1100

Ha tehetem, mindennap felhúzom magam részt veszek az operatív törzs élő közvetítésén. Egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy a tisztifőorvos által megformált báb* tökéletes választás volt erre a szerepre. Mielőtt nagyon kiakadnátok, mondom, hogy  természetesen az én meglátásom szerint is minden kétséget kizáróan rettenetesen irritáló és idegesítő a banya - legalábbis a józanul gondolkodni képes népesség körében. Ez a kitétel azonban nagyon fontos. A kritikai gondolkodás ugyanis nem azonos mértékben jellemzi a populációt - hogy erős eufemizmussal éljek. Azokra pedig, akik mélg annál is lassabban értelmezik a szavakat, mint ahogy 1100 kimondja őket, kifejezetten andalító és megnyugtató hatással lehet az efféle beszéd. Polgári otthonokban, megsárgult Cilike könyveken** megöregedett nagymamák mondanak ilyen hangfekvésben és mimikával mindig fontos tanulságokkal végződő életmesét kilencvenötévesnél nem nagyon idősebb unokáiknak. Hosszan, de nem különösebben precízen definiál, a látszólagos bölcs felnőttséggel kérkedő élvezettel használ idegen szavakat és szakzsargont, de ezeket megfelelő mértékben vegyíti a paternalizmus*** fontos szavaival. Azt mondja például, hogy nagy butaság lenne - és magasra felhúzza a szemöldökét. Meg azt, hogy odamegyek és személyesen fogom megnézni, mit csináltak és jól megbüntetem azokat, akik vétkeztek - és nagyra kerekedő szeme elől már dugnánk is a hátunk mögé a stikában beszerzett maszkot. Mostatok elégszer kezet? - kérdezi - Hadd szagoljam, szappanszagú-e! - és bizony, sejtjük, hogy már biztosan nem eléggé szappanszagú. Lebuktunk, mi tehetünk róla, ha elkapjuk a csúnya fertőzést. Meg is érdemeljük, hogy büntetésből jól átessünk rajta és nyakunkat törjük. Azt a retkeset. Az az egy szerencsénk van, hogy nem kiált ránk sosem, mert szelíd, mint egy őz - de könyörtelenül igazságos**** - így ha betartunk mindent, amit megértünk a szavaiból, megengedi a jóságos nagyi, hogy a végén a sírunkra kaphassunk vigaszul néhány csokor csoffadt virágot. Megmondtam! Én időben megmondtam, hogy baj lesz ebből, valamit biztosan elkövettél, kis rosszcsont - csóválja majd a fejét rosszallóan a gödör mellett állva. Most aztán megnézheted magad ott a sötét sírgödörben - az a szerencséd, hogy a kis piacos játszópajtásaiddal együtt temetünk el, így a feltámadásig sem kell majd egyedül unatkoznotok! Természetesen kész a listám, hogy kit javaslok örökéletre és kinek kell az idők végezetéig bünhődnie, majd átadom az illetékesnek, ha itt az ideje.

* vagy egy báb által megformált tisztifőorvos?

** nomen est omen

*** esetünkben maternalizmus

**** ezt ívják oximoronnak, ugye?

Ma is nagyon kedves

születésnapot ünneplünk, ezúttal A.-ét. Hála a karanténnak, mindenki itthon van, így volt ünnepi ebéd és lesz ünnepi vacsora is. Még ajándékot is sikerült szereznem! Azt hiszem, életem legszerencsésebb napja volt, amikor A.-t megismertem. Szeretnék még vagy ötven évig vele élni (remélem, a kölcsönösség jegyében)

Szűznemzés

Közel egy hete nem jártam sehol, igazából előtte március közepe óta alig jártam valahol. Nagyon ritkán kimegyek a boltba, mind a kétszer maszkban, utána teljes ruhacsere, fürdés, hajmosás. Időnként sétálok a környéken, de ez egy olyan környék, ahol el lehet kerülni másokat - és én el is kerülöm őket.

Ehhez képest tegnapra megint szarul lettem: fáj a torkom, a fejem, émelygek, fáj a hasam, iszonyatosan fáradt vagyok, megint fáj és kattog a fülem, szúr a szemem. Köhögni nem köhögök, vagy csak naponta egyszer-kétszer. Úgy tűnik, mintha képes lennék minden kontakt nélkül magamban is előállítani a vírust.

Körmönfonási alapismeretek

Vegyünk egy egyszerű összetett mondatot:

Magyarország teljes területén rendőrök ellenőrizték, hogy a járókelők betartják-e a kijárási korlátozás szabályait.

Vegyünk néhány fura, felesleges szót:

eszközölni, tekintetében, ügylet, stb.

Bonyolítsuk meg az eredeti mondatunkat:

A Magyarország természetes és nemzetközi szerződések által garantált államhatárai által kijelölt közterületeken a megfelelő jogszabályok szerinti feletteseik által felhatalmazott, közterületeinken ügyeletet teljesítő járőrszemélyzet ellenőrzéseket eszközölt abban a tekintetben, hogy a kijárási korlátozás szabályai tekintetében érintett és kötelezett természetes személyek az irányadó jogszabályoknak megfelelően betartják-e a közelmúltban eszközölt járványügyi vészhelyzet tekintetében elrendelt kijárási korlátozás ügyében elrendelt hatályosított ügyletű jogszabályokat.

