Nehogy valaki kifusson a határidőből!

Jelentkezési határidő: 2024. augusztus 21.
Állás megnevezése: gyógypedagógus
Közzétevő: Pestszentlőrinci Robogó Óvoda
Munkavégzés helye: Budapest
Típus: Közalkalmazott

(forrás: https://kozigallas.gov.hu/publicsearch.aspx?p=10)

Home office

Nem szeretnék félpénzért betegállományba menni. Nem is vagyok beteg. Csak könnyezik a bal szemem és furán érzem magam. A főnökömmel való reggeli egyeztetést követően felszerelkeztem teákkal, zoknikkal, sálakkal, ettem erős paprikát és lila hagymát, kitárt szívvel várom a tavaszt. Addig - hogy ne érhesse szó a ház elejét -  ministrálok adminisztrálok. A tavalyi év különösen gazdag volt különféle korú és nemű ügyfelekben. Elszántam próbálom őket a megfelelő rubrikákba beikszelni.

A semmi és az orgona ága

Az Yves Rocher-ban szoktam parfümöt (EDT) venni a hétköznapokra. Főként orgonát, annak hiányában vagy azt kiegészítendő gyöngyvirágot. Az orgona rajtam otthonosabb, a gyöngyvirág inkább anyukám illata volt, még a Diortól. Szóval, én orgonát használok. Egy ideje nem vettem már, mert eleinte volt itthon, aztán pedig nem volt időm érte menni, de karácsony előtt végre eljutottam egy YR boltba és kerestem a parfümömet - csakhogy azt a választ kaptam, hogy megszűnt ez a termék, többé ne keressem. Teljesen kétségbe estem, az önazonosságomat éreztem veszélyben - de nem volt mit tenni, boltról boltra vándoroltam és tényleg nem volt sehol. Volt itthon még egy ujjnyi a tusfürdőm alján - és annyi. Meg egy testápoló (de nem használok testápolókat) - bánatomban azt szagolgattam. Aztán idén - felbátorodva a 2020 erejétől írtam az YR ügyfélszolgálatának, hogy valahonnan szerezzenek nekem még egy üveggel, mert nálam ez identitásképző elem és totál meg vagyok zuhanva. Képzeljétek el, hogy válaszoltak és megmondták, melyik boltjukban van (volt) még a parfümömből elfekvő készlet. Megörültem, hogy még létezik valahol - de azt is láttam, hogy reménytelen elmennem érte, messze van. És akkor! Akkor felhívtam egy barátnőmet, aki arrafelé lakik, hogy beugrana-e - és beugrott. Volt még, ráadásul féláron. Megvette (az összeset!) - már át is utaltam neki a fizetésem felét pénzt. Egy kávézás keretében fogom átvenni a kincseimet. Egy évre biztosan elég lesz - addig kell találnom egy másik tiszta orgona parfümöt, különben úgy összezsugorodok, mint az Óz a nagy varázslóban a boszorka lába, miután a boszorkányt agyonütötte egy,  viharban ráeső ház (Dorka és Toto kutya háza, ha jól emlékszem)

szinesztézia

Fürdök. Mivel hajlamos vagyok időben erősen eltúlozni a dolgot, eldöntöm előre, hogy óra negyvenkor mindenképp ki kell szállnom. Elbágyaszt a közeg, csukott szemmel élvezem, ahogy folyatom magamra a meleg vizet. Egy pillanatra kinyitom a szemem, ránézek a zuhanyfejre. Zölden világít és 37-et mutat. Jólesően lubickolok tovább, még ráérek. Egy kis idő múlva újra ellenőrzöm, éber vagyok, mint a gondolatrendőrség. Még mindig 37. Gyanús! Valami gyanús. A 37 jó. Akkor mi a baj? Basszus, ami jó, az a vízhőmérséklet! Az óra viszont továbbketyegett a maga kérlelhetetlen ütemében és óra negyvenhetet mutat. Ebben már megfőttem volna! Ugrás kifelé a kádból! Rohanás!

