2017. február 17., péntek

Az alábbi írás a nyugalom megőrzésére alkalmas információt tartalmazhat

Hát a munkajogász pontosan, épp szó szerint azt mondta, amit én gondolok. Még a titokban tartott gondolataimat is kimondta nagy hirtelen. És azok elég jól hangzottak.

(az kevésbé, hogy néhány napja remeg a kezem - remélem, tényleg csak a múló stressz, mint szeretném és nem valami nyomorult halálos betegségbe átforduló izé, amitől nagyszoba blog nélkül maradnátok, mert az elviselhetetlen lenne mindkét fél számára)

2017. február 16., csütörtök

A félelem nagy úr

Azért amikor két órányi alvás után beszédelgek a városba és tartok egy egész napos tréninget, amit a résztvevők egyöntetűen úgy értékelnek, hogy életük legjobb tréningje volt, akkor egyrészt tudom, hogy rengeteg kókler mozog a pályán, másrészt viszont azért mégiscsak valódi istennőnek érzem magam. Joggal, na.

Szó esett a nap folyamán a jelenlegi magyar társadalmi viszonyokról és az emberek passzivitásáról a közügyek tekintetében. Nem ez volt a fő téma amúgy, csak ahogy értékeltem az észlelt folyamatokat, kiszakadt belőlük is a sok elfojtott panasz:

x: sokan akarnak változást, csak nem megy mégsem
y: mert a többség nem tesz semmit, nem mozdulnak, le vannak merevedve
x: azért nem mozdulnak az emberek, mert félnek!
y: szerintem ez nem is félelem már, az emberek már nem is félnek...
x: de tudod miért? tudod, miért nem félnek? mert már nem mernek.. bizony, már azt sem mernek...

Ezen azért mind könnyesre röhögtük magunkat még többször a délután folyamán. Most értem haza. Iszonyú fáradt vagyok. Remélem, ma végre fogok tudni aludni is.

2017. február 15., szerda

Egy idomíthatatlan majom megkésett Bálint napja

Még egy kibaszott ötkérdéses tesztet sem tudok kitölteni - nem tudom, mi lesz így velem. Úgy tűnik, felkészültség híján a holnapi napot IQ-ból  lesz muszáj megoldanom, mert egyszerűen képtelen vagyok ma dolgozni - de azért ha ott ül majd velem szemben húsz ember, akkor kénytelen leszek valamit mondani nekik. Mármint azon kívül, hogy Szerbusz, nép! Meg a nap végén, hogy viszlát (várom a pillanatot)

Íme a teszt (igen, erre kattintottam rá munka helyett... úgy értem, erre is... több száz hasonlóan fontos cikkecske mellett)

1. Szerelem első pillantásra. Romantikusan hangzik, de mi a te véleményed róla?
A) Mindig csak másokkal történik meg.
B) Van ilyen. Minden lehetőség megvan rá, az élet bármelyik pillanatában.
C) Komoly eshetőség, oda kell figyelni rá.

De mi a különbség a B) és a C) válasz közt? mondjuk azon kívül, hogy a B válasz talán egy szemernyit jobban kombinálható az A.-val, mint az C.

2. Milyen elképzeléseid vannak életed igazi, nagy szerelméről, akit még nem ismersz, de már sokszor gondoltál rá?
A) Kivételes ember, senkihez sem hasonlítható – de vajon megmarad-e mellettem egy egész életen át?
B) Csodálatos szerető lesz, akivel testben-lélekben egyek leszünk.
C) Úgy vélem, és főleg remélem, hogy gyermekeim apja/anyja lesz. Tehát fontos számomra, hogy alkalmas legyen a családi életre, amellett, hogy mindenkinél jobban vonzzon engem.

Aki úgy érzi, már megvolt(ak) számára a nagy találkozás(ok), itt elbúcsúzhat a teszttől. Cserébe viszont itt, az utolsó kérdésnél bejelölheti az ABC együttállást.

3. Milyen jelentőséget tulajdonítasz a szexnek egy párkapcsolatban?
A) Nem gondolom döntő tényezőnek, hiszen én sem vagyok szexis.
B) Nagyon lényegesnek tartom.
C) Fontosnak vélem.

