habzsolom az életet

Szécsi Noémi:  Az utolsó Kentaur (könyv)
Szomjas György: Kopaszkutya (film)
Jo Nesbo: Fejvadászok (könyv is, film is)
Takács Hajnal: Asszony verve (könyv)
Simon Staho: Jelenetek két házasságból(film)
Diego Marani: Új finn nyelvtan (könyv)
Pál Utcai Fiúk (koncert)
Ilse Biberti: Segítség! A szüleim halandók (könyv)
Csalog Zsolt: Kilenc cigány (könyv)
Goda Krisztina: Kaméleon (film)
ALDI, LIDL és JYSK reklámújságok

főnöki módszertani utasítások

főnököm: martine, hívd fel bk-t és bl-t, mert velem nem állnak szóba
én: jó.... és milyen ügyben?
főnököm: együttműködést akarok konkrét ügyekben, ebben-abban
én: jó, hívom
főnököm: te mégiscsak nő vagy, rád hallgatni fognak
én: izé... igen (bár semmi köze az ügyhöz)
főnököm: és mondd meg nekik, hogy a kurva anyjukat, rettenetesen meg vagyok sértődve, komolyan, mondd meg nekik, hogy nyomorult hülyék, hogy velünk ezt nem lehet csinálni és mit képzelnek ők egyáltalán? engem nem lehet csak úgy ugráltatni, én harminc éve csinálom ezt, pláne nem ugrok ilyen kis üres agyú, beképzelt barmoknak, én a múltkor is megmondtam nekik, hogy nem tartom semmire sem őket, még a kisuijjammal sem érnek fel és ők akarnak diktálni, mondd meg nekik, hogy egyszerűen felháborító, amit művelnek, egyszerűen leszarom őket,
én: öööö... nem lenne elég megmondani, hogy szeretnénk velük dolgozni?
főnököm: hát, én rád bízom, de fogadjunk, hogy leráznak téged is, mint a rongyot, próbáld meg nyugodtan, veled sem fognak szóba állni, de akkor én odamegyek és rájuk borítom az asztalt, mert ezt ők nem tehetik meg velünk
én: jó, felhívom, majd szólok, mit intéztem
főnököm: semmibe vesznek majd, előre megmondom, de kiborítom a bilijüket
én: ok, ok, szólok, ha beszéltem velük

Megnyugtató leletek

Az allergiateszt, amit ma elvégeztek rajtam, azt mutatja, alig néhány dologra vagyok allergiás. Az eperre például, amitől tetőtől talpig lángvörös kiütések borították a testemet, egyáltalán nem vagyok allergiás, hasonlóképpen a görögdinnyére sem, amitől egy liternyi Lidocaint vizionáltam az ajkaimba - és amely látványtól V. elsírta magát. Mármint nem a dinnyétől, hanem a dinnyefejű tőlem. A doki azt mondta, a vérképem (némi vashiánytól eltekintve) úgy tökéletes, ahogy van - a pöttyök pedig a stressztől is lehetnek. Pompás, mert eddig is sok hülyeség nyugtalanított, de ezentúl pánikolhatok azon is, hogy egyelőre teljesen ismeretlen okból bármikor lóbabnyi vörös kiütések jelenhetnek meg rajtam test szerte - de nem tudni mitől. Szerencsére a macska nem került gyanúba.

Úgyhogy jelenleg úgy áll a dolog, hogy én ugyan a fenti tapasztalatok birtokában nem merek enni sem epret, sem dinnyét - viszont bőrbe karcolva boldogan fogyaszthatnám mindkettőt. Majd közben nézem képen is őket.

Minden utcának más illata van

Egymás mellettiek, egymásból nyílóak, egymásba futók - de minden utcának más illata van. Igazából ennyi.

