A képzelet hatalma

Mikor kitört nálunk a Harry Potter őrület, úgy három éve, az az ötletem támadt, hogy hozzon a Mikulás mindenízű cukorkát. Akkoriban hallottam először a Jelly Belly cukorkáról (babszem formájú és nagyságú, nagyon sok színben előállított amerikai őrület) és úgy döntöttem, beszerzem, mert ez hihetően fogja imitálni a HP csodacukrát. Megkerestem, hol kapható itthon, elmentem a boltjukba és majdnem minden szem cukorkából vettem 4-6 darabot, amit különleges dobozba zártam és a Mikulás elhozta reggelre. Megérte, mert visszaállt a Mikulás hitele - hiszen olyan cukrot hozott, ami csak a HP-ben létezik, a valóságban nem, illetve nagy élmény volt megkóstolni a mindenízű keverék színes darabjait. Azt nem állítom, hogy az íze osztatlan sikert aratott volna, de a meglepetés és az öröm maradéktalan volt.

Ma megnéztük - nem először és nyilván nem is utoljára - a HP első részét. Annál a résznél, amikor a vonaton Harry mindenből kér, többek közt mindenízű cukorkát is a gyerekek emlékezni kezdtek:

V.: emlékeztek, a Mikulás hozott ilyen mindenízű cukrot!
Á.: igen, már kétszer is
V.: nagyon jó, hogy hozta...
Á.: csak az íze volt nagyon rossz mindnek
V.: igen, nekem például volt fokhagymaízű..
Á.: nekem hányásízű...
V.: meg takonyízű...
Á.: meg koszízű...
V.: meg aszfaltízű...
Á.: meg műanyagízű...
V.: meg benzinízű...
Á.: meg mosóporízű...
V.: kár, hogy finomat nem szedett bele...
Á.: pedig biztosan van...
V.: talán jövőre hoz finomat is...
Á.: talán... bár nincs is Mikulás...

A visszaemlékezést érdemes összevetni a cég honlapján található termékismertetővel:

"Üdvözlünk a Jelly Belly virtuális világában, amelyben szeretnénk bemutatni az Amerika szerte és a világ sok országában méltán híres Jelly Belly gyár termékeit. Bízunk benne, hogy elnyeri tetszésed és Te is rabjává válsz ezeknek az egyedi íz világgal és minőséggel rendelkező prémium kategóriás édességeknek! A kiváló minőségű zselébabocskák eredeti és természetes alapanyagok felhasználásával készülnek. A termékek kiváló minősége több mint 100 éve elégíti ki a rajongói igényeket.
Kínálatunkban szerepel minden, amit érdemes megismerni a Jelly Belly édességekről. A termékeken kívül azonban többet nyújtunk: minőséget felsőfokon, gazdag íz világot, különleges-praktikus, egyedi megjelenést és a termékekkel együtt játékot. A játékosságot a különböző ízekből összerakható receptek nyújtják és a “ Bean Boozled” termékünk.
Honlapunkon minden toplistás Jelly Bellyt megtalálsz.
A Jelly Belly édességek sokszínűségével szeretnénk, a magyar édességpiacot gazdagítani, felpezsdíteni, a lehető legszélesebb körben megismertetni és köztudatban tartani."

(jellybelly.hu)

Játék közben

Tisztelt Szülő!

Á. az udvaron játék közben szóváltásba került társaival, mely során tiszteletlenül és csúnyán beszélt társairól és azok szüleiről, ezért figyelmeztetésben részesítem.

2012. május 10.

(tanító aláírása)

Ezzel jött haza ma Á.a napköziből. Először nem dicsértem meg érte, hanem megkérdeztem, mégis, miket mondott.

Azt mondtam - mondta Á. -, hogy BÁ. és B. bénák, a szüleikre pedig azt, hogy egyszerű bűnözők.

én: ??? hogy bénák és bűnözők? de milyen szavakat használtál?

Á.: ezeket a szavakat használtam. Azt mondtam, hogy bénák és bűnözők.

én: de miért mondtad nekik ezt?

Á.: mert focizás közben csúfoltak

én: mit mondtak?

