Nagyon sokszor vágytam már erre

Mármint arra, hogy átaludjak egy teljes évszakot és már a következő lépjen életbe, mire felébredek - csak az évszak, amire én gondolni szoktam, hogy inkább átaludnám, az a tél szokott lenni és nem a nyár. A gyerekeim - abból gondolom, hogy üres a ház - biztosan elmentek már iskolába, ideje előszednem a csizmákat meg befűteni a kályhát, hogy meleg legyen, mire hazajönnek.

ennek még címet sem bírok adni*

én: és te most mit csinálsz?

A.: híreket olvasok

én: és mit írnak?

A.: például azt írják, hogy meghalt az F1 koronázatlan királya

én: a billentyűé????


* de mindenképp a modern kor gyermeke vagyok, juppííí, ez király!

heuréka!

Rájöttem, hogy hogyan tudtunk mi annak idején olyan kevés cuccal utazni a kéthetes* táborokba, hogy saját magunk elbírjuk a kisebb** hátizsákba vagy utazótáskába csomagolt holmijainkat akár még a vasútállomástól a táborig is (hegynek felfelé!). Hát úgy, hogy a mostanság egy hétre (öt éjszaka) csomagolt

12 bugyi, 12 zokni, 20 póló, 6 nadrág, 4 törülköző, 6 pulóver, 4 melegítőalsó, 5 rövidnadrág, 4 melegítőfelső, 5 fürdőruha (amit manapság pakolnak), sokkal több helyet foglal és sokkal nehezebb is,

mint az akkoriban magunkkal vitt kis flakon mos6 és 10 méter szárítókötél.***

*akkoriban nem a 7 (vagy kevesebb), hanem a 14 (vagy több) nap volt a táborok alapegysége
** persze a létező legnagyobbat vittük magunkkal otthonról akkor is - de a mostani 60+ literes táskákkal ellentétben azok maximum 10-20 literesek voltak
*** és a tabletek és telefonok helyett akkoriban vizes zoknikat nyomkodtunk, hogy száradjanak gyorsabban - de ez már olyan színtiszta demagógia, ami csak azért juthat eszembe, mert másfél óra múlva indul Á.**** a következő táborba, de este nem csomagolt össze, mert fáradt volt az előző tábortól - ma viszont még fel sem ébredt
**** a fenti felsorolás természetesen nem Á. tábori holmijainak leírása, hanem légből kapott ruhalista, egy képzeletbéli lány táskájából

másképp

Mindannyian szegényebbek lettünk egy illuzionistával.

Egy bizonyos szint alá kerültünk

Ha ez a szörnyűség vele megtörténhetett, bármelyikünkkel megtörténhet.

Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?

Azt álmodtam, hogy apám születésnapját ünnepeljük valami presszóban vagy cukrászdában. Mondtam neki, hogy kérjen bármit, meghívom. A jobbomon ült. Kért valami viszkis koktélt és egy citromtortát. Kértem én is egy pinnyakoládát - mert megörültem az ötletnek, hogy vannak itt koktélok is. Aztán a balomról is kért valaki: tekílát és gyümölcssalátát. Mondtam neki, hogy csak apámat hívom meg, nem fizetek mindenkinek. Erre kiderült, hogy ott is apám ült. Egyszerre mindkét oldalamon. Azt gondoltam, csak az egyik oldalinak fizetek, mert a másik oldali potyázni akar mindig. Ezt meg is mondtam. Láttam, hogy elszomorodik az arca a leleplezéstől. Ott volt még Á. is, mondtam, hogy kérhet süteményt. Egy félkör alakú üvegezett pultban alul voltak a sütemények. Az egyik sütemény két nagy, vagy tízcentis átmérőjű ostyagyűrű volt, megtöltve valami csokihabbal (mint a négercsók*), az egyik fehérrel, a másik pedig halvány barna tejcsokival és az egész leöntve étcsokoládé masszával - mint két nagy traktorkerék egymás mellé állítva. Az volt a neve, hogy "Sex al Rasi" - és a felszolgáló mondta, hogy ezt a süteményt a miniszterelnök lányának a tiszteletére tervezték, amikor megtudták, hogy gyereket vár. Azt jelenti, hogy Szex Rasival - mondta. Azt mondtam, szerintem ez undorító - ráadásul helyesen úgy lenne, hogy "sex con Rasi". Azt mondták, úgy nem hangzana eléggé olaszosan. Azt mondtam Á.-nak, hogy valami másik süteményt válasszon. Fintorogva azt mondta, nem kér semmit inkább.

