Uram és parancsolóm

Végeztünk a reptéren a beléptetéssel, A. ül a padon, épp visszafűzte a bakancsát, feláll.

A.: ülj le!

én: miért akarok leülni?

Titkos dosszié

Á. írt egy minősíthetetlenül szar dolgozatot egy versenyre. Segítettem neki, de nem adnám hozzá a nevem. Igazából nyilván minősíthető lesz, nem tudom, a hitvány munkákra is visszajeleznek-e. A baj ott kezdődik, hogy Á. munkamorálja meglehetősen alacsony - ha valami nem megtanulható gyakorlatilag befektetett energia nélkül, akkor hagyja a fenébe és nagyon ritkán hajlandó munkát is végezni a sikerért. Persze volt már ilyesmire is példa. De ez a mostani nem ilyen volt - egy kb. 15 oldalas, önálló véleményt és gondolatokat is elváró dolgozatot várt a bizottság, de Á. pénteken még ott sem tartott, hogy anyagokat keresett volna hozzá. Kerestem neki. Aztán írtam egy tartalomjegyzéket, hogy mi alapján írja. Aztán írtam is helyette. Megnyugtató, hogy annyira silány, hogy az utolsó helyekért sem tud labdába rúgni, csak sodródni a többivel.  Na, mindegy, végül hétfőn éjjel elkészült a nagy mű - rengeteg vernyákolás, nemakaromság és egyebek mellett*

A. kinyomtatta, CD-re írta, én megmondtam, hol spirálozzák neki össze és adtam rá pénzt, Á. dolga pedig annyi volt, hogy vigye el és adja le végre, vagy szabaduljon meg más úton a szégyenteljes irománytól.

Á.: de hogyan csináljam?

én: megfogod a papírokat és bespiráloztatod aztán leadod

Á.: de mindent?

én: a CD-t ne

Á.: gondoltam

én: akkor mi a kérdés?

Á.: hogy ami a dossziéban van, azt is tegyem hozzá?

én: milyen dossziéban?

Á.: apa odatette a lapokat, a CD-t meg egy dossziéban valamit

én: egy fehér dosszié?

Á.: igen

én: azt is eltetted?

Á.: igen

én: azonnal tedd vissza! azok az én munkahelyi szerződéseim, amiket alá kell íratnom

* igen, a legfőbb gond az volt, hogy ugye két fordulón sikeresen túl van már és nem nagyon tehette meg, hogy a harmadikat negligálja - de a tesztkitöltés gyorsan mgy neki, az önálló munka meg nem. Ledöbbentem azon, hogy mennyire nem.

és a helyzet változatlan

Jól ismerem az utat

tőlünk a sürgősségi ügyeletig, aztán tovább - ma épp a klinikára, mert A. fél arca a duplájára (majd a triplájára) dagadt egy fogászat beavatkozáskor kapott lidokain injekciót követően. Úgy nézett ki, mint aki egy jókora barackot tart a fél pofájában. Aztán a duzzanat feljebb kúszott és immár tíz órája nem tudja kinyitni a szemét, mert úgy beödémásodott. Hogy további gyümölcsökkel éljek: mintha egy jókora szilva (vagy egy kisebb kajszibarack) lenne a szeme helyén. Talán allergia, talán nem. Nem láttak még ilyet. Holnap kontroll.

Már úgy vezetem A. kocsiját sötétben, hóban, ónos esőben, tömegben (stb.), mintha foglalkozásszerűen szállítanék benne ügyeletről kórházba embereket. Szerencsére elengedtek a munkahelyemről, hogy a félvak A.-t fuvarozhassam városszerte. Napi sikerélményem, hogy beparkoltam a böhöm állattal (nem A.-ra, a kocsira mondom) egy fél zsebkendőnyi helyre, karcolás sem esett senkin.

Olyan álmos vagyok, hogy 48 órát is tudnék aludni egyhuzamban. De nem lehet, mert V. még színházban van.Szerencsésnek tartanám, ha az előadások délután négykor kezdődnének és  nem tartanának tovább este kilencnél. Vagy ha csak zanzásított előadásokat mutatnának be, mondjuk öttől hatig.

Pitagorasz visszaköszön

- Kérek egy szál csípős és egy szál csemege kolbászt!
- Kettévágom őket
- Neeeee! Neeeeee legyen szíves inkább egyben csomagolja be mindkét szálat
- úgy nem férnek be a papírba
- beférnek, ki van próbálva
Megpróbálja keresztbe, hosszába, tologatja őket, látszik, hogy vágni akar
- nem fér bele sehogy, vághatom vagy itt hagyja?
- átlósan bőven belefér
- hogyan???... és masnit ne kössek rá?
- nem, köszönöm, viszont legyen kedves, jelölje meg, hogy tudjam, melyik a csípős

vág két cédulát: NATÚR! ragasztja az egyikre. CSIP... köszönöm, nekem elég, ha az egyikre tesz, a másikat már ki tudom következtetni ...ÖS... biztos, ami biztos, ráírom ezt is

- Mennyibe kerül a kolbász?
- Egy pillanat!... Főnökasszony! Főőőőőnökasszony!!! A vevő...

Főnökasszony: Mi a probléma?
én: semmi... megkérdeztem, mennyibe kerül egy kiló kolbász

Hőkapu

Ferihegyen egyelőre nem alkalmazzák, de másutt már igen, és nálunk is sor kerülhet rá - mondják a híradóban. Én igazán egyetértek a járványok megfékezésével, mert gyakorló hipochonderként jó lenne tudni, hogy majd a hőkapun nem jut át, ami nem való a túloldalra, és a tündérmesékben is  tényleg hiszek - de azért felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ki ne ismerné (és alkalmasint ki ne használna) lázcsillapítót? Ami a hőkapun való átjutást ugyan biztosítaná, mintegy láthatatlanná tévő köpenyként - de a fertőzéstől nem véd meg senkit.