itt az ideje, hogy megtisztítsam az aurámat a rárakódott szennyeződésektől

résszívóval is ellátott nagy teljesítményű auraporszívót keresek

Képzelt riport

Történik egy tetszőleges budapesti blahalujzatéren, karneváli hangulat helyett szürke, szutykos latyak, szétdobált műanyagpoharak, galambok, sosem szűnő ricsaj és tömény húgyszag, a hetes buszcsalád közelebbi és távolabbi tagjai egymást felülmúló közönyösséggel kanyarodnak be, ki- és újra be a megállóba, a járdaszélen öntudatos polgárok tapodják polgártársaikat, a szürkeségből csak a polgárőrség, a bkk dolgozói és a rendőrök narancssárga fényvisszaverővel ellátott egyensárga mellényei rínak ki szomorúan, de visszaverni való fény közel s távol nem látszik sehol. Március idusát már eltaposta a nép, de az áprilisi választási lehetőség még a fejük felett tornyosul fenyegetően.

Ebben a siralomvölgyben lép oda a cikisen bordó (ámde ténylegesen meleg) télikabátban tipródó képzelt bloggernőhöz a képzelt közvéleménykutató.

KKK: szeretném megkérdezni Önt, mint az utca emberét, oppardon, még március van, szinte alig múlt el a nőnap, szóval, akkor kérdezem kegyedet, mint kedves utcanőt, vagy utcalányt, hisz oly fiatalka még, hogy Ön melyik hatóság szerepét látja leginkább meghatározónak a mai Magyarországon?

KBN: Arra kérdez rá most, hogy szerintem melyik hatóság garantálja legjobban Magyarország jelenlegi létét és jövőbeni felvirágzását?

KKK: igen... egyszerűbben fogalmazva, hogy jól értse, Ön melyik hatóságban bízik leginkább

KBN: személy szerint én az átláthatóságban bízom leginkább

A galambok a lövések hangjára felrebbennek, keringenek néhány kört a tér felett, száll a szar mindenfelé, aztán elül ez az enyhe riadalom is, és visszatér minden a megszokott kerékvágásba.

Babérkoszorús marha

Egy - amúgy döbbenetes és szomorú* - családi esemény miatt úgy alakult, hogy tegnap délután kénytelen voltam a mai ebédhez egy szlovák kisvárosi Billa üzletben bevásárolni. Tudtam, mit akarok (elsősorban marhahúst, gyökérzöldségeket, gombát, aztán még brindzát, tejport, gabonakávét - nem mind az ebédhez - de mivel van hajlamom a megalkuvásra, tulajdonképpen megelégedtem volna bármivel, amiből ebéd készíthető). És kaptam is mindent, sőt, nem várt módon gazdagabbak lettünk még két kész, csak melegítendő knédlivel, egy üveg TátraTeával, egy-egy liternyi juhtejjel és kecsketejjel, egy csomag füstölt hallal, két pár papuccsal, néhány darab Deli csokival és még egy csomag friss kurkumagyökérrel is.

Itthon még este nekiálltam főzni (vendégeket hívtunk mára, még mielőtt szomorúak lettünk volna):  karalábéleves vajas galuskával, vörösboros zöldséges marharagu knédlivel, tiramisu volt a menü. A két nagy darab lengyel marhahúst alig negyed óra alatt felkockáztam, ugyanis nem voltak (az itthon megszokott) rejtett ínszalagok a húsba csavarva. Csodálkozásomat tovább növelte, hogy a zöldségcsomagok egyikében sem volt penészedő vagy rothadó zöldségrész, sőt, még a gomba alá sem szórtak fél kilónyi földet, hogy nehezebb legyen a csomag. Azt már mondani is alig merem, hogy a felkockázott hús a zöldségekkel alig egy óra alatt puhává főtt. És nem aranyárban számolt argentin tangómarhát vettem, csak valami közönséges lengyel marhahúst, normál marhahús árban. Ízletes lett, omlós, méltán arattunk babérokat, a marha és én.

* Még gyűjtöm hozzá a megfelelően súlyos szavakat, de szeretnék írni róla, vagyis az apropóján az életről meg a halálról és az ezekhez való viszonyomról.