Gondoltam, rendet teszek, mielőtt a gyerekcsapat elözönli a házat szülinapozás ürügyén. És a kertet is. Leszedtem a 13 szem idei első epertermést, aztán elkezdtem kihordani a házból a kiürült lekvárosüvegeket, hogy a szerszámoskamrában regenerálódjanak, míg az újabb adag lekvár beléjük kerül.
A szerszámoskamra épphogy nagyobb, alakra pedig éppen olyan, mint egy jókora utazóláda. Gerendalábakon áll - alatta pedig - nyilván kedves rovarjai társaságában - egy (vagy két?) süni lakott, már tavasz óta figyeltük ő(ke)t. Az utóbbi időben azt figyeltük meg, hogy (az egyik?) füvet tép és behordja a kisház alá. Aztán gyorsan azt is látni véltük, hogy gömbölyödik. Jó fantáziánk van, így azonnal elképzeltük azt is, ahogy a kis sünök vidáman masíroznak majd a kertben az anyjuk után.
Még van bent egy csomó üveg, de nem hordom ki őket. Megvárom, míg A. hazaér. A szomorú munkákat mindig ráhagyom. Az orgonabokrok tövében, két méternyire a kisháztól három félalmányi babasün fekszik. Nem fognak masírozni.
2011. június 4., szombat
2011. június 3., péntek
Mikor érdemes hajat vágni?
Épp a hajamat festettem (mert őszül, és utálom, ahogy a rendes hajamból kivillognak a fehér szálak), V. pedig beült hozzám a fürdőszobába beszélgetni.
V.: Azon töprengek mostanában, mikor vágassam le a hajamat...
én: le szeretnéd vágatni a hajadat???? (kb. mint Aranyhaj, és még a végéből is csak titokban lehet)
V.: csak ha már egészen szürke lesz
én: hát, addig még van jó 50-60 éved, ráadásul világos hajban nem is látszik úgy az őszülés
V.: inkább hatvan, 58 évesen nem akarok még ősz lenni
én: kevés ember szeretne. De szerintem kicsit korai még azon gondolkodni, hogy milyen frizurád legyen 58 éves korod után.
V.: szerintem jobb előre eldönteni.... hogy fel tudjak rá készülni. Nem szeretem a rövid hajat.
én: nem kell levágatnod őszen sem, vannak nagyon szép ezüstkontyos nénik...
V.: (megkönnyebbülve) jó, akkor majd nem vágatom le!
V.: Azon töprengek mostanában, mikor vágassam le a hajamat...
én: le szeretnéd vágatni a hajadat???? (kb. mint Aranyhaj, és még a végéből is csak titokban lehet)
V.: csak ha már egészen szürke lesz
én: hát, addig még van jó 50-60 éved, ráadásul világos hajban nem is látszik úgy az őszülés
V.: inkább hatvan, 58 évesen nem akarok még ősz lenni
én: kevés ember szeretne. De szerintem kicsit korai még azon gondolkodni, hogy milyen frizurád legyen 58 éves korod után.
V.: szerintem jobb előre eldönteni.... hogy fel tudjak rá készülni. Nem szeretem a rövid hajat.
én: nem kell levágatnod őszen sem, vannak nagyon szép ezüstkontyos nénik...
V.: (megkönnyebbülve) jó, akkor majd nem vágatom le!
Unalmas az életem
Szomorúan látom, hogy a korábbi három olvasóm kettőre csökkent. Talán jobban kéne vigyáznom rájuk... vagy érdekesebbeket írni. De hát sosem történik semmi. Vagy nem veszem észre, ami történik. Vagy ami történik, olyan, mintha nem történne semmi. Vagy ha már nem történik semmi, írnám meg jól.
Elfoglalt mostanában a cseresznyeérés. Amit szerintem szabad az utcai fákról is lecsipegetni. Á. és V. ebben az ügyben boldogan hallgatnak rám. Mert A. szerint részben koszos, részben lopás, vagyis ő semmiképp sem tenne ilyet. Szerintem nem koszos, mitől lenne koszosabb, mint az utcákat körülvevő kertekben érő cseresznyék? És a helyi szokásjog - amit én az anyatejjel szívtam magamba, A. viszont gyüttmenti státuszban él itt - is úgy szól, hogy szabad az utcán a más fájáról is cseresznyét csipegetni, de persze nem létrával - kosárral, csak úgy jártunkban - keltünkben.
Szeretem én ezt az unalmas kora nyári életemet!
Elfoglalt mostanában a cseresznyeérés. Amit szerintem szabad az utcai fákról is lecsipegetni. Á. és V. ebben az ügyben boldogan hallgatnak rám. Mert A. szerint részben koszos, részben lopás, vagyis ő semmiképp sem tenne ilyet. Szerintem nem koszos, mitől lenne koszosabb, mint az utcákat körülvevő kertekben érő cseresznyék? És a helyi szokásjog - amit én az anyatejjel szívtam magamba, A. viszont gyüttmenti státuszban él itt - is úgy szól, hogy szabad az utcán a más fájáról is cseresznyét csipegetni, de persze nem létrával - kosárral, csak úgy jártunkban - keltünkben.
Szeretem én ezt az unalmas kora nyári életemet!
2011. május 31., kedd
Tériszony
Á-nak tériszonya van. Egész biztos vagyok benne, hogy így van, hiszen ő mondta. Két éve nyáron mondta először, amikor Olaszország déli felén autóztunk és a GPS feltehetően egyetlen jól működő funkciójaként rendre kiírta a tengerszint feletti magasságunkat. Kiírta akkor is, amikor a szerpentinen mentünk fel és le, és mellettünk jobb- vagy baloldalt mélyen csillogott a tenger - meg kiírta akkor is, mikor fennsíkra (legalább is lankásabb, szélesebb dombokkal körülvett magasan fekvő útra), vagy akár magasabban fekvő városkába értünk. Á. aggodalmasan figyelte a tengerszinttől számított magasságunkat, és 5-600 méter környékén sóhajtozni kezdett, hogy szédül.
Szerencsére a tériszonya nem terjed ki 500 méter alatti magasságokra, így pompásan mászik fára és csak én kapok odalent frászt, amikor széles karmozdulatokkal szónokol például fa tetején 6-8 méter magasan, és szerencsére nem szédül a tornaterem mászókötelének a tetején sem - de ugyanabban a tornateremben, ugyanabba a magasságba a mászófalon alpintechnikával és biztosítókötéllel már nem mer felmászni, mert szédül.
A hortobágyi húsos palacsintát meg sem kóstolta, mert nem tetszik a hangalakja. Szerencsére a mi hallásunk kevésbé kifinomult, nekünk ízlett.
Szerencsére a tériszonya nem terjed ki 500 méter alatti magasságokra, így pompásan mászik fára és csak én kapok odalent frászt, amikor széles karmozdulatokkal szónokol például fa tetején 6-8 méter magasan, és szerencsére nem szédül a tornaterem mászókötelének a tetején sem - de ugyanabban a tornateremben, ugyanabba a magasságba a mászófalon alpintechnikával és biztosítókötéllel már nem mer felmászni, mert szédül.
A hortobágyi húsos palacsintát meg sem kóstolta, mert nem tetszik a hangalakja. Szerencsére a mi hallásunk kevésbé kifinomult, nekünk ízlett.
2011. május 30., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)