Miért hordja a lányom a papucsaimat?

Az itthoni papucsomon kívül van még több pár utazós papucsom is, köztük két majdnem egyforma rózsaszín. Egyszerű, jól tisztítható, gyorsan száradó, könnyű gumipapucsok, kis helyen elférnek, uszodába is, munkából adódó utazásokra is ezeket szoktam vinni. Amikor nem úszom és nem dolgozom, az előszobában lévő cipőszekrényt színesítik könnyed jelenlétükkel. Általában így van. De nem mostanság, mert mostanában V. hordja őket, mind a két párat. Nem egyszerre, hanem felváltva. De legtöbbször papucs nélkül rohangál (mint itthon mindannyian), a rózsaszín papucskák pedig mind a négyen kikészítve várják, hogy belebújjon. Legalábbis én így gondoltam. És sokalltam két lábra négy papucsot (nem beszélve V. saját papucsáról)

én: muszáj ezeknek a papucsoknak mind elöl lenniük?
V.: igen
én. legalább az egyik párat rakd el a helyére, ha már az enyémet hordod!
V.: de hát ez a legjobb bennük!
én: mi? hogy szét van szórva négy darab papucs? folyton mezítlábalsz!
V.: igen, az...
én: mi?
V.: hát az, hogy két pár papucs van
én: hogy nagyobb legyen a kupi?
V.: nem...
én: akkor miért?
V.: mert így kicsit olyan, mintha lenne egy ikertestvérem.

már tudok ülni!

jó, jó, elmúltam hat hónapos, sőt, egyéves is - de azért csak büszkén örvendezek!

reggeli kérdés

anyukám itt aludt a héten, sokat segített, a hétvége tiszteletére pedig nagy főzésbe kezdett helyettem már péntek este. megfőtt egy nagy fazék húsleves, egy adag zöldbab, és főtt anyukám feje is a további tervek kivitelezésének ütemezésétől. a szombat reggel nagy kérdése az volt, hogy mi legyen a reggelije szegény gyerekeknek, akik egész héten korán keltek, és akiknél anyukám egész héten még korábban kelt, hogy reggelit készítsen nekik, meg uzsonnát, meg egyéb ilyesmiket. na, de a szombat reggeli legyen még jobb, még teljesebb. mi legyen hát?

rántotta már volt a héten, Á. maga is sütött egyszer. volt kolbász, melegszendvics, halkrém, zöldfűszeres vaj, zabkása, még rizsfelfújt is. legyen-e akkor reszelt krumpliból, lisztből, tojásból gyúrt, úgy kisütött pampuska? vagy (zöld)turmix? jaj, mit is ennének ezek a gyerekek? - tépelődött anyukám.

Á. válasza igen hamar megérkezett, és anyukám döbbenete csak akkor lett nagyobb, amikor V. is ujjongva csatlakozott, hogy bizony, az neki is nagyon jó lesz. tudjátok, mit reggeliztek?

egy-egy bögre forró kakaót (ez minden reggel megvan, kakaó, kávé, karamell - enélkül ritkán indul reggel)

aztán jó étvággyal, lelkesen megettek két-két tányér frissen főtt, illatos húslevest, meg egy-egy grapefruitot. az ebéd egy része elfogyott, de talán nem éheznek meg az előtt megint, hogy a második fogás is elkészüljön.
 

testépítési gyakorlat

az építkezések apró momentumokból állnak össze, a testépítés nemkülönben. a küszöbemelés igazán semmiségnek tűnik az építési folyamaton belül, így a test fájdalomküszöbének emelése sem látszik lehetetlen feladatnak. nem is az.