Az A válasz itt eleve egy dupla állítást tartalmaz és megjeleníti azok viszonyát is - pedig lehetne fordítva is: Én azért sem vagyok szexis, mert ezt nem gondolom döntő tényezőnek. Már amennyiben persze van egyáltalán bármiféle oksági viszony a két állítás közt. Na de a B meg a C megint megdolgoztatja az agyat! Mi van, ha én sem vagyok szexis, de B? vagy C? Vagy B? Vagy inkább C? Vagy szexis Tennő vagyok? atyaég, még jó, hogy nem jutottam tovább a második kérdésnél

4. Ha eljönne az igazi, milyen áldozatot vállalnál érte (ha szükség van rá,) vagy mit lennél kész feladni életed addig megszokott menetében?
A) Feltétlenül biztosítanék neki egy bizonyos helyet a jól megszervezett életemben, amelynek minden percét gondosan beosztom. Azért gyökeres változást – őmiatta – nem tervezek.
B) Mindent odaadnék érte, beleértve azt is, ami a legfontosabb a számomra
C) Hajlandó lennék teljesen új életet kezdeni, természetesen a racionalitás határain belül.

Na most. Tegyük fel, hogy szexis vagyok (vagy oké, esetleg nem). És akkor eljön a második kérdésben még sosem látott igazi (na végre, hát hol késtél ennyit az éji homályban? Valentin napi kérdőívet szerkesztettetek az oviban?) És akkor. Mondjuk minden percem be van osztva, másodpercre. És akkor - őmiatta! - kéne valami gyökeres változás? na, még mit nem! nem fogok egy idegennel pucéran fetrengeni együtt az ágyamban, még mit nem. Az elég gyökeres magatartás lenne. Nem megoldható. Vagy esetleg mindent odaadnék érte, mondjuk a legfontosabbat is... ööö... legyen mondjuk... legyen az életem... csá, édes! meghaltam érted! Remélem, vagy nekrofil vagy kannibál agy, különben nem tudod hasznosítani a szexis testemet. Rád hagyom a NAV inkasszómat, még kicsi, de ha vigyázol rá, szép nagyra nőhet. Vagy kezdjünk új életet? Természetesen a racionalitás határain belül? Az irracionalitáson és a szürrealizmuson is túl? Viszlát, Magyarország! Egy szexis nővel kevesebb él mától a határaid közt...

5. Te milyen emberi kapcsolatokat tartasz alapvető fontosságúaknak az életedben?
A) A család összetartását.
B) A barátokat, barátnőket, rokonokat, kollégákat – mindenkit! A lehető legtöbb, általam érdekesnek és arra érdemesnek tartott személlyel szeretem hosszú távon ápolni a kapcsolataimat!
C) Azoknak az embereknek szeretném megtartani a szeretetét, akik mindennél többet jelentenek a számomra, mivel már az életem részévé váltak.

Eddig próbáltam vicces lenni, de nem ment ez a kérdés most igazán megdolgoztat. Mármint ha eljutottam volna idáig, megdolgoztatna. Vagy a család, vagy a barátok, vagy a nagyő. Sajnos vele még nem találkoztam. Akkor vagy a család, vagy a barátok vagy a macska. Mondattanilag inkább nem elemzem az ügyet, mert abban az esetben nincs egyetlen egy kakukktojás sem, a feltett kérdésre egyöntetűen egyik sem felel. 

Most pedig szeretném kérni azok bocsánatát, akik kitöltötték tisztességesen a tesztet és várják a megoldást. Mert sajnos azt nem jelöltem ki és nem copyztam ide át a kérdésekkel és válaszokkal együtt, mert ránézésre is túl hosszúak voltak. És hát el sem olvastam. Meg már azt sem tudom, hol találtam ezt a szart. Szóval, nem tudok segíteni. Megint a tisztességes, becsületes emberek szívnak, akik végigcsinálták vérverítékkel? Ésmit értek el vele? A nagy semmit. További jó szórakozást kíván:

az idomítatlan majom

részlet

"2017-01-10 Á. a(z) 2. óráról (fizika) 3 percet késett."

