Konyhai papírtörlő - izgalmas, trendi installáció

 Kedves kis konyhai* alkotás,  cseppet sem meglepő ajándék gyermekeimtől:

*a fényképek természetesen nem a konyhában készültek, mert ami ott van, arra nem 18-as, hanem 118-as karikát kéne kitennem**

** egyikünk sincs még annyi, oda se merünk nézni

Levélben! Értitek? Postán!

Úgy bizony! Postán, levélben küldte ki a fél soros értesítést Budapest Bank, hogy a kártyám átvehető az általam megadott fiókban. Megvan nekik az e-mail címem, megvan a telefonszámom, de nem, ők a postára bízzák, hogy nyolc napon belül értesítsen, hogy az ő hibájukból amúgy is késésben lévő kártyám elkészült és érte is mehetek. Én e-mailt fogok nekik írni. Azt hiszem, azzal fogom kezdeni, hogy "nálunk a 21. században..."

Nem tudnak nem hibázni

A Budapest Bank, naná, hogy. Hívom őket sírva, hogy hol a kurva életbe' van már a bankkártyám, nem jött a fiókból értesítés, hogy megérkezett volna - oda kértem, mert gyorsabb, mint a posta. Beazonosítom magam, sikeresen, igen, megvan a kórelőtörténet, tényleg kértem, legyártották, megnézi, mikor ment ki a fiókhoz. Három napja a fiókban van a kártya, ahová kértem - tájékoztat. Nem hívták? Pedig szoktunk telefonálni. Most megyek érte. Nem, ma nem vagyok szabadságon, időre megyek. Jó lenne például bérletet is venni már (igen, a könyvek fontosabbak voltak, sajnálom - meg hát én hülye azt hittem, tényleg szólnak és majd korábban meglesz már) Nem borítom majd a fejükre az asztalt, mert le vannak csavarozva sietek, de azt hiszem, eljött a nap, amikor telefonon hivatalosan is panaszt teszek a hanyag ügykezelésük miatt.

A könyvek és én

Tegnap váratlanul vettem két könyvet, ezeket

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
és
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Pamukot nem értem, miért vettem, mert eddig még semmi sem tetszett tőle - de mégis kellett, nyilván a tudatalattim* követelte

A Yalom-könyvet ma elolvastam, nagyon bejött, úgyhogy azonnal szükségem van a többi könyvére is, hihetetlen, mi mindenre képes rávenni az embert a saját tudatalattija*

* etetett ma velem fagyit is - végül is szabadságon vagyok, így nyilván ezt is szabad (nem)

Lady Klimax

Nos. A múltkor egyszer (még a télen, a szülinapom környékén) azt hittem, hogy terhes vagyok - és örültem is neki meg nem is, mert ilyen öregen ki akar már szülni mindig is akartam még gyereket. Volt émelygés, szédelgés, feszülő mellek, csodás haj, oh, be szép is voltam!, és egy darabig ringattam is magam ebben a hitben: kitaláltam, hogy fogják hívni, milyen cuki kis ruhái lesznek, ki viszi majd óvodába, míg én dolgozom (természetesen A.) - aztán vettem egy három tesztet, de az mind azt mondta, hogy csak szeretnék én terhes lenni, amúgy meg fityiszt az orromra, szalámit az orom alá (és így tovább). Elmentem tehát a dokihoz, akinél már Á.-t és V.-t is szültem, hogy akkor most mi van má'? Erre azt találta mondani az az érzéketlen isten barma, hogy hát izé, kicsit talán korán jött, de hát van ilyen, van, aki már 35 évesen kezdi*, ezek az öregasszonyos, időskori nyavalyák nem kiszámíthatóak, ki így, ki úgy - szóval azért ne aggódjak. Mi van? - néztem rá hülyén. Most szültem, ember! Hát, hogy a klimax - mondta. Na ne már! - szaladt ki a számon - basszus, hamvas fiatal nő vagyok még, hogy a nyavalyába lenne már klimax? Adja inkább vissza a diplomáját és menjen utcát söpörni Londonba! És - folytatta a doki - egyelőre ő azért nem adna hormonpótlást, lássuk meg, mi lesz.