De azért leírom a mi utcánk fáit (saroktól sarokig) sorba, ahogy következnek:

rezgőnyár - dió, rezgőnyár
dió - meggy, cserjék, meggy, szilva
meggy - meggy
juhar
dió - dió
cseresznye - ginkgo, mandula, sárgabarack, szilva
cseresznye - meggy, tölgy, szilva, meggy, meggy
meggy - dió, hárs, dió, szelídgesztenye
meggy, meggy, meggy, meggy, fenyő - juhar, juhar, díszcseresznye
fenyő, farkasalma - díszcseresznye, cseresznye, meggy
meggy, meggy, meggy, szilva - hárs, hárs, cseresznye
szilva, eper, szilva - hárs, meggy
eper, cseresznye, fenyő, mandula - cseresznye, hárs, dió


és ezek csak a fák és csak a kerten kívüliek - van még rengeteg cserje, virág kerteken kívül is - és még ezernyi illat a kertekből - most esővízzel dúsítva.

Ui.: most látom, hogy kihagytam egy csomó akácot és bakaszivart, néhány juhart - más fákat pedig felcseréltem - de higgyétek el, fenséges illat van!

Mások hülyék idegenek ezaz

Ma megint vettem két nyári nadrágot - de ez nem hírértékű, gyakran veszek. Viszont a turkálóban, ahová a leggyakrabban járok, angol nyelvű könyveket is lehet kapni kilóra. Főleg olyanok vannak, amiket magyarul sem olvasnék el - de időnként ki lehet fogni érdekeseket is - és kisgyerekeknek való könyvet kifejezetten sokszor láttam már jópofát. Nem vettem soha, mert már nagyok a gyerekeim. Ma egy anyuka állt a sor végén egy kis ovis kinézetű kislánnyal, épp a könyvespolcok mellett. A kislány nézegetni kezdte a könyveket, majd azt mondta az egyikre, hogy kéri. Nem tudom, milyen könyv volt, lehet, hogy a nyolcvanas évek világgazdasági helyzetét elemezte, lehet, hogy gyerekkönyv volt - oda sem pillantottam addig, míg meg nem hallottam a kislány nyafogása mellett az anyja döbbent felháborodását: "Könyvet? na, még csak az kéne! minek neked könyv, te szerencsétlen? nincs még elég lom úgyis a lakásban? Te minden szart hazacipelnél!" - mire a kislány iskolába kerül, nagyon valószínű, hogy már nem lesznek ilyen hülye ötletei. Anyuka meg majd csodálkozik, hogy miért marad le az ő gyereke már rögtön az első félévben a többiek mögött. Biztosan pikkelnek rá.

Akciós hősszigetelés!

Ilyen emailt kaptam ma, és bár korábban - nyilván nagyon felelőtlenül - még sosem gondolkodtam ezen a dolgon, de egyetértek. A szigetelt akcióhősök egyértelműen jobbak kell hogy legyenek, mint azok, amelyek csöpögnek. Ha egyszer akcióhőst vennétek, javaslom, hogy ti is mindenképp a szigetelt verzió mellett tegyétek le a voksotokat, különben esetleg épp akcióban elfolyik a hősötök - az meg kinek hiányzik? Még belegondolni is fájdalmas!

Felírjuk a kéménybe

Á. - továbbra is az útitáska bepakolásával kapcsolatban - ma egyszer csak ezt találta mondani nekem: "végül is logikus, amit mondasz"

A dolog nem előzmény nélkül való, mert hovatovább tíz éve gyakran mondogatták V. és ő is: "apa mondta, logikus(z - akkoriban még sz-szel)" - mi dőltünk a röhögéstől, mások meg szörnyülködtek, hogy milyen iszonyatosan nehéz idegenszavakkal terheljük a kisgyerekeink elméjét. Csak azokkal terheltük egyébként, amiket használunk - és azóta sem értem, miért tesznek mások másképp. Vagyis hogy miért nem az amúgy is használt szavaikkal beszélnek a gyerekeikhez. Miért kell egy kisgyerektől - ahelyett, hogy "kérsz inni"? -  példának okáért azt kérdezni, hogy "iszike? kéri baba iszikéje?" És ezzel szerintem nem az a fő gond, hogy én falnak megyek tőle, hanem hogy mesterségesen generál butább környezetet a gyereknek, mint amiben amúgy is felnő. Minden esetre Á. és V. jól kiigazodnak az időnként idegen szavakkal is megtűzdelt beszéden - és lám, képes elismerni, hogy valami logikusat mondtam! Hurrá!

