Kimostam a hajamból Oostende homokját

Sosem láttam még télen a tengert, megható volt, erős, hangos és szelíd. Pörögtem és azt kiabáltam nevetve, hogy "hahó! hahó! a tenger!" A tőlem néhány méterre álló A. sem értett belőle semmit. Odajött: szóltál? Nem, csak örvendezve kiabálok teli torokból - mondtam. Szedtem kagylókat.

Szép volt Brugge is, de későn értünk oda,  aztán visszafelé a vonathoz ronggyá áztunk. Meg másnap az Atomiumnál és hazafelé is. Brüsszel csalódást okozott, hiába lehetne szép, ha elhanyagolt és koszos. A marokkói étterem viszont, ahol a szülinapi vacsorát kaptam, csoda jó volt.

Lesznek majd képek (vannak képek, csak foglalkozni kellene a gépre átrakással meg a feltöltéssel, de a véges, kicsiny időmet most tanulásra kell fordítanom inkább)

Minimumkövetelmény

Legalább hányszor kell felvenni vagy legalább meddig kell megtartani egy ruhadarabot ahhoz, hogy úgy érezhessük, megérte megvenni és végre lelkifurdalás nélkül megszabadulhassunk tőle?

NATon fáj

(majd persze írok is retrospektív meg minden egyebet is, de folyton álmos vagyok, miközben tanulnom kéne, de minden más szart csinálok helyette, ha így folytatom, úgy fognak kivágni a jövő héten a záró (diplomát megelőző utolsó) vizsgáról, hogy a lábam sem éri a földet, pedig most már mindenképp azzá akarok válni, amiért megszenvedtem)

20200202

Ilyen szép paliandrom születésnap  nem mindenkinek adatik meg és nekem sem lesz  többé, úgyhogy jó lenne, ha megbecsülném. Én azon vagyok, de Brüsszel nem az a város, amit sikerült volna megszeretnem az elmúlt néhány napban. Ködös, esős, szürke az idő, vágyakozva gondolok az állítólagos otthoni napsütésre. Ilyen gonosz, bokatörő, kaotikusan hepehupás várost még sosem láttam - ettől persze akár lehetne szép is, de végtelenül koszos, szemetes, lepusztult. Igénytelen és giccses. Ráadásul minden múzeum ahová ma szerettünk volna bemenni, valami miatt elérhetetlen volt számunkra. Vagy műszaki okok miatt pillanatnyilag zárva volt, vagy egy iszonyatosan hosszú, az utcára kilógó sorba kellett volna beállni, amit nem vállaltunk, végül pedig azzal a felirattal találkoztunk, hogy mára minden jegy elkelt - így a mai eltervezett kulturális programunkba nem lett semmi. Az étteremből, ahová estére helyet akartunk foglalni, nem küldtek semmiféle visszajelzést, a híres belga sültkrumpli pedig annyira szar, hogy a fél zacskó kényszeredett elfogyasztása után megkönnyebbülten kidobtuk.