Mi lett volna? Én idomulok, mint az intelligens gyurma. Elmentem tehát teát venni női hőmérsékleti ingadozás a beígért hőhullámok ellen. Mint ahogy a címből is látszik, Lady Klimax a tea neve (a halé meg Vanda). A kurva anyátokat - gondoltam én megint trágár nyelven (azon jól beszélek, bezzeg az angol nem megy így). Mondjuk a teagyártókról gondoltam. Vagy a teáknak címet adókról. Miért nem Varázslatos Tűzvirág a neve? Vagy Opálszín Holdudvar? Vagy esetleg Fényes Csillagmámor? Vagy Királynők Kincse? Miért? Mi az, hogy Lady Klimax? Anyád. És amikor tolom végig a kosaramban a DM-ben, összeröhögnek a hátam mögött a férfivásárlók meg az eladó kiscsajok, hogy itt megy Lady Klimax! Az öreg nő! Itthon kibontottam a dobozát, benne a "Betegtájékoztató" - anyád a beteg  - gondoltam ismét (nyilván minden kritikától és önuralomtól mentesen - mert hiába múlik az idő a nő felett, a hiszti marad**) A tea amúgy jó, vagy legalábbis nem rosszabb a Deákné vásznánál, ugyanolyan szépen vasalható gyógynövényíze van, mint a szoptatós teának vagy a fogyasztónak, a köhögősnek, az epebántalmasnak vagy a májméregtelenítőnek - és én nyilván Beteg vagyok, mert én nem bánom a gyógynövényízt, rám kifejezetten jól hat pszichésen az ilyesmi***. Megittam már egy dobozzal. Klimaxom mondjuk nincs azóta sem, hacsak nem az is egy tünet, hogy 28 naponként vér folyik belőlem****, majd eláll, majd 28 napra újra kezdődik, de mivel nem vagyok HIV pozitív sem pszichotikus, a teát nyugodtan fogyaszthatom.

* minden bizonnyal azt akarta mondani, hogy van, akinél korábban elkezdődik, ami állatira nem azonos azzal, hogy valaki elkezdi
** én egyébként egyáltalán nem vagyok hisztis nő, bár néha kipróbálom, milyen lehet olyannak lenni (mert gyerekkoromban ezt nem engedték, így ez kimaradt és a hátrányomra van, hogy nincs benne repertoárom és gyakorlatom)
*** igazából szeretem, de nagyon furcsán néznétek, ha ezt tudnátok rólam, így nem árulom el (csak a szoptatósteát utálom az édesköménnyel meg az ánizzsal, azt nem is ittam)
**** a megszokott helyen és minőségben

Bloggerekkel csetelni, pláne találkozni

olyan, mintha Mary Poppins vagy a két Lotti (vagy Mazsola és Tádé, vagy Pettson (Findusz nélkül), vagy Miss Marple - és a sor tetszés szerint bővíthető) mászna le a kedvedért a falvédőről ki a könyvből, hogy szóba álljon veled. Izgi, nagyon izgi!

Mitől fosztott meg a Budapest Bank?

Ott van, ugye, a sok pénzem a számlámon. A hozzáférésem meg, ugye, nagyon erősen korlátozott. Mert a kibaszott  bank nem küldött frissített kártyát a lejárt helyett. Úgyhogy most tudok utalni - másoknak. Meg tudnék pénztárból pénzt kivenni - pénzért. Én viszont ezen a héten szabadságon vagyok. És takarítani fogok - elsősorban. De azért voltak további terveim is - és igen, egy részük a kritikátlan, önfeledt, szabad döntésen alapuló pénzszórásról szólt. Volna. Mert akartam:
- V.-vel szandált venni a szülinapjára
- magamnak szandált venni (a februári szülinap erre nem alkalmas, így csak úgy)
- bemenni a könyvesboltba és minimum ezt a könyvet hazahozni onnan
- meg esetleg, netalántán más könyveket is
- moziba menni és ott menő módon kártyával fizetni
- mindkét gyereknek venni hálózsákot és pillekönnyű zsebfüggőágyat* (ez nagyon drága mulatság, de szerintem imádnák mindketten, és jön a nyár, és szuperszép bizonyítványaik lesznek, én meg olyan jó fej anyuka vagyok szerettem volna lenni)
- kenyeret és tejet venni a síró gyerekeknek és a síró macskának (utóbbinak kenyér nem, csak tej és máj)

Persze a bankoskisasszony is megmondta, hogy nyugodtan kérjek addig kölcsön az ismerőseimtől. Mert másfél hét múlva lesz kártyám. És A. nyilván ad nekem pénzt, én is adnék neki (nincs közös bankszámlánk, egyikünk sem vágyik rá) - de más pénzt kérni, mint a sajátommal önállóan, kérés nélkül gazdálkodni**


* ezt nem zsebben kell használni, hanem szinte oda begyűrhetően kicsi és könnyű
** nem szoktunk egymástól kölcsönkérni, sem a kapott pénzt megadni, mert közösben (közös élet, közös gyerekek, közös pénz) gondolkodunk - de mindketten ragaszkodunk a személyes szabadságunkhoz is (külön munka, külön fizetések, külön bankszámlák)