Talán egyszer sikeres leszek. Mindenesetre - a jól összeszedett bátorságomnak köszönhetően - úgy tűnik, hogy az augusztusi szabadságom alatt lesz módom dolgozni a tavasszal nagy titokban átvett újabb diplomámmal, méghozzá, mint katás ev. - szóval, ha nem is nagyon nagy létszámban, de akadni kezdenek megrendelőim, akik teljesen idegenek és fizetni fognak nekem azért, hogy még többször csinálhassam, amit szeretek (mert amúgy a munkahelyemen is használhatom, ami szintén ajándék, mert így módom van sok gyakorlatot szerezni benne, ami bátrabbá tesz, mintha ilyen gyakorlatom nem lenne). Amúgy persze továbbra is szeretem a munkámat és a munkahelyemet is, de jobb lenne több lábbal taposni a pénzesdézsában az aranynedűt és a jól végzett alkotómunka adta boldogságtól folyton folyvást lerészegedni.
Ide kívánkozik még, hogy kezdek megszeretni némely borokat (ugyan a lerészegedés meg a nedű szavakról jutott eszembe, de nem iszom sokat most sem), ami nagy váltás ahhoz képest, hogy eddig inkább csak sört, limoncellot, mézes körtepálinkát és lacrima christit fogyasztottam (mindet elég kis mennyiségben és erősen alkalomszerűen ezt is), mostanában pedig rozéfröccsöt is iszom.
