22! 22!

Nem ment azonnal, de végül csak felismertem: a 22 az együtt töltött éveink száma. Ma fordulnak az éveink. Elmegyünk koncertre. Holnap ebédelni is. Mindennap beszélünk. Többnyire meghallgatjuk egymást. Korántsem mindenben értünk egyet, de eddig sikerült mindent megoldani. Többnyire akarjuk. Kettőnk közül valaki mindig bocsánatot kér, vagy átölel vagy főz egy teát. Nem mindig ugyanaz. Van min nevetnünk, szoktunk is. Elviseljük a másik hóbortjait. Mindketten szerzünk újakat is. Van talán közös is közte. Biztosan lehetne még jobb is, de többnyire nagyon őszintén tudom azt mondani A.-nak, hogy szeretem. Ő meg nem fecsérli a szavait feleslegesen, de azért időnként látszik rajta (mármint a tettein), hogy én sem vagyok közömbös számára. Legyen még minél több. Én igyekezni fogok.

az ész parancsa a szívnek

én: megbeszélted már apával, hogy holnap reggel mikor indulunk?
Á.: miért, te is akarsz jönni?
én: hát, gondoltam, elkísérlek
Á.: inkább csinálj valami értelmesebb dolgot
én: öööööööö.....izé.... ööööhhh... khm...ööööö....mire gondolsz?
Á.: hát bármit, ami értelmesebb annál , mint hogy te is ott ülsz az autóban*


* én nem mondom, hogy nincs igaza, mert igaza van, de attól persze még nem esett jól

Kívánós poszt patthelyzettel

V.: huszonkettő, huszonkettő! Kívánjatok!
én: mi van?
V.: 22!22!
én.: de mi huszonkettő?
V.: 22 óra 22 perc van! Kívánjatok valamit gyorsan!
én: 22 óra 22 perc van????? azt kívánom, hogy azonnal menj el aludni!
V.: Neeeeee! Kimondtad! Nem szabad kimondani! Ha kimondod, biztosan nem fog teljesülni!

Ciklámen és ibolya

Kimentem ma a kertbe a komposztdombig meg vissza (itthon dolgoztam délelőtt), de megálltam közben a napon. Rövid ujjú ciklámen színű pólóban. Olyan ereje van a napnak, hogy percekig lehet anélkül álldogálni, hogy eszembe jutna a tél. Pedig a kertünk árnyékos végét még hótakaró fedi. A napos felén viszont vidáman virítanak a sárga krókuszok mellett már az ibolyák (kék,lila, ciklámen) is!

Scrabble a gyerekekkel

Váratlanul estünk be este, aztán ott ragadtunk néhány órára. Nem sokra, de két-három pohár limoncello és egy gyors* scrabble belefért. Majdnem mind játszottunk, ki kedvvel, ki muszájból (apa, én veled leszek! - nem is tudtam, hogy én is játszom - persze, hogy játszol, most mondom, hogy veled vagyok - értem, akkor én is játszom - mondta megadóan P.) Együtt volt tehát P. Ritussal, V. és V. (E. lánya és az én lányom), és mi külön-külön, E. és én. Bibi és A. csak nézték meg ettek**.

V. és V: dézsakefeszőr

E. és én: miiiiii?????

V. és V: dézsakefeszőr... a dézsakefe az, amivel a dézsát mossák ki... ööö.... a laborokban... a szőr meg, hát amiből a kefe készül... majd ha V. (én lányom) kutatóorvos lesz, kifejleszti

E. és én: kutatóorvosként? kifejleszti? a szőrös dézsakefét?

V. és V.: persze, hiszen laboratóriumi eszköz lesz

(végül is van az a mennyiségű limoncello, ami után elfogadhatóak az efféle szavak, a táblán maradt - és volt még fenn mütyür, fajdkakas, jegesedés, nünüke, műhelytitok - tartalmas játék volt, na)

én: HPV (mi úgy játszunk, hogy az ilyen rövidítések és betűszavak is legálisak)

E.: mi?

én: HPV

E.: hülyepicsavagy?

én: éééén? demostmiért?

E.: a HPV

én: ja nem, az csak egy vírus

E.: jaj... tényleg... eszembe sem jutott, hogy vírus is lehet...

V. (E. lánya): gratulálok, doktor Bokrossyné doktor Vermes Enikő! igazi orvosi gondolkodás!

E. (kissé pironkodva): azt hittem, ma már nem szakmázunk többet...***

én (nagyon röhögve): sebaj... akkor kirakhatom a HPV-t?

* nem írtuk és nem is számoltuk a pontokat, a puszta élvezetért ment a versengés szándéka nélkül

** volt finom bolti chips meg valami mártás is... mire odanéztünk a játék hevéből, el is fogyott

*** E. napi 16 órát minimum dolgozik, olyan fáradt sokszor, hogy beszélni sincs kedve

de amikor mégsem dolgozom

akkor ébrenálmodok

csakamunka

...ezért vagyok teljesen szétesve...