* tudom, hogy ez így cseppet sem píszí, de ez volt a neve... sosem kaptam olyat, mert anyukám lenézte ezt a süteményt**, de egyszer vettem magamnak titokban, málnahab volt benne, imádtam - csak sajnos aztán betiltották vagy csak beszüntették, biztosan nem volt rá kereslet, így sosem ettem többé

** anyukámnak nagyon értelmetlen kemény elvei voltak az édességekkel kapcsolatban, évente egyszer (maximum kétszer) mentünk csak cukrászdába, ahol krémest vagy gesztenyepürét volt szabad kérni. Sajnos én mindkettőt utáltam - de ez senkit nem érdekelt, nem lehetett mást választani.***

*** ha most megesett rajtam a szívetek és tudtok olyan helyet, ahol megkóstolhatnék további négercsókokat is (mert láttam ám, hogy volt citromos meg kókuszos is, csak annyi pénzem nem volt), akkor írjátok meg bátran! talán jóvátehető valami a gyerekkori szenvedésekből később is...

Párbeszédek, ezúttal unalmas panelek nélkül

1.
én: na, végül véletlenül a tesómmal mindketten vettünk új papucsot apámnak
nemén: és erre pont most le kell vágni a lábát?
én: nem kell levágni... én nem mondtam azt, hogy le kell vágni
nemén: te nem mondtad, de én azt hittem, hogy csak nem akarod elmondani
én: nem, szerencsére nem is volt szó erről
nemén: de akkor most miért baj az a két papucs?
én: nem baj egyáltalán
nemén: ahelyett, hogy örülnétek, hogy nem kell levágni
én: ööö... örülünk... és nem baj a két papucs
nemén: na, azért!


2.
apám: a mellettem fekvő pasival egy iskolába jártunk
én: ez nagyszerű!
apám: két évvel fiatalabb nálam... most meséli az életét
én: az biztosan érdekes!
apám: elég vontatottan meséli... mondtam, hogy sosem jut az élete végére így
én: gondolom, ezt nem bánja
apám: nem... a másik meg ott dolgozott, ahol én kezdtem, az is mesél
én: na, ha mindenki ennyire beszédes , akkor nem unatkoztok
apám: nem mindenki, a szemközti férfi annyira súlyosan hallgatag volt, hogy inkább kicserélték egy élőre
én: ööö...khm...ööö...izé...hát, szerintem inkább beszéljenek


3.
én: hoztam ezt a pólót is
apám: ez fehér!
én: ööö... igen... baj?
apám: miért hoztál nekem fehér pólót?
én: ilyen volt... meg ha esetleg orvosnak akarnád kiadni magad, ez jó jelmez
apám: akkor hozz sztetoszkópot is
én: oké


4.
én: kérek egy jeges kávét!
nemén: a mokkát?
én: ööö... az mit jelent?
nemén: mokka van meg kapucsínó
én: jó, akkor mokkát
nemén: akkor miért nem azt mondja?
én: és ezt a pizzaszeletet is kérem, azt, amin a legtöbb rukkola van!
nemén: ön most egy  brucsettára gondol?
én: csak egy nyomorult pizzaszeletet kérek meg kávét, és ha nem bánja, most nem osztanám meg bővebben a gondolataimat, inkább sietnék

Látogatás

Tisztelt Hozzátartozók!

Kérjük, hogy az osztályon végzett gyógyító munka akadályozásának elkerülése érdekében Betegeinket az alábbiakban megadott időpontokon túl ne látogassák!

Látogatási rend:         Délelőtt: 10-12 óra
                                   Délután: 14-16 óra

Megértésüket köszönjük!                                                 Az osztály dolgozói


Hát, drágáim, az a helyzet, hogy én se nyugdíjas, se állandó éjszakás nem vagyok, így akkor jövök-megyek, amikor épp ráérek. És ebben még az Önök által preferált szent felmosási időben összelépkedhetetlen folyosószakasz sem fog megakadályozni.

Üdv!
martine, a bátor

Miért ne beszéljünk sematikus panelekben?