2017. február 14., kedd

valentin

ma volt a napja
a forró császármorzsát
tányérra rakja


távozni késő
nyeretlen kétévesként
maradok első


elveszett álom
kő a tengerfenéken
ma megtalálom

Időnként csípőből frappáns vagyok

F.: Akkor arra adj magyarázatot most itt mindenki előtt, hogy a nyolc hónapos* állítólagos betegállományod alatt többen is mondták, hogy láttak a városban!
én: hát az simán előfordulhatott... ugyanis nem halott voltam ez idő alatt, csak munkaképtelen**

* 2013-2014 - ez normális, hogy most (tegnap) ezzel hozakodik elő?
** konkrétan két bottal jártam, például gyógytornászhoz - már amikor már egyáltalán lábra tudtam állni... és utána még hónapokig jártam két bottal be dolgozni is (nyilván szórakozásból)

Cicukáim azúrban!

Én nem tudom, ti hol dolgoztok, de én is ott akarok! Vagy mittudomén. De - köszönve amúgy a kommenteket, meg a levélkéket meg a miegymásokat - szóval nálatok komolyan van olyan, hogy ti egyszer csak úgy gondoljátok, hogy most már elegetekvandetényleg és akkor eljöttök azonnal? Mármint tényleg létezik ilyen opció, azonnali hatályú felmondás a neve - de elég szigorú feltételekhez kötik - és mondjuk F. ugyan már majdnem személyében is garancia arra, hogy ne tudjak munkát végezni és fenyegetve érezzem magam - de mint már írtam, valódi pszichopata - vagyis pontosan tudja, hogy hogyan kellene viselkednie, csak nem teszi - már amennyiben nála kiszolgáltatottabb, gyengébb féllel találkozik (különösebb firtatás nélkül annyit mondok, már az kiszolgáltatottá tesz vele szemben, hogy ellentétben vele, nekem vannak érzelmeim, meg szociális gátlásaim, meg ilyesmik). Mert ha olyanhoz fújja közel a sors, akit magánál hatalmasabbnak, vagy veszélyesebbnek gondol, behúzza ám fülét-farkát lapít és hajbókol és sündörög - láttam már nem egyszer. Szóval nem, nem jövök el azonnal. Amúgy pedig még szarabb a helyzet, mint korábban, a tegnapi ámokos vesszőfutás nagyon-nagyon megviselt, annyira, hogy képtelen vagyok koncentráltan dolgozni. Igen, jól látjátok, már egyáltalán nem akarok itt dolgozni. És mégis maradnom kell egyelőre. Totál agyhalál.

innen

2017. február 13., hétfő

Még mindig túl naiv

És hát öregasszonyoknak a naivaszerep nem áll jól, ezt érzem.

F. még annál is nagyobb patkánytakonygeci, mint amit képzeltem róla. Pedig hát én már semmi jót nem feltételezek F.-ről. És mégis. Rágalomhadjáratot indított. Tettestársaival összezárnak. Nyilvánvalóan szemenszedett hazugságokat állít rólam nyilvánosan. Akik tudják, hogy nem igazalk az állításai, azok is hallgattak. Megcáfoltam, amint megtudtam a dolgot. De tudom, hogy bennük marad a gyanú. Most már tudom, hogy F. simán leszúrna a sötét utcán, ha biztos lehetne benne, hogy nem kapják el. Elég nehéz így higgadtnak maradni. Viszont úgy tűnik - az egyébként F. által játszmába hozott - L. valóban pártatlan szakértő. Tőle kaptam azt az egyetlen megerősítést, hogy van értelme tisztességesen továbbcsinálni. Mert a végén igenis kiderülnek a sunyiságok. Amiket - és ilyenkor teljesen megnyugszom - én sosem követtem el. Szemben F.-fel, aki viszont de. És van, amiről az írást is megtaláltam a céges papírok közt.

Tegnap még nem volt ott semmi

Mára pedig egy szál hóvirág nyílt ki a kis meggyfa alatt!

(ma újabb csörte - már amennyiben így nevezhetjük azt, amikor a fiatal szüzet középkorú háziasszonyt az oroszlánok pénzéhes, köztörvényes bűnözők elé vetik)

2017. február 12., vasárnap

Egy kutya négy élete

filmet 12 éven aluliaknak nem ajánlják. Nagyon helyesen. Kissé tágítva a határokat azt mondom, én ezt 12 éven felülieknek sem ajánlom. Nem éri meg. Akkor sem, ha ajándékba kaptátok - töltsétek inkább mással a drága időt. Nem úgy szürreális, mint amit egy kicsit befüvezve röhögéssel fogad az ember, hanem úgy szürreális, hogy nem érthető, vajon milyen szert kaphatott az, aki ezt kitalálta, pláne az, aki megfinanszírozta.