Legfrissebb addikcióm

az online számlázás

anyaföld, földanya

kislány (nem a gyűrűs): szia! ma is anyagozunk együtt?
én: inkább agyagozzunk
kislány: nekem mindegy, szeretek anyagozni
én: de ez itt agyag
kislány: jó.... mit mondtál, mi ez?


kislány (teljesen új): én is akarok gyurmázni!
én: agyagozunk, gyurma nincs
kislány: akkor adj abból
én (adok)... ne vizezd be, mert úgy nem lesz jó vele dolgozni!
kislány (bevizezi) mindenki bevizezte!
én: nekik is mondtam, hogy ne csinálják
kislány: fúúúúújjjj, ez koszos! ez büdös, ez saras! nem kell!
én: visszaadhatod, ha nem kéred
kislány: dehogy adom vissza, nekem is kell rózsa... csináld meg nekem te ebből a sárból!


kislány (még újabb): lehet kettőt csinálni?
én: először kezdd eggyel
kislány: de én kettőt akarok!


én: ez mi? nyúl?
kislány (megint másik) pokémon
én: ja... vigyázz, mert túl vékonyak a szarvai
kislány: PO-KÉ-MON!!!!!!! ez a füle.... süket vagy?


kisfiú: csinálok a rózsára méhecskét, meg helikoptert, meg egy öntözőcsövet is
én: oké, de előbb csináld meg a rózsát (amit épp tanítok - látványos, de nem nehéz)
kisfiú: hagyj békén, olyan vagy te is, mint apám felesége!
én: ő milyen?
kisfiú: hülye... mindenbe beleszól
én: tőlem dolgozhatsz önállóan, csak fejezd be az előző munkád, mielőtt újat kezdesz
kisfiú: de túl unalmas... segítesz?

Elképesztő, hogy ezek a teljesen átlagos fővárosi gyerekek a legtöbb dologban körülbelül azon a szinten mozognak hét-kilencévesen, ahol az én gyerekeim háromévesen voltak... komolyan, nem csak elferdült emlékezet. És az is döbbenet, hogy szinte mindenkinek van "apukám felesége" és "anyukám férje" - akik persze sosem az anyjuk/apjuk.

kislányok egymás közt

kislány (8 év alatt): de szép a gyűrűd!
én (8 év felett): ugye??? (büszkén)
kislány: anyukámnak is pont ilyen van
én: tényleg? (nyilván nem hiszem el, A.-tól kaptam, különlegesebb mindennél is)
kislány: igen, csak az övé még sokkal nagyobb és sokkal csillogóbb és sokkal szebb
én: na, persze, anyád akkor tényleg nagyon szép lehet

Többfelőli támadás

Néhány nap alatt a második patkányt találom a kertben. Döglötten -  hála az égnek macskáknak - de én a döglött patkányoktól is félek. Tudom, ultragáz. Majd beszélek erről is a pszichológusommal, ha megtalálom őt (szeretném), bár először azt szeretném kideríteni, hogy miért ragaszkodom betegesen a rajtam lévő hájréteghez, annak ellenére is, hogy látszólag (én legalábbis úgy érzem) utálom. A múltkori patkány semlegesítésére Á.-t kértem meg (mivel A. és V. nincsenek itthon, hanem edzőtáborban vannak, ahonnan A. azt írja, hogy kissé köhög, mert egy edzőtársa eleve betegen ment a táborba, de csak háromnapos lázról van szó - tette hozzá hogy ne aggódjak - de szerintem ez a háromnapos láz dolog eleve sántít egy kicsit és amúgy is csecsemőkre jellemző, márpedig tudtommal az edzőtáborban nincsenek csecsemők) - és most is neki kell zacskóba dobnia a dögöt (a zacskót én tartom), de csak két ujjak, fejet elfordítva, és kidobom a kukába és onnantól kezdve a kukára sem bírok ránézni, míg el nem viszik.

A tücsök és a hangya (Covid verzió)

A tücsök maszk nélkül, gondtalanul flangált a tenger- és a tóparton a tömegben, boldog volt. Itt is, ott is találkozott a barátaival, beültek, megvitatták, ettek-ittak, zenélgettek, az eljövendő következő hullám legfeljebb a tengerpart szelesebb tájain érdekelte, hogy időben félrefordíthassa a fejét. Eközben a szánalmas kis hangya otthon szorongott pomázi házában, élővizek híján legfeljebb a neten szörfözgetett, és hogy retttegését mérsékelje, még időben megrendelte a következő évadra az ffp2 maszkokat az egész család számára, hogy legyen majd miben kiugrani a boltba lisztért és vécépapírért. Így telt a nyár.

Ki az abszolút bizalmatlan?

Aki nem tudja megnézni saját megosztását, mert a fb szerint nem jogosult rá, ugyanis azt a posztoló csak meghatározott szűk körrel osztotta meg. Hogy kiben bízom jobban, mint magamban, azt sajnos a fb - mint illetéktelennel - nem közölte.