Azt javaslom, rövid találkozásaitok során mindig tegyetek fel szokatlan, izgalmas, meghökkentő kérdéseket is beszélgetőtársatoknak - mert különben ez fog történni:

én: most beszéltem anyukáddal és nem tudta, hogy apám kórházban van

A.: hát, az lehetséges

én: de hát tegnap voltál anyukádnál... nem beszélgettetek?

A.: de... azt hiszem... kérdezgetett... de nem beszéltünk erről

én: nem értem... hogyhogy nem mondtad meg neki?

A.: hát, nem tudom... azt hiszem, nem kérdezte

a Kunék

Az öreg Kunné sötét színű kendőt viselt a fején, de nem a homlokába húzva, mint mások a faluban, hanem feljebb tolva hosszúkás formájú fején, úgy, hogy az ősz hajtincsek kilátszottak alóla. Az öreg Kunnénak sötét haja volt valamikor. Mire megismertem, a haja fehér, a homloka erősen barázdált, az arca ráncos volt. Az orra kicsi és hegyes, a szeme mélyen ülő, a barnára cserzett arcból kivilágítóan kék szem, a falubéli legények talán néha kökényszeműnek is hívhatták az öreg Kunnét fiatal korában. A szája vékony kis vonal volt, többnyire jól összeszorítva, és mert az öreg Kunné nem beszélt feleslegesen soha, és mivel mondanivalója sem sok volt, hát keveset szólt. A sötét színű kendőt az álla alatt kötötte meg. A nyakát kissé mindig behúzta, mintha félne attól, akivel szemben állt. Többnyire volt is neki kitől nagyon félnie, és még Istentől a legkevésbé. De istenfélő is volt. Ujjatlan nájlon köpenyt viselt, alatta blúzt, még inkább férfiinget, többnyire kéket. Lógott rajta minden ruha, mert az alakja öregasszony korára is megmaradt szinte kislányosnak, távolabbról a félhomályban legalábbis akár kislánynak is nézhették volna. A köpenye zsebében nagy kockás férfi textilzsebkendőt hordott, meg egy kiskést, hogyha kell valamire. Előfordult, hogy kellett. A köpeny alatt sötét színű szoknya volt, térd alá érő, alatta pedig az öreg Kunné meztelen vékony lábszára, a lábfej pedig testszínű zokniban és barna vagy fekete férficipőben. Erős lábai voltak, de pengevékony, inas lábak. Az öreg Kunné sosem epilálta a lábát, sem a szót nem ismerte, sem a szerkezetet, meg igény sem merült fel sem másban sem őbenne a lábszőrtelenítést illetően. Sokat tudott gyalogolni is, és hosszan guggolni is az öreg Kunné, de a hajlongást is jól bírta. Munkára nevelték. Bütykös, kemény ujjai voltak, töredezett, éles ragadozókörmökkel, a körmök alatt zöldes fekete szegélyként a termőföld, amivel mindennap dolgozott, és amit szeretett is az öreg Kunné. Tavasszal salátát, borsót és kotlóst is ültetett, a növények körül a földet kézzel gyomlálta, gondosan kannából öntözte, a tyúkok és a csibék elé magot szórt reggelente, napközben friss füvet tépett nekik, a csorba cserépitatóban vizüket is gyakran pótolta. A kutyát láncon tartotta, a macskát csak egerészni. Az öreg Kunné nem simogatott sem embert, sem állatot.