Persze az első próbálkozás még nem lesz tökéletes - de vegyünk videoleckéket bátran az operatív törzs napi beszámolójának meghallgatásával.

Kezdők csak a szük családon belül próbálkozzanak, de bátrabbak már a munkahelyi kommunikációjuk során is előállhatnak egy-egy lehengerlő mondatszörnnyel!

ahogy múlik az idő

 - és még mindig vannak percek (órák?), amikor elfelejtem a koronavírust - és aztán olyan erővel zuhan rám, csap fejbe és taglóz le minden alkalommal, hogy arra sosem számítok. Még mindig ott tartok, hogy ez nem történhet meg velünk, hogy ez nincs, nem létezik, ez egy egyre kuszább, bonyolultrabb és komplexebb rémálom, amiből végre fel akarok ébredni.

Nem tudom, kinek a legrosszabb. Talán a szüleimnek, akik a háború alatt születtek, nélkülözésben nőttek fel és most életük végén őket fenyegeti leginkább a vírus? Ők azok, akik eléggé valószínű módon soha többé nem láthatják majd a rokonaikat (gyerekek, unokák, testvérek, barátok?)

Vagy Á.-nak, aki most érettségizik és kezdi az egyetemet - normál esetben. De most nem tudunk semmit. Á. nem az a gyerek, aki nagyon akarta volna a ballagási ceremóniát, a szerenádot vagy ilyesmiket - de még neki is szarul esik, hogy azokat, akikkel végigcsinálták ezt az amúgy nagyon is jó nyolc éve, már sosem ülnek többé abban a körben. És szerelmes - csak úgy mint V. - és ez távolról nagyon szomorú és fárasztó tud lenni.

Vagy nekem, aki amúgy is egy szorongó hipochonder vagyok és most rám terhelődik a szüleim és a gyerekeim sorsa - miközben tudom, hogy állatira nem vagyok topon az egészségemet illetően és  - alappal vagy alaptalanul - de félek attól, hogy simán meghalhatunk mi is. Arról már ne is beszéljek, hogy ki tudja, meddig lesz fizetett munkánk.

És persze mindhárom korosztályból tudok olyat, nem keveset, aki sokkal rossabb helyzetből indul, mint mi. 

Már megint nem alszom néhány napja - nem tudok. Háromig-négyig is vergődök ébren, aztán hét körül kipattan a szemem. Álmos vagyok és fáradt - de túlpörgettem magam.

Azt hiszem, most nagyon elég. Nem a bezártságból, azt jól bírom. Hnem már félni nem szeretnék többé.

Karanténkompatibilis személyiségjegyeim

ideálisan introvertált
letagadhatatlanul lusta
rémesen rendetlen
állandóan ábrándozó

Karl Ove Knausgard kontra Moser Roth

Karl Ove Knausgard a meglehetősen ellentmondó Harcom című tetralógia első kötetével indult a kihíváson, ez a kötet a Halál címet viseli. Moser Roth pedig apró lila praliné tojásokkal (150 gr). Knausgard  rendelkezett némi előnnyel, mert a könyvét karácsonykor kezdtem el olvasni - de aztán közbejött minden más, szóval, a felénél tartok épp. A csokitojásokhoz a feltámadást megünnepelendő jutottam hozzá a kertben ma reggel, még bontatlan volt, amikor a kivittem. A teraszra tűzött* a nap, én eléggé teli hassal voltam a reggelit** követően. Volt nálam még egy másfél literes palack félig szénsavas*** víz és egyre fogyatkozó számban ruhák a testemen. Talán logikus lett volna, ha mindezen körülmények közt Knausgard fogy gyorsabban - de nem! Moser Roth pralinétojáskái dacolva a reggeli okozta "soha többé nincs szükségem táplálékra" életérzéssel felzárkóztak, és most mindkét terepen épp a felénél tartok. Kicsit megnehezítve a versenyt a csokitojások számára, azokat behoztam - Knausgard marad kint velem a teraszon, hogy felborítsam az erőviszonyokat a test versus szellem küzdelemben. Bár... ha belegondolok... hát hogyan győzhetne épp ma a halál az élettel**** szemben?

* még most is

** Déli egy óra körül került rá sor - mentegetőzésként hozzátehetem, hogy a szokásos kerti ajándékkeresgélés már reggel kilenckor megkezdődött (a dugdosás még egy kicsit korábban), aztán tízkor A.-val nekiindultunk a határnak, hogy a negyvennapos böjtöt egy tempós sétával rójuk le utólag - és csak mindezeket követően rendeztük meg a családi húsvéti reggelit (Á. aludt, V. pedig kalácsot sütött - tegnap ő gyúrta a tésztát is - isteni, ha az embernek ilyen lánya van!)

*** zöld kupak

**** a tojás az élet szimbóluma, nemdebár?