még alig virrad, amikor úgy döntök, elég volt a hánykolódásból, inkább felkelek. tapogatózom a sötétben, hogy felvegyem a szemüvegem. nincs sehol. felülök. korábban nem érzett, éles fájdalom nyilall a combomba. nem lepődöm meg, mert amúgy is mindig máshol fáj. a fájdalomcsillapító bevételének időpontjáig van még vagy másfél órám, nem nyafoghatok. nem nyafogok tehát. ülök a sötétben és keresem a szemüvegemet, combomban a szúró nyilallással. öt percnyi sikertelen keresés után úgy döntök, inkább alszom még egy keveset. visszahanyatlom. a combomból kiáll a szúrás. egyetlen másodperc alatt. félve simítom meg, nehogy újrakezdje. nem kezdi újra, viszont az ujjaim beleakadnak valamibe. igen, a szemüvegem az. ez korábban nem fordulhatott volna elő. mert immár az ismeretlen fájdalmakat is meglepődés nélkül tűröm. teljes siker.

olvasok

a nagy gatsbyről szemernyit sem változott a véleményem, a könyv is csapnivaló. valószínűleg a fordítás sem igazán jó (például legalább háromszor annyi vesszőt használ mindenféle valós indok nélkül, mint amennyi egy ekkora könyvben jól elférne), hogy a mondatok angolul is ennyire szörnyűek-e, azt nem tudom, de hogy angolul sem kevésbé sekélyes és kusza a sztori, az sejthető. még giccsnek is siralmasan ócska. most már csak az a kérdés, mi a siker titka?

viszont elkezdtem megint gion nándort olvasni - nem novellákat, hanem önéletrajzi írásokat, interjúkat - na, az tetszik. egyszer talán eljutok a novellákig is.

államtitkári utasításra ínyenc magyar paraszttá válok

olyan sok időm lett hirtelen, hogy minden a korábbinál jóval több marhaságot elolvasok a facebookon. a különféle termékreklámos felkéréseket többnyire egy pillantással kiszűröm és élből negligálni szoktam, értő olvasás nélkül küldöm őket a semmibe. most viszont kíváncsi lettem, mégis, miféle dolgokra invitál például egy okos öreg bácsi ismerősöm, egykor volt államtitkár, akivel különféle munkák meg tagságok révén ténylegesen ismerjük egymást, de azért haverok mégsem vagyunk.

először azt kérte, csatlakozzak a fogyiklubhoz. noha a tartalmát tekintve tényleg megfontolandó ajánlat, úgy éreztem, mégsem vagyunk olyan nexusban, hogy szóvá tehessen ilyesmit. később viszont azt javasolta, hogy egyek minél több túró rudit (ritkán teszek ilyet, pedig ma már ízlik, de gyerekkoromban a legundorítóbb ételek egyikének találtam a tejberizzsel, tejbegrízzel meg a gesztenyepürével egyetemben - ez utóbbiakat ma sem eszem meg), aztán meg hirtelen azt tanácsolta, gyúrjam ki magam. most pedig valami mezőgazdasági gép megnyerésére buzdít. mi lenne belőlem, ha minden ajánlatát elfogadnám? szikár torkos mezőgazdász? vagy izomagyú fehérjezabáló traktoros?

a macskatartás egészségügyi vonatkozásai

egy kellőképpen puhára hízlalt, másfél-két kilogramos, látványra esztétikus, különböző őszi-téli színekben választható macska a görcsös lábra (vagy egyéb testrészre) helyezve kiválóan temperál a hűvösebb őszi napokon és speciális rezgéseivel (vö. dorombolás) vegyszermentesen enyhíti mind a testi, mind pedig a pszichés feszültségeket. előnye, hogy túlmelegedéstől nem kell tartani, legfeljebb érzelmi túlhevülése okozhat némi - amúgy is gyógyító erejű - derültségre okot adó helyzeteket. a macska kizárólagosan természetes anyagokból áll (vigyázat, hamisítják!), a valódi macskát mosni nem kell, tisztításáról saját erőből gondoskodik.

két vállon

nehéz fekve netezni, legalábbis a mi infrastruktúránk - bár sokszínű - nemigen alkalmas rá. de úgy tűnik, az íráskényszer az életösztönnel vetekedve tör elő. és sajnálattal kell tapasztalnom, hogy egyelőre sokkal jobban írok, mint ahogy élek.