Az öreg Kunné kétszer szült, először egy fiút és aztán egy lányt. A fiút a kocsmának, a lányt segítségnek a háztartásba. Az öreg Kunné engedelmes volt, ha az ura úgy kívánta és kemény volt, mert úgy meg a világ kívánta. Hajnalban kelt, mert hajnalban kelni az asszony dolga. Ellátta az állatokat és ellátta az öreg Kunt is, míg el nem vitte valami nyavalya. Az öreg Kun főként az öreg Kunné baját látta el, ha az nem mozgott elég serényen, amikor bort kellett tölteni - vagy más esetekben is, ha az öreg Kun szerint a helyzet megkövetelte. És a helyzet gyakran követelt meg ilyesmit, és a helyzet ellen senki sem protestált. Az öreg Kunné a fiát is férfinak nevelte, márpedig egy férfi nem fogja vissza magát, ha inni, vagy ha éppen ütni kell. Kun Péter hát ivott, reggel rögtön, mert éjszaka a torka kiszáradt, és ivott örömében és ivott bánatában, ivott barátságból és ivott, hogy megmutassa, neki nem parancsol az anyja. Az öreg Kunné dehogy is mert volna parancsolni férfiembernek, ha az már betöltötte a tizenkettőt, tűrte hát az uráé mellett a fia ütlegeit is, szolgálta őket serényen - és vigyázott a Kun Péter feleségére, hogy az el ne kanászodjék, a férfinépet híven szolgálja, tisztelje. Ha az öreg Kunné keze eljárt, a kutyán kívül főleg a menyét ütötte - csakis érdeme szerint, ahogy muszáj volt. Az öreg Kunné menye, talán Klári volt vagy Marika, esetleg Bözsi vagy Kati gyakran kiérdemelte az anyósa csontos kezét, mert nem átallott faluszerte panaszkodni a Péterre, hogy Péter őt veri, meg hogy részegen jár haza a kocsmából hajnalonta, hogy napközben a ládán heverész, hogy dönti magába az italt reggeltől napestig, hogy elköltené az isten pénzét is. Csak arra nem panaszkodott Klári vagy Marika, hogy a férje lányok után is jár, az utcán jártában-keltében meg-megszorongatja a lányok karját, másnak a derekát, vagy akár a mellét is, ha úgy gondolja, mert azt Klári vagy Marika nem vélte bűnnek vagy pláne bajnak. Ő megmenekül egy estére, a kislányok meg nem szólnak semmit, felesleges is lenne, mert a kislányoknak úgysem hinnének. És a falu valóban nem is hitt volna a kislányoknak, de ha még hittek volna is néhányan, akkor sem történt volna semmi azon kívül, mint hogy kurvának kiáltja ki őket a falu, hogy még férjhez menni se tudjanak, amikor hirtelen muszáj lesz, így a kislányok tényleg sosem szóltak senkinek a mellek és egyebek fogdosásáról. Sőt, másról sem. Elfutottak, ha jönni látták Kun Pétert - de ha nem tudtak elfutni időben, ha már észrevette és magához szólította őket, megadóan tűrték a sorsukat és várták, míg szabadulnak. Komolyabb kár nem esett senkiben, emberhalál legalábbis nem történt. A többi meg mind mese.

eredményes várakozás

annyit kellett várnia a szellős kórházfolyosón, hogy teljesen elment a halálkedve
(vö:. életre unta magát)

átlag feletti teljesítményt nyújtok

Egy átlagos nő tizenhatszor néz tükörbe a nap folyamán - mondja az internet. Én a felkeléstől csak az elindulásig körülbelül harmincszor - és akkor hol van még a nap vége!

A lézerkard ipari-mezőgazdasági felhasználásának lehetőségeiről

ha nekem lenne egy lézerkardom, minden bizonnyal megmetszeném vele az öreg szilvafát 8-10 méter magasban, mert az elszáradt ágak kiszúrják a szememet - természetesen csak a lézerszememet, mert csak az közelíti csak meg őket, a valós szemeim nem, és nem ágacskák azok, amiket levágnék,  mert a vékonyabbja néha lepotyog valami szellőtől, csak úgy, mint ahogy rendszeresen letörnek karvastagságú, szilvával teli, épnek tűnő zöld ágak is a meteorológiai szolgálat által jelzett orkán erejű széltől - de a fán maradnak a hatalmas, szikkadt, égnek meredő csontkarmok - na, azoktól válnék meg a lézerkardommal elsőként

szókapcsolat

szegény, de okos
ízlelgessétek
szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos.... kövér, de intelligens... gazdag, de buta... cigány, de tisztességes... férfi, de hűséges... vállalkozó, de jóravaló... nő, de határozott... szegény, de okos... szegény, de okos... szegény, de okos... csinos, de szerény... falusi, de művelt... budapesti, de szorgalmas... alacsony, de kitartó... szép, de szőke... magyar, de kellemes... vak, de göndör... lány, de fiatal... valós, de kacifántos... ember, de tiszta... szép, de tanulságos... mai, de olvasmányos... kő, de értékálló... szilárd, de tapintható... igaz, de hamis...