Á.: hogy béna vagyok. De amikor rúgtam egy gólt, amit B. beengedett, meg amikor kicseleztem és lefutottam BÁ.-t, akkor azt mondtam, hogy talán inkább ti vagytok a bénák

én: édes Á! hányszor mondjuk még neked, hogy ereszd el a füled mellett a hülyeségeket? BÁ.-ról amúgy is négy éve tudjuk, hogy egy sunyi, agyatlan, agresszív patkány, miért hagyod magad provokálni?

Á.: mert szidtak titeket, téged és apát

én: szidtak minket?

Á.: azt mondták, hogy csavargó naplopók vagytok, hogy munkanélküliek, hogy csaló hackerek, hogy hülyék vagytok és buták

én: és szerinted azok vagyunk?

Á.: dehogyis!

én: szerintem sem. Látod, a hülye beszéd nem változtatja meg a valóságot, ne reagálj ezekre a dolgokra, az lesz számukra a legbosszantóbb

Á.: és aztán megrugdostak

én: és te?

Á.: én nem rúgtam vissza

én: jól tetted

 

A. hasonlóan reagált az ügyre, mint én, sőt, azt is hozzátette, hogy azért egy csaló hackernek sok észre van szüksége, ami őrá tényleg jellemző - csak a csalás nem.

A.: és ők is kaptak beírást?

Á.: BÁ. igazgatói intőt kapott, mert neki már mást nem tudtak adni

Á. ellenőrzőjébe beírtam, hogy "Köszönjük a tájékoztatást! (aláírás)"

Aztán este felhívott D. és N. anyukája, hogy megkérdezze, egyben van-e Á., nem sérült-e meg nagyon, mert a gyerekek mesélték otthon, hogy BÁ. és B. először csak ütötték meg rúgták Á.-t, de ő nem ütött vagy rúgott vissza, inkább próbált kitérni és elfutni, így kigáncsolták és egyszerre páros lábbal ugrottak rá mindketten, úgy kellett őket leszedni Á.-ról.

Úgyhogy a nap végén csak megdicsértem Á.-t. Megköszöntem, hogy megvédett bennünket - bár mondtam, hogy mi attól nem sérülünk, ha holmi ostobák kígyót - békát kiabálnak is ránk, úgyhogy jobb, ha semmibe veszi az ilyen szöveget, mert ami nekünk igazán rossz az az, ha őt bántják. És igenis megdicsértem azért, hogy nem ment bele a verekedésbe meg a rugdalózásba, hanem megpróbált kitérni.

Nincs tanulság, nem tudom, mire tanítsam Á.-t, mit csináljon ilyen helyzetben. Ritkán undorodom gyerektől, de ettől a kinézetre és természetre is patkányszerű BÁ.-tól hányni tudnék.

Termékváltás

Az van, hogy márkahűséget kaptam. Ajándékba, mondjuk így, az életkoromtól. Mert a fene sem volt márkahű fiatalon. És nemcsak azért nem, mert az én gyerekkoromban olyan nem létezett, mert szigorú egymárkarendszer volt, így nem hűnek kellett lenni, csak kibírni valahogy az egyet, hanem azért is, mert nem volt rá szükségem, mert például bármivel mostam is hajat, a rózsaszín vagy a sárga samponnal, a pöttyös babaszappannal vagy akár esővízzel - a hajam szép volt. Az esővíz még mindig játszhatna, ha nem a hét aszályos esztendő egyikét élnénk épp. És bármivel mostam arcot, az arcom ránctalan volt és üde, és bármivel nem kezeltem a körmömet, a körmöm repedésmentes volt és rózsaszín. Úgy egyáltalán, fiatalon fiatal voltam, gyönyörű fiatal. Azt mondjuk sajnálom, hogy ezt csak utólagos kutatásokból tudom (képanyagok, visszatekintő interjúk), akkoriban nem így éreztem és nem így tudtam, de most nem ezen akarok keseregni. Keseregni viszont muszáj lesz.

