatikusan, és akkor a főkatona átölelte a vállamat és mutatott egy térképet, hogy hová kell eljutniuk a gyerekeknek - és ahogy mutatta, láttam, hogy ilyen nevű utca nem létezik, és ránéztem a térkép többi részére is és minden utcanév mögött zárójelben már ott volt az új utcanév: Halál utca, Harmadik birodalom utca, Kegyvesztettek útja, Kivégzők tere - meg ilyesmik. Elfutottam, de nem tudtam, hová menekülhetnék.

Nagyberuházás

Vettünk* és el is ültettünk a mai napon öt tő különféle fajtájú mézbogyó bokrot. Sosem kóstoltam, élőben nem láttam, sőt, nem is igen hallottam felőle korábban. Állítólag már idén is számíthatunk egy-két szem gumibogyóra, ha pedig 10-15 évig türelmesen gondozzuk őket, bokronként hat kilót is teremhetnek majd. Korán érik, május-júniusban. Reméljük, hogy érdemes volt hosszútávra tervezni velük! Vettünk hozzá marhatrágyát is, jól alábéleltük a friss kis  bokrokat. Egész délután nyári öltözékben (póló, rövidnadrág, gumipapucs mezítlábra) dolgoztunk a kertben A.-val. Ültettem petrezselymet meg bazsalikomot is, elültettem két vízben gyökrreztetett növénykét, egy leandert, amit tavaly Olaszországból hoztam és egy másikat, amit anyukám hozott tavaly a névnapomra egy csokorban - ez az ág gyökret eresztett, úgyhogy megtartottam és most átültettem földbe (cserépbe). Szeretem a picik kertünket (persze azt nem bánnám, ha nagyobb lenne), annyiféle növény (és munka) van benne!


* egy kis virágkertészetben, ahol maximum 10 percet töltöttünk, végig a szabadban

Ami hálával tölt el

Béke van itthon, jó nekünk együtt. Volt olyan nap, hogy alig találkoztunk és volt, hogy szinte az egész napot együtt töltöttük. Van lehetőség az elvonulásra és van az együttlétre. Tudunk dolgozni, de tudunk semmit tenni is. Vannak eszközeink, de ott tudjuk hagyni őket. Á.-t már többedjére viszem randizni és hozom haza, ha szól, hogy menjek érte. Szeretem, hogy meg tudtunk így egyezni - én azt kértem, ne békávézzon, ő azt, hogy akkor vigyem el. Én azt, hogy ott sétáljanak, ahol csak a madár jár - ő azt, hogy hadd sétálgassanak kettesben. Elmondhatják, amit szeretnének és nem faggatjuk őket unásig (bár kérdezni szoktam). Anyukámmal skype-on beszéltünk vagy egy órát - jó volt látni. Persze megölelni is nagyon-nagyon jó lett volna - de milyen jó, hogy legalább láttuk egymást. Megmutattam az új rajzaimat és a nagy kupit a szobámban. Jókat nevettünk. Lassan (nagyon lassan), de fogyok. Ültetek, takarítok. Beszélgetek, erőt adok másoknak (de témákat és keretet a beszélgetésekhez mindenképp) - és vannak, akik erőt adnak nekem. Vannak, akiktől tudok kérni, elfogadni, vannak, akiknek én adok. Tudok bocsánatot kérni. Talán lassan megbocsátani is.

Tízig még sok víz le tud folyni a Dunán!

állítottam reggel nyolckor. És tényleg.