2011. július 22., péntek

Mozi

Szeretek moziba járni. Szerettem. Szeretnék. Nincs okom panaszra, mindig van, aki szívesen vigyáz a gyerekekre, meg persze A. is igényli a moziba járást, úgy 5-10 évenként akár kétszer háromszor is elmegyünk.

Nemcsak filmet nézni szeretek, hanem kifejezetten moziban szeretek filmet nézni. Kertmoziban is nagyon szeretnék, ha létezne még ilyesmi! Míg tehettem, kb. gimi elejétől egyetemi éveim végéig rendszeresen jártam különböző filmklubokba, és nem volt szempont, hogy jön-e velem valaki vagy sem. Aztán először megváltozott ez, aztán a gyerekek megjelenésével az időm egyre csökkent, az alvásigényem pedig  minden egyéb vágy fölé helyeződött. De mostanra már megtanultam alvás nélkül élni, megint vágyom moziba is.

Hát ma elmentem moziba. Egyedül. És olyan jól sikerült  annak ellenére is, hogy jégvirágokat fújt az arcomba a légkondi és kénytelen voltam pulóverben és sálban végignézni a filmet, hogy nemcsak élni fogok minden adódó lehetőséggel (mint ma), hanem teremteni és szaporítani is fogom azokat.

Pláne, hogy a héten ez volt a második film, amit láttam, mert a hét elején itthon megnéztük (én ismét, A. először) a Gandhi című filmet is, ami nagy hatással volt rám első alkalommal is, körülbelül azt gondoltam róla, hogy mindenkinek, különösen minden most tizenévesnek látnia kéne. És másodjára is ezt gondolom.

Már gyűlik a könyvlista mellé a filmlista is, amit mindenképp szeretnék megmutatni Á.-nak és V.-nak is. Én szerettem volna ilyesféle útmutatással nekiindulni kamaszként, remélem, ők sem fogják utálni a javaslataimat.

2011. július 20., szerda

A hajam, a nőm meg a szám

Haj, ezúttal nem V.-é, hanem az enyém. Muszáj festenem, mert ha minden ősz szálat kitépkednék (ahogy korábban szoktam), egy idő után parókát kéne vásárolnom, nem hajfestéket. A festék egyelőre elfogadhatóbbnak látszik. De persze úgy teszek, mintha nem festeném. Nem pirosra, kékre, zöldre, még csak nem is aranyra, platinára, ezüstre vagy egyéb csodaárnyalatra festem... egyszerűen hajszínűre. Mert nem sok dologgal voltam pont úgy elégedett, ahogy a gének azt rajtam alakították, de a hajszínem mindig is tetszett. Megpróbáltam pontosan olyat választani. Pont olyan szép persze nem volt, de volt hasonló, amin szerintem nem nagyon látszik, hogy festem. Ezt a hajfestéket használom már egy ideje.

Hogy melyiket? Hát... AZT, amelyiken AZ a barna nő néz ÚGY... hogy én azt pont megismerjem. Nem a hajszínéről ismertem meg, a tekintetéről. Időnként összekacsintottunk a boltban, ő rám mosolygott, én levettem a polcról, hazavittem, hajat festettem, a dobozt gondosan kidobtam.

Miért, mit kellett volna vele tennem? Elolvasnom? Megjegyeznem? Melyik számot? Azt? Aha, látom, minden dobozon van szám. Nem, az én nőm nincs már a polcon, csak más nők vannak. És a számot kétlem, hogy valaha is megnéztem. Nem vagyok én robot, hogy számokat jegyezzek meg arcok helyett.

Nem járok fodrászhoz, hogy egész pontos legyek, soha életemben nem jártam még fodrásznál. A hajamat be tudom festeni, félévente le tudok vágni a végéből 4-5 cm-t - és olcsón és gyorsan dolgozom. Csakhogy most eltűnt a nőm a polcról, a festékemmel együtt! Szerencsére a szomszédban egy fodrász lakik. Kétségbeesetten felhívtam, hogy lassan hajfestéket kéne vennem, de az a nő hiányzik a polcokról. Azt mondta, mindegy, milyen nő van a dobozon, a szám a lényeg. Szólhatott volna hamarabb is!

Napokig kétségbeesetten jártam a drogériákat és egyéb, hajfestéket is tartó boltokat, de sehol sem találtam. Elképzeltem magamat ősz hajjal. Na, azt nem. Próbáltam más nőkkel barátkozni, de egyikről sem hittem el, hogy az én hajszínemet hordja. Aztán a szomszédom hozott egy könyvet, amiben hajak vannak, hogy megpróbáljuk megfejteni a számot. De a könyvében csak az alaphajak szerepelnek, a tizedes vessző utáni szám nem... pedig az adja meg a hajszín savát-borsát. Kétségbeesésemben kilátásba helyeztem, hogy egyszer ellátogatok hozzá. Nem mint szomszédhoz, mint fodrászhoz.

Aztán tegnap az egyik boltban, ahová nem járok, megláttam az én nőmet. Nem kevertem le neki egy nagyot, hogy hol a fenében volt hetek óta, de nagyon határozottan megfogtam, betettem a kosárba, majd a pénztártól való távozás után hazahoztam. És felírtam az adatait. Minden adatát. A tizedesvessző utáni számokat is. Bár a szomszédfodrász azt mondja, ha kivonják ezt a forgalomból, bottal üthetem a színem nyomát, mert más gyártó más dobozán ugyanezek a számok mást jelentenek, kezdjek el megbarátkozni magammal más színűen is.

2011. július 19., kedd

Fontos

 Ezt a mondatot biggyeszti mostanában a levelezőprogram némely leveleimhez: 

"Ez az üzenet főként a benne lévő szavak miatt fontos."

 Nem szerepelt a kutatási terveimben, de meg fogom nézni, milyen szavaktól indul így be a program...


2011. július 17., vasárnap

Ébresztő!

Szeretek-e reggel a friss kávé illatára ébredni?

Igeeeeeeen!

Reggel hatkor?

Ha lehet, inkább legalább 5 perccel később...

Vasárnap?

Nagyon határozott nem.

Különösen az után nem, hogy tegnap reggel felkeléskor azt nyögdécseltem, hogy kedvelem ugyan a rokonokat, szívesen meglátogatom őket, de még jobban vágynék arra, hogy legalább a hétvégék egy részén addig aludjak, amíg csak bírok és magamtól ébredjek.

A. nagyon gyenge indoklása: azt hittem, minél korábban neki szeretnél kezdeni a barackbefőzésnek.

Neeeeeeeeem!

Tényleg nagyon meleg van. Tényleg örülök, hogy még az ebéd előtt elkészült a friss baracklekvár. Legalábbis az első része, mert tavaly közel 50 üveggel tettem el és elfogyott, ez meg most még jóval kevesebb.

De inkább sokáig szerettem volna aludni!