A következő hőmérsékleti értékekkel állunk kapcsolatban jelenleg:
39,6
39,4
36,7
36,5
23
100
2011. március 25., péntek
2011. március 23., szerda
Megsajnálva
Szoktam néha olvasni szaunázás közben (hogy kibírjam). Tegnap bejött egy nő, és ahogy rám pillantott, kedves őszinte, valódi, szívből jövő sajnálkozással ezt mondta: "Jaj, te szegény! Te olvasni szeretsz?"
2011. március 22., kedd
Mesélnek a gyerekek
Írtam egy hosszú kommentet másnál - aztán visszafogtam magam, rövidítettem, de itt a nagyszobában úgy randalírozok, ahogy csak akarok :)
Szóval ott arról beszéltem (röviden), hogy tuti, hogy a fiúknak van vmi speciális tanórájuk, ami "történetmesélés férfiszemmel" címen futhat, mert az én fiam is a megkommentelt postban (de szép ez így!) írottakhoz hasonlóan részletesen és hosszan mesél el mindent, ami annyira nem is érdekelne - szót sem ejtve arról, ami engem izgatna a vele történtekből.
Kétségkívül izgalmas, hogy a Lóci, a Móci, a Dani, az Andris, a Misi, a Tomi, a Peti, az Ákos (és a többi) hány apró részre tépkedte a radírját, amit aztán hová mindenhová lődöztek el, és abból mennyi volt nyálas, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált érzékelhetővé és maradandóvá, hogy hogyan teltek egy légy percei az egyik délelőtt, hogy hány csatát nyertek a kongalézek a pruskovitzok ellen, melyik milyen fegyvernemben támadt és védekezett, hogy ki hányszor szegett meg milyen létező, vagy nem létező, vagy vitatott létezőségű szabályt, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, hogy blablabla, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, és blalabla és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, ... - de nem nekem.
A múltkor eredményhirdetésen vettünk részt, ahol a fiam volt érintett, olyannyira, hogy a végén egy másik kisfiú apukája is gratulált neki, majd nekem is őhozzá. Mikor elköszöntek, megkérdeztem a fiamtól, hogy kik voltak. Azt hiszem, M. apukája. Kérdezem, ki az az M., ismeri-e. Aha, szakkörös, úgy emlékszik talán negyedikes. (szeptember óta járnak egy szakkörre a két évfolyam gyerekei).
Mire a lányom (elsős, így arra a szakkörre tuti nem jár): igen, Vezetéknév M. 4.a-s, a testvére Réka 2. a-s, a kistesójuk Bence ovis, ott nagycsoportos, az apukájuk zenész, abban a házban laknak, ami előtt elmegy a busz, az anyukájuknak múltkor kék sál volt a nyakában, ami gyönyörű volt, R. jár énekkarra meg edzésre, M. szakkörre meg edzésekre, a kistesójuk irtó aranyos...blablabla (másképp)
És ez MINDENNEL így van
Szóval ott arról beszéltem (röviden), hogy tuti, hogy a fiúknak van vmi speciális tanórájuk, ami "történetmesélés férfiszemmel" címen futhat, mert az én fiam is a megkommentelt postban (de szép ez így!) írottakhoz hasonlóan részletesen és hosszan mesél el mindent, ami annyira nem is érdekelne - szót sem ejtve arról, ami engem izgatna a vele történtekből.
Kétségkívül izgalmas, hogy a Lóci, a Móci, a Dani, az Andris, a Misi, a Tomi, a Peti, az Ákos (és a többi) hány apró részre tépkedte a radírját, amit aztán hová mindenhová lődöztek el, és abból mennyi volt nyálas, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált érzékelhetővé és maradandóvá, hogy hogyan teltek egy légy percei az egyik délelőtt, hogy hány csatát nyertek a kongalézek a pruskovitzok ellen, melyik milyen fegyvernemben támadt és védekezett, hogy ki hányszor szegett meg milyen létező, vagy nem létező, vagy vitatott létezőségű szabályt, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, hogy blablabla, és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, és blalabla és az ezt követő verekedéssorozat kinek mely testrészein milyen színű foltokban vált maradandóvá, ... - de nem nekem.
A múltkor eredményhirdetésen vettünk részt, ahol a fiam volt érintett, olyannyira, hogy a végén egy másik kisfiú apukája is gratulált neki, majd nekem is őhozzá. Mikor elköszöntek, megkérdeztem a fiamtól, hogy kik voltak. Azt hiszem, M. apukája. Kérdezem, ki az az M., ismeri-e. Aha, szakkörös, úgy emlékszik talán negyedikes. (szeptember óta járnak egy szakkörre a két évfolyam gyerekei).
Mire a lányom (elsős, így arra a szakkörre tuti nem jár): igen, Vezetéknév M. 4.a-s, a testvére Réka 2. a-s, a kistesójuk Bence ovis, ott nagycsoportos, az apukájuk zenész, abban a házban laknak, ami előtt elmegy a busz, az anyukájuknak múltkor kék sál volt a nyakában, ami gyönyörű volt, R. jár énekkarra meg edzésre, M. szakkörre meg edzésekre, a kistesójuk irtó aranyos...blablabla (másképp)
És ez MINDENNEL így van
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)