Ballag előttem a néni és a bácsi, a szomszédaink. A néni még stramm, nincs nyolcvan sem, határozottan lépdel - de apró tyúkléptekkel, hogy le ne hagyja véletlenül, meg ne bántsa, és persze támogassa is a bácsit. A bácsi nyolcvanhat, hozzá képest a fáradt őszi legyek viháncoló fenegyerekek a strandon. Persze ilyenkor nyár elején még nincsenek fáradt őszi legyek, csak fáradt bácsi van. Minden lépésnél megtántorodik. Legalább harminc fok meleg van, de ahogy utolérem őket, látom, hogy a bácsin a meleg időjárást tekintve amúgy is bizarr fekete bőrdzseki alatt van még kötött mellény, flanel ing és trikó is. Fázós lett nagyon a papa - mondja a néni. A bácsi hártyavékony bőrén átüt minden egyes kék ér, a haja fehér szösz, a szemei kifakultak. Ha rajta van a hallókészüléke, egész jól hall, de nem mindig viseli. Minden mozdulata lassított felvételhez hasonlít, csontos, karomszerű ujjaival erősen kapaszkodik a néni karjába, néha megbillen, talán időnként el is szundikál két lépés közt. Nagyot sétáltak? - kérdezem. Csak az orvoshoz és vissza, az is sok - mondja a néni. Szomorú most nagyon - mutat a bácsira. Beszélhetünk nyugodtan, most nem hallja. Miért szomorú? - kérdem. Elvették a jogosítványát, nem vezethet. Hát, - mondom óvatosan - talán már nem is baj. De, nagy baj, az a legnagyobb baj! Hiszen nem jutunk már így el sehová! Látja, milyen gyenge már a papa, illeg-billeg, szédeleg, nagy a meleg, állandósult ez a trópusi szél, a vérnyomása szaladgál ide-oda, most meg még ez az öngyilkosság is az utcában (aha, ezek szerint ezért voltak kint a mentők, rendőrök, bámész népek - konstatálom magamban), nagyon megviselik ezek a dolgok. Nagyon nagy bajt csináltak az orvosok azzal, hogy elvették a jogosítványát! Felajánlom, hogy elviszem őket időnként, ha szeretnék. Ezt a bácsi is meghallja, felvidul az arca. Jó lesz, nagyon jó, mert hát tudja, elvették a jogosítványomat, nem vezethetek, pedig húsz éves korom óta vezetek, de eddig meglettünk volna nélküle, még bírta a lábam, de már nem bírok menni, nézze csak! És már kapaszkodik is meg a kerítésben, nehogy feldőljön. Elvették, nem értem, miért, semmi baja a szívemnek, és az a fránya jogosítvány épp most kellene igazán!