Ennek ellenére őt is örömmel küldjük táborba holnap, V. már ma elutazott - körülbelül három falunyira lesznek egymástól a Balatonon. Mi pedig koncertre fogunk menni! Kettesben. És nem fő a fejünk amiatt, hogy ki vigyáz ez idő alatt a gyerekekre.

Kell-e spárga?

Az utolsó simításokat végezzük Á. tábori holmiján...
Részlet a táborvezető által kiadott tájékoztatóból:

"Jó, ha van: spárga, színes ceruza, filctoll, füzet vagy papírlapok, ragasztószalag, egyszerű számológép és minden, ami..."

én: tettél el spárgát?
Á.: minek?
én: hát, azt írták, vigyetek
Á.: nem írták, hogy kell
én: itt van, hogy spárga
Á.: igen, hogy jó, ha van... de az nincs ott, hogy kell vinni
én: ha nem akarnák, hogy vigyetek, nem írták volna
Á.: de nem írták, hogy muszáj, csak ha akarok
én: jó, de talán szükség lesz rá
Á.: miért lenne szükség spárgára?
én: nem tudom, kötözni valamit... miért fáj neked, ha van nálad spárga?
Á.: mert nem írták, hogy kell vinni, csak azt, hogy lehet
én: akkor vigyél, van itthon
Á.: nem értem, miért akarod, hogy vigyek spárgát
én: nem én akarom, a felszereléshez szükséges
Á.: nem szükséges, csak jó, ha van
én: a "jó ha van" pont azt jelenti, szükség lehet rá
Á.: ha kéne, odaírták volna, hogy kell

(igen, jól értitek, egy csomag spárga bepakolása vagy kihagyása volt a tét... végül Á. levágott és berakott egy 1,5 méteres darabot a gombolyagból... nem érzem úgy, hogy sikerült volna meggyőznöm arról, hogy spárga tényleg kellhet)

téglakoptatási hozzájárulás

Egy konferencián voltam, ahol főműsoridőben fontos tudományos kérdéseket vitattunk meg. A szünetekben azonban elsősorban arról esett sok szó, hogy mennyire nagy gond az alulfinanszírozottság és hogy ki milyen trükkökkel éli túl a mindennapokat. Egy szakállas negyvenes, aki mellékállásban éjjeliőri feladatokat is ellátott ugyanott, ahol napközben tudományos munkatársként dolgozott, mondta, hogy sajnos az épület éjjeli őrzésekor segítségére lévő kutya ellátását hivatalosan nem lehet a pályázatokból finanszírozni, mert működési és bérköltségeket nem finanszírozza egyetlen nekünk kiírott pályázat sem. De hát kutya kell és a kutyát etetni kell. Így hát - mondta - külön sorokat illesztettek be a pályázatokba, amelyek mind a kutya ellátásának megoldására találtattak ki. Volt olyan, hogy "spontán bekapcsoló hangkeltő berendezés üzemeltetése és javíttatása", "éjszakai élő szőrmebemutató", "távolból szagokat érzékelő munkatárs képzése és vizsgája" - és létezett a címben említett "téglakoptatási hozzájárulás" is - amiket mind-mind a leleményes szakállas munkatárs talált ki. Egy rögtönzött előadás során be is mutatta, hogy hogyan működnek élőben ezek a juttatások. Odarendelte a kutyáját - hosszú szőrű, zászlóként lengő farkú, karcsú és nagy testű, okos fekete állat volt - és a zsebéből előhúzva a jutalomfalatokat így szólt: Önnek az éjszakai huszonöt kilométeres őrjárata elvégzése után legálisan adományozható néhány darabka "téglakoptatási hozzájárulás". A kutya vakkantott egyet, csóválta a farkát és lelkesen elfogadta a neki nyújtott falatokat. Felállva, őszinte csodálattal tapsoltunk e nagyszerű kezdeményezés kiötlőjének! Csoda-e, hogy egyetlen felszólalása alatt egészen beleszerettem?