...hajnali négykor ébredtem. Nem részletezem. Csak nagyon álmos vagyok.
...ragyogó napsütés van odakint, és kora tavaszi meleg.
...köhögés és orrfújás robaja tölti be a házat.
...füstölt lazacot reggeliztünk pirítóssal és kaporral - karácsonyra vettem.
...kaptunk négy marék lencsét, hogy holnap megehessük és gazdagok legyünk.
...egy olyan sálban mentem ki az utcára, amin 12 pompon van. Hétköznapokra is.
...másfél órányi házimunkára köteleztem a gyerekeket.
...szerintük nem szabad dolgozni, helyette inkább képzőművészkednek.
...V. ünnepi sárkánygyíkot fest aranyfestékkel, Á. harci sárkánygyíkot grafittal.
...én azért főzhetek nekik töltött káposztát.
...megkezdtem az antibiotikum-kúrát.
...aranyvessző ágakat törtem a kertben és vázába tettem idebent.
...a napsütötte kertben teregettem ki az ágyneműt.
...megtudtam, hogy a mixtura pectoralis, gyerekkorom emlékezetes íze 12 éven aluliaknak nem adható.
...megtanítottam a gyerekeket újbeszélül számolni.
...a következő érvényesnek tűnő kutyás szólásokat, mondásokat találtam:
- jön még kutyára dér
- kutyából nem lesz szalonna
- egyik kutya, másik eb
- a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
- egyszer volt budán kutyavásár
...mégsem lábalunk még kifelé a nyavalyákból, V. láza az egekbe szökött újból
...megpróbáltam megtanítani Á.-nak, hogy a hosszú távon jól működő családban a családtagok az energiát nem egymástól nyerik el, hanem egymásnak adják oda
...naplementekor szivárványos az ég
...szomorú vagyok és aggódom
...örülök és bizakodom
...a nekem fontos nem velem élők már mind boldog új évet kívántak nekem
...36,5-öt mindenkinek!
... boldog új évet kívánok minden kedves és minden kedvetlen olvasónak is.
2011. december 31., szombat
2531 - két ünnep közti hóttunalom
Úgy terveztük, hogy majd sokat játszunk, az új társasokkal, meg a régiekkel is. Akartunk babaruhákat varrni kisbabáknak és hercegnőknek is. Magunknak pedig kalapot. Akartunk sokat olvasni, régi könyveket és remélt újakat is. Terveztünk közös kirándulást, sétát, vendégeskedést. Sok beszélgetést, pihenést, alvást. Ezt terveztük: semmi különlegeset, semmi extrémet, semmi izgalmasat, csak nyugit.
Helyette magánkórházat üzemeltetünk, igazodva a várható 2012-es trendekhez: nem baj, ha az ápolószemélyzet szakképzetlen, de legyen legalább ugyanolyan beteg, mint az ellátottak. Hogy átérezze az egészet. Átérzi. Mondjuk, eltérve a várható trendektől gyógyszer van itthon. És nem félünk használni.
A sort én kezdtem, 24-én. Amint készen voltunk mindennel, és beszálltunk a kocsiba, hogy elmenjünk a gyerekekért a nagymamához, köhécselni kezdtem. Mint akinek valami kis morzsa akadt a torkán. De nem akadt, mert evésre nem volt időnk aznap. Később meg aztán a kedv hiányzott hozzá. A családi karácsonyi vacsorán már fáztam, gondoltam, majd eszem otthon, itt túl hideg van. Mire hazaértünk, gyanússá vált a dolog, hogy a hiba nem a lakás fűtésében volt, hanem bennem csavaródott túlzottan fel a fűtés. 39,2. És 38-nál lejjebb azóta sem ment. Gyógyszerrel sem. Jött még hozzá pokoli torokfájás, iszonyú, ugató köhögés, végtagfájdalom, fejfájás. Míg én az ágyban szenvedtem, A. ellátta a gyerekeket és magát. Egészen 27-én estéig, amikor lázasan jött haza, 38,3. Már ketten fetrengtünk, a gyerekeknek meghagytuk, hogy legyenek jók, de pláne csendesek. 28-án reggelre V. túl csendesnek tűnt. Kicsit fáj a feje, mondta. A homloka nem tűnt forrónak, de azért meghőmérőztük. 39 fok - az én reggeli harmincnyolc-kettőmhöz képest valóban nem volt kirívóan forró. Lázcsillapító. Én kimerészkedtem a patikába, mert itthon immár fogytán volt minden. Lemondtam a szülinapi bulit, aztán a szilveszterit is. Beszereztem még 400 db extraerős zsebkendőt. Sok vitamint. Lázcsillapítókat. A lázmérő A.-nál és és V.-nél egyaránt 39,5 körül járt egész nap, én gyengébb eredményt mutattam, alig ment 39 fölé. Én viszont ugatva köhögök még mindig, amit ők nem tudnak utánozni. Á. nem volt beteg, egyedül bolyongott a lakásban. Olvasott. És már unta. Szeretett volna közel jönni hozzánk, de nem engedtük túl közel, hátha így teljesen megússza. Szerencsére ő sem kért enni, így nem érte csalódás amiatt, hogy nem kapott. A felkelés egyikünknek sem ment jól, nem is erőltettük túlzottan. A már korábban előkészített karácsonyi finomságokat elküldtem a szüleimmel, hogy ne romoljanak ránk.