A. ezt a hetet egy külföldi konferencián tölti előadóként, így rám maradt a gyerekek menedzselése. van ebben óriási fejlődési lehetőség is: Á. egyedül jön-megy az iskola és az itthon közt, én pedig hatalmas önuralomra teszek szert, mert noha tövig rágom a körmöm aggodalmamban, nincs lehetőségem rá, hogy elhagyjam a lakást. V. is egyedül közlekedik, ő közelebbre és gyalogosan - de érte sem aggódom kevésbé, legfeljebb időben rövidebben a megteendő út rövidebb volta miatt.

kiderült, hogy mindkét gyerekem pompásan tudja kezelni a mosógépet, mosogatógépet, a turmixot, Á. megtanult tükörtojást - és annak rontott melléktermékeként tojásrántottát - sütni. V. csodásan tud masszírozni és a gyógyszerkiosztást is tökéletesen műveli.

mikor épp nem engem szolgálnak ki, akkor Á. telefonján készítenek nagy egyetértésben animációs harry potter filmet play mobil figurákkal és műanyagállatokkal.

az ember azt hinné, hogy iszonyú unalmas éjjel a sötét házban bóklászni óránként tíz percig legalább - és valóban az. azért nem gyújtoklámpát, hogy legyen esélyem visszaaludni, amint a fájdalom engedi. új, minden ízében valódi értelmet nyertek a jó éjszakát és az aludj nagyon jól kifejezések.

kiderült, hogy a tüsszentéskor fokozódhat, de ugyanúgy ki is állhat a görcs a végtagokban/ból. nagyjából, mint az oroszrulett. sosem támogattam az oroszrulettet.

a hat napi fekvés alatt még nem jutott eszembe, hogy tévézéssel is elüthetném az időt, úgyhogy ezentúl, ha azt kérdezik, szoktam-e tévét nézni, nem fogom a nemleges választ azzal kiegészíteni, hogy de azért néha bekapcsoljuk. mert nem.

remélem, megúszom (és itt most nem a tévézésre gondolok).

azt javaslom, ne olvassátok

ennél pozitívabb gondolatom estére már nem marad. fáj, mint a fene, alattomosan hol itt, hol ott. a hideg időt nem bírja. a szeles időt nem bírja. az állást nem bírja. ülni egyáltalán nem tudok. a fekvést viszont már a hátam nem bírja. de feküdnék mégis nyugodtan, szépen, ha el nem kaptam volna valami lázas, köhögős, orrfolyós, tüsszögős izét, amivel non stop feküdni olyan, mint megrendelni a tüdőgyulladást. viszont köhögni meg tüsszögni olyan, mintha rángatnák és kalapáccsal ütögetnék minden fájós részemet. csak fájós részeim vannak. nem lehetne visszalépni egy kicsit? és újrakezdeni onnan, ahol még emberszerű voltam? rossz hallgatni is? én szóltam előre, hogy ne olvassátok el.

van úgy, hogy másként alakul...

és most másként alakult.

nem terveztem hosszú netmentes napokat, sem fekvést éjjelnappal, nem gondoltam, hogy amikor három nap múlva majd először megfésülködöm, az büszkeséggel tölt el, hogy tudok, mint ahogy azt sem, sőt, pláne nem, hogy most majd annak is tökre örülök, hogy már tudok egyedül is vécére menni, amikor csak akarok. és azt sem hittem, hogy napokig nem izgat, van-e mellettem olvasnivaló, hogy napokig nem éhezem és szomjazom meg. most már tudok olvasni, néha neten is, de írni nehéz, úgyhogy lemondok a hosszú és rövid posztokról egyaránt egy kis időre.