"Jobb későn, mint soha" sorozatunkból

Ma este szűk családi körben megtartottuk évadnyitó szalonnasütő kerti mulatságunkat (szalonna, kenyér, hagyma, sör - meg mi négyen és a macska). És virágzik a szilvafánk - nem az a megfontolt öreg, aki már vagy hatvan éve áll ebben a kertben, hanem az a kis bohó, akit tavasszal ültettünk és ígéretes tehetségként tartunk számon (annak ellenére is, hogy idén nem hozott még termést - hozzá kell gyorsan tenni: itt a környéken alig-alig van olyan szilvafa, amelyiken szilva is lenne, sőt, dióval sem állunk jól)

Egészen biztos, hogy ősz van

Mert a macska egy hete bent alszik éjszaka, holott nyáron sosem alszik bent. És egyáltalán nem hiszem, hogy a gólyák tévedtek, amikor korán elrepültek - állítólag megtévesztette őket egy hidegfront - szerintem a meteorológusokat tévesztette meg egy-két fok felmelegedés. És tévedni emberi dolog, a gólya meg nem ember, még ha állítólag hoz is kisbabákat. Szerintem a kisbabákat nem a gólya hozza.

Huh, egyébként rettentő nehéz akkor is elindulni, amikor épp semmi kedvem hozzá. És most például semmi kedvem hozzá - de úgy teli vagyok akaraterővel, hogy mégis megyek. Úgy tűnik, az akaraterő egy súlyos és nagy kiterjedésű dolog, amit nehéz cipelni.

A nagy ötletek nyáron születnek

Nyilván a strandon, a hőségtől fejbe vágva. Vagy egy grillparti két (huszadik és huszonegyedik) söre közt. Vagy egy beszívva töltött, utóbb teljesen kiesett éjszaka után, miközben az ötletgazda egy életmentő kávéért kotorászik épp a ruhásszekrényben. Vagy valami ehhez hasonlót tudok elképzelni.

Az ötlet pedig? Hát, pofon egyszerű! Változtassunk mondjuk a menetrenden. Nem kell nagyon, épp csak fikarcnyit. Épp csak annyit, hogy rutinból ne lehessen többé nyomni. Két perc itt, három ott, máris egy kicsit más. Kiszakít az unalomból. Nincs múltba süppedés, nincs fullasztó megszokás, új rend van.

Legyen mondjuk.... mikortól is? Milyen hónap van most? Augusztus? És már mindjárt vége is van? Legyen akkor...talán... hát legyen augusztus végétől!

Tegnap állítólag áramszünet volt Eszményes és Istenharagja közt. Ma pedig egy ellenirányú, késő gyorsot várt be a vonat, majd elengedett még hármat. Holnap nyilván egy, a síneken megzabosodott lovat kell majd kikerülni, szeptember elsejétől pedig a holdtöltét várjuk majd alázattal.

rugdosódni volna jó

A hajcsat a fejembe szúr, a gumi pedig tépi a hajam. Más bajom nincs? De van más is. Mások (idegenek) által hasonlóan semmiségnek tekinthetők, csupa pitiánerség. De azért a mai ezrediknél én már nagyon utáltam mindent és mindenkit. Nem, a csokit nem (de azt nem kaptam)

A felismerés

Lassan, hosszú idő alatt jutottam el oda, hogy ha esténként más a program, reggelente meg ritkán lesz egy óránál több rá, akkor az iramot kell növelnem ahhoz, hogy nőjön a távolság. De azért csak eljutottam.

A macskáért mindent

Hidegre fordult az idő, ő pedig szeret melegben aludni. Megraktam hát a korábban már bemutatott mózeskosarunkat forró lecsóval (19 üveg) és forró fűszeres paradicsommal (13 üveg) - természetesen párnákkal és takarókkal védve a drága kis cicust a közvetlen forróságtól, mert azt persze nem szeretnénk, hogy megégesse magát. Elég sokat dolgoztam, de talán a következő hűvös napokon kitart a melege - aztán a macska által elhagyott kifáradt, döglött fűtőelemeket majd megesszük mi a télen. Már amennyiben úgy döntünk, hogy a jellegzetes jegyek eltűnésével együtt is hiszünk abban, hogy még léteznek évszakok. Nem tudom, ez a mostani mi lehet - mert sárgulnak, barnulnak a levelek, nem érik be a paradicsom és a szőlő - ugyanakkor az aranyeső mellett a szőlőnk is újabb virágzásnak indult. Az akácfákról nem is beszélve, azok nálunk április óta folyamatosan virágoznak. De már van érett vadgesztenye is. Csak nyár nincs.

Az idei nyárról

Én már nagyon várom!