Harmincadikára aztán kivirultunk: karácsony óta először fordult elő, hogy mind a négyen fel tudtunk kelni és épp ettünk volna valamit dél körül. A koplalást követően a visszatérőmenü paradicsomos tészta volt parmezán sajttal és olajbogyóval. Utolérhetetlen!
Még vannak kibontatlan ajándékaink, és szilveszteri menüként talán valami kicsit komolyabb is összejöhet... mondjuk egy gyümölcssaláta?
Helyette magánkórházat üzemeltetünk, igazodva a várható 2012-es trendekhez: nem baj, ha az ápolószemélyzet szakképzetlen, de legyen legalább ugyanolyan beteg, mint az ellátottak. Hogy átérezze az egészet. Átérzi. Mondjuk, eltérve a várható trendektől gyógyszer van itthon. És nem félünk használni.
A sort én kezdtem, 24-én. Amint készen voltunk mindennel, és beszálltunk a kocsiba, hogy elmenjünk a gyerekekért a nagymamához, köhécselni kezdtem. Mint akinek valami kis morzsa akadt a torkán. De nem akadt, mert evésre nem volt időnk aznap. Később meg aztán a kedv hiányzott hozzá. A családi karácsonyi vacsorán már fáztam, gondoltam, majd eszem otthon, itt túl hideg van. Mire hazaértünk, gyanússá vált a dolog, hogy a hiba nem a lakás fűtésében volt, hanem bennem csavaródott túlzottan fel a fűtés. 39,2. És 38-nál lejjebb azóta sem ment. Gyógyszerrel sem. Jött még hozzá pokoli torokfájás, iszonyú, ugató köhögés, végtagfájdalom, fejfájás. Míg én az ágyban szenvedtem, A. ellátta a gyerekeket és magát. Egészen 27-én estéig, amikor lázasan jött haza, 38,3. Már ketten fetrengtünk, a gyerekeknek meghagytuk, hogy legyenek jók, de pláne csendesek. 28-án reggelre V. túl csendesnek tűnt. Kicsit fáj a feje, mondta. A homloka nem tűnt forrónak, de azért meghőmérőztük. 39 fok - az én reggeli harmincnyolc-kettőmhöz képest valóban nem volt kirívóan forró. Lázcsillapító. Én kimerészkedtem a patikába, mert itthon immár fogytán volt minden. Lemondtam a szülinapi bulit, aztán a szilveszterit is. Beszereztem még 400 db extraerős zsebkendőt. Sok vitamint. Lázcsillapítókat. A lázmérő A.-nál és és V.-nél egyaránt 39,5 körül járt egész nap, én gyengébb eredményt mutattam, alig ment 39 fölé. Én viszont ugatva köhögök még mindig, amit ők nem tudnak utánozni. Á. nem volt beteg, egyedül bolyongott a lakásban. Olvasott. És már unta. Szeretett volna közel jönni hozzánk, de nem engedtük túl közel, hátha így teljesen megússza. Szerencsére ő sem kért enni, így nem érte csalódás amiatt, hogy nem kapott. A felkelés egyikünknek sem ment jól, nem is erőltettük túlzottan. A már korábban előkészített karácsonyi finomságokat elküldtem a szüleimmel, hogy ne romoljanak ránk.
Harmincadikára aztán kivirultunk: karácsony óta először fordult elő, hogy mind a négyen fel tudtunk kelni és épp ettünk volna valamit dél körül. A koplalást követően a visszatérőmenü paradicsomos tészta volt parmezán sajttal és olajbogyóval. Utolérhetetlen!
Még vannak kibontatlan ajándékaink, és szilveszteri menüként talán valami kicsit komolyabb is összejöhet... mondjuk egy gyümölcssaláta?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)