Fázik a szívem

V. szeretett volna egy hosszú rózsaszín télikabátot. Mert az menő. Meg mert a hároméves télikabátja már ciki. Mellesleg abban fázik is, mert a fenekét sem takarja, meg el is vékonyodott már. Ezért aztán karácsonyra kapott is egyet. Minden elfogultság nélkül is azt kéne mondanom, hogy gyönyörű benne - de ráadásul még elfogult is vagyok. Káprázatosan szép. Eddig nem hordta, mert szerinte túl elegáns. De hát nem is igen ment ki a házból, mert többnyire beteg volt. De amikor kiment, sem vette fel. Még mindig köhög. Vérzett a szívem - de gondoltam, majd ma felveszi.

Az időkép és a telefonunk némi ellentmondásba keveredett ma egymással, az egyik szerint mínusz tíz fok volt, a másik szerint mínusz kettő. Frissítés után mínusz négy, mínusz nyolcas hőérzettel. De V. nem frissítette a telefonját. És nem vette fel az új (hosszú, meleg és ultratrendi) télikabátját. Hanem helyette elment a régi (rövid és vékony) kabátjában. Alatta egy haspóló van. Mármint ami úgy bordaközépig ér. És egy vászon edzőcipőben (nyári zoknival), ami a bokáját minimum tíz centi hosszan szabadon hagyja. Már nem merek szólni neki. Ettől még szóltam. Bátor vagyok és kemény, mint a reggeli fagy. Pontosan az történt, amire számítottam, amikor még nem mertem szólni. Sértődötten elrohant. Fagyos hangulatban. Alig felöltözve. Reszket a szívem.


P.S.: vágyom egy olyan korra, amikor nem divat az ostobaság

elkezdtem szorongani

az éjjel azon, hogy a szüleim épp akkor fognak meghalni, amikor én a születésnapomat ünneplem A.-val Brüsszelben. Gondoltam, gyorsan leírom, akkor majd elég abszurdnak tűnik ahhoz, hogy oldódjon a szorongás. Leírtam. Nem tűnik abszurdnak. Azt, hogy a brüsszeli kiruccanáshoz (majd a  hazatéréshez) újra (és újra) repülőre kell szállnom, már nem is említem (de) - mert nyilván azon is szorongok. Én A.-val repülőre szállok, a gyerekek pedig itt maradnak a földön nélkülünk. Örökre. Hogy valami tényleg abszurdat is írjak: két szorongás közt elszenderedve azt álmodtam, hogy a magasság és az IQ egyenesen arányosak (lettek), és hogy az utcán járva-kelve mindenkiről pontosan tudható, hogy mire számíthatunk IQ terén. Annak örültem (álmomban), hogy A. és én így is szép párt alkotunk, mert arányosan vagyok alacsonyabb nála. 

Egy energiamezőn szeretnék legelészni naphosszat

Ma van a téli szünet utolsó napja. És a szabadságomé. Holnaptól dolgozom megint. Hiába szeretem úgy általában, most mégsem várom. Most kezdem csak érezni a szünet ízét. Még teljesen le vagyok merülve, most kezdem csak el feltöltögetni magam energiával. Most kezdeném, ha lenne még időm. Egy nap volt eddig, amit hullafáradtan olvasással töltöttem és a mai, amikor végre az aktív pihenést választottuk és délelőtt elmentünk relaxálni egy viszonylag közeli gyógyfürdőbe. Nagyszerű volt. Ja, és elseje óta majdnem mindennap elmentünk gyalogolni. De még mindig annyi a napi feladat: ebédet főzni, ebédeket csomagolni, mosni, mosogatni, ruhát pakolni, hogy sosem érzem azt, hogy kipihentem volna magam vagy hogy magamra fordítottam volna hasznos időket. A szobámban tomboló őskáosz hetek óta csak egyre romlik. És tehetetlen vagyok vele szemben, már a látványa is leszívja az erőmet. Itt ülök a romhalmaz közepén és egyszerűen nem teszek keresztbe egy szalmaszálat sem. Még a lábamat sem, mert azt a mozdulatot is erőfeszítésnek érzem. Help! 2020! Te egy nagyon erős év vagy! Adj nekem energiát!

kísérleti személyek

Miután minden fahéj elfogyott, csináltam még a nyáron gyömbéres és rozmaringos meggybefőttet is. Mi még nem kóstoltuk meg, de a szüleim szerint - akiken már mindkettőt kipróbáltamták - isteniek. Előbb-utóbb én is rászánom magam.