Méghozzá azon, hogy a megszüntetett hajfestékem után most a sampon- és hajbalzsamfronton szenvedtem el kínos vereséget. Az első nehézséget a megszokott formákat felváltó új formák megtalálása jelentette a bolt polcain - nem volt könnyű, mert a termékek kisebbek lettek. Hogy összességben mégse csökkenjenek, legalább annyival drágábbak is, amennyivel kisebbek. Aztán az új formák új színei közt kellett volna jól kiigazodnom, és átkonvertálnom a selymes érzést bársonytapintássá, a tápláló formulát intenzív regenerálóvá, vagy fordítva. Nagy nehezen választottam, nagy nehezen kifizettem, aztán a legkisebb zsebemben is könnyedén hazahoztam az új típust. És itthon nem mind megettem, hanem kipróbáltam, és nem jó. Egyszerűen nem jó. Komoly személyes arculatváltással jár a használata. Ez a sampon nem az a sampon, ez a balzsam nem az a balzsam. Az a sampon, ami eddig három-öt napra biztosította, hogy a hajam tisztának tűnjön, most új formájában egy-két napra elegendő, utána csimbókosodik, a balzsam, amivel garantáltan ki tudtam fésülni simára, most sisakszerűen összeragasztja.

Én meg itt állok öregen, szomorúan, a koszosnak és gondozatlannak látszó tiszta hajammal, és nem tudom eldönteni, hogy csak a termékváltás okozza-e mindezeket a jelenségeket, vagy megint ugrottam egy látványosan nagyot az öregedés béna ugróiskoláján, és töprenghetek, hogy a következő kockában már vajon lesz-e külön jelzett hely a járóbotjaimnak is. Szomorú napokat élek. És noha érzékelem - nem hiába olvasok klasszikusokat - hogy sorsom a külső szemlélő számára minden bizonnyal vidámabb és boldogabb Jekatyerina Ivanovna valóban rettenetes sorsánál, bizony szenvedek.

Spárga

A mai nap a spárga jegyében telt.

Áprilistól júniusig tart a spárgaszezon, ezt nagyjából eddig is tudtam, viszont nem tudtam valódi különbséget tenni a zöld és a fehér közt - mármint a színbéli különbséget észleltem természetesen, csak néha úgy emlékeztem, szeretem, máskor úgy, hogy nem szeretem ezt a zöldséget. És ma, úri jó dolgomban vettem kétfélét is egyszerre, hogy el tudjam dönteni, melyik ízlik, melyik nem - ízlik-e egyáltalán valamelyik. Mindkét fajtát kis sózott vajon pároltam meg, külön lábaskában, és jelentem, a kérdésre megszületett a válasz. Nem tudom, hogy a végeredmény milyen következtetések levonására lesz alkalmas, hogy akkor most kifinomult ízlésű vagyok-e vagy csak a pórnép ízlésével rendelkezem a spárgát illetően, de egyértelműen mondhatom, hogy míg a fehér spárga olyan finomnak tűnt, hogy alig tudtam abbahagyni (szerencsére végül elfogyott, így nem fogok spárgatúladagolástól szétpukkadni), addig a zöld... hát, az nem volt valami finom. Persze biztosan el lehet másképp (mondjuk jobban) is készíteni, de ezentúl fehéret mindig szívesen veszek majd, a zöld pedig tőlem maradhat a boltban.

V. mindig gyakorol, hogy le tudjon menni spárgába - közelít hozzá, de nem tud, ami azért nagy szomorúság neki, mert Á. is és A. is minden gyakorlás nélkül képes erre a mutatványra, sőt, bonyolultabbakra is - míg szegény V. ebben is hozzám hasonlít.

Azt viszont senki sem gondolta volna, hogy épp a mai napon Á. összekötözi a lábát spárgával, hogy kipróbálja, fel tud-e úgy ugrálni az emeletre, és fel tud-e mászni úgy az ágyába, illetve hogy kipróbálja, milyen lehet egy fogolynak összekötött lábbal aludni. A kísérletet meghiúsítottuk, szerintem addigra már ő sem bánta - ollóval kellett levágni a lábáról a madzagot.

Alsó határ

Vajon minimum milyen végzettséget igényel, vagy hozzávetőlegesen mekkora IQ-t feltételez annak a ténynek az önálló felismerése, hogy nem szükséges egy állandó névsort, amely egy nyomtatott oldalon elfér, és amely névsor a második héttől kezdve semmiképp nem változhat, további hónapokon keresztül plusz két üres oldallal megtoldani, összefűzni és háromoldalas dokumentumként tárolni öt éven keresztül?

Vannak dolgok, amiket elfelejtettünk megtanítani

Például nem mondtuk el időben, hogy a nagyszobából az emeletre felvezető falépcső alatti kis zugban ne tároljanak napokig egy zsinórra kötött műanyagvillára tűzött húsdarabot. Akkor sem, ha a macskának szánták.