Állapotjelentés

Megtámadtak. Valaki a fejembe vágott egy jéghideg baltát. Vagy jégcsákányt? Nem sikerült pont középen kettéhasítania a koponyámat, de azt elérte, hogy a jobb oldala erősebben zsibbad, lüktet és izzik. A jobb szemembe forró üveg- és hideg jégszilánkokat szórtak, állandóan folyik belőle a maró könny, akkor is, ha lecsukom. A jobb orrfelemet minimum a duplájára pumpálták, hogy erőlködés és pazarlás nélkül is képes legyek óránként mintegy 30-40 papír zsebkendő elhasználására. Érzem, hogy nincs sok idő addig, míg a bal felemre is átterjed mindez. Mivel a könnyfátylon át nem látok jól, a boltban lekaptam az első csomag nagynak látszó zsebkendőcsomagot a polcról, amivel újabb támadásoknak tettem ki magam. Az eufemisztikusan illatosítottnak nevezett, amúgy veszettül büdös vegyszer szagú, az orromat durván irritáló papír zsebkendő kitalálóját simán megfőzném forró olajban. Nem ebédre, büntetésként. Mert hányingerem eddig nem volt, de most a mélyről jövő köhögés mellé az átható zsebkendőbűztől már a gyomrom is forog. A csontjaimat valaki jéggel simogatja. Ömlik rólam a víz. Fázom és melegem van egyszerre. Nem tudok aludni, mert köhögök. A múltkori álmomat tekintve ez nem nagy veszteség. Az elkövetkező időkben semmiképp nem készítek a blogból hangos könyvet, aki a hangomra kíváncsi, annak ajánlom, hogy hallgasson fulladás előtt álló, el-elcsukló hangon bőgő szamarakat és olyan vonító farkasfalkát, amelynek a hangja egy levegőtlen barlang mélyéről tör elő kétségbeesetten.

Védekezésül van nálam egy csokor bodzavirág, hársfavirág, csalán, csipkebogyó, kamilla... úgy érzem, védtelen vagyok. A protegoval már elkéstem, valaki erre járó alkalmazzon egy anapneot, vagy ha már ha későn jön, akkor egy  piertotum locomotot!

Egy elhaló köszönömmel most még meg tudom hálálni.

Álom, amelyben személyes figyelmet fordít rám a hatalom

Egy nagyon komoly és fontos, többoldalú megbeszélésen veszek részt. A jövőt tervezzük épp, ehhez meg elemezzük a jelent és a múltat. Elég szokványos mindez: egy kopottas, épp napfényes, lambériázott falú, vidéki iskolában ülünk, ahol vastagfalú üvegpohárból isszuk a híglötty kávét, előttünk papírok, toll, én firkálgatok, rajzolok, mint mindig - nem, mintha nem figyelnék, épphogy figyelek, így tudok a legjobban a hallottakra koncentrálni, ha rajzolok közben. Egyszer csak izgatottan beront valaki, valami távolabbi, de nem ellenszenves ismerősöm lehet, mert egyből hozzám rohan, tegez: bújj el gyorsan, itt a miniszterelnök, beül egy kissé meghallgatni a vita állását! Úgy látszik, a kevésbé kívánatos nézeteket képviselhetem. Beraknak a sarokba, talán egy kisasztal vagy egy nagyobb - de mindenképp szűkös - szék alá, leterítenek valami vastag, porszagú pléddel, behányják a papírok egy részét is. Ne köhögj, ne mozdulj! figyelmeztetnek. Kuporgok. Köhögnöm kell. A hatalom embere épp velem szemben ül, látom egy kis résen át az arcát. Tudom, hogy nem láthat, mégis olyan, mintha engem figyelne. Rosszul érzem magam. A vita folyik, immár legalább egy szemponttal kevesebb oldalúan, az idő múlik. Sok idő múlik el, és lassan. Fáj minden tagom, köhögnöm is kéne, moccannom is kéne, levegő is kéne, de elfogyott a levegőm és elfogyott a tagjaimból a moccanás, zsibbadt gémberedés mind. Hallom, amiről beszélnek, de egyre kevésbé érdekel. Már csak a nyitott számon lélegzem. És érzem, hogy pisilnem is kell. Nagyon. Melegem is van, folyik rólam a víz, kínlódom. Már semmi levegőm nincs, kapkodva, nehezen lélegzem. Nincs szünet, hogy kiosonhatnék, felismerem, hogy egyszerre fogok megfulladni és bepisilni. Ebben a pillanatban kapok egy kis csésze kávét. Jó az illata, de tényleg erre van most a legnagyobb szükségem?

Úgy látszik, igen. Megmenekültem! Mert A. az. Reggel van. Lázas vagyok, az orrom és a fülem is bedugult, a fejem akkora, mint egy medicinlabda. Olyan nehéz is. Végre tüsszenthetek. Élek a váratlanul rám ragyogó lehetőséggel, tüsszentek vagy hatot, és kifújom az orrom is. Jó reggelt mindenkinek!

Felkészülés minden eshetőségre

V. odapenderül A. elé egy papírlappal, az orra alá dugja és azt kérdezi:

V.: ugye, apa, pont ilyen az aláírásod?
A.: nahát, tényleg hasonlít... te csináltad?
V.: igen, gyakoroltam.
A.: és mire szeretnéd használni?
V. (némileg felháborodottan): természetesen nem hamisítok!
A.: ez jó hír!
V.: de azért bármikor szükségünk lehet erre a tudományra is, nem? Ha eltörnéd a kezedet.... vagy ha éppen nem érnél rá...

Ki tudod-e számolni, vajon milyen szerből mennyit fogyasztott a kisvakond?

Az alábbi feladatleírásokat nagyon odafigyelve, karakterhűen másoltam ki onnan, ahová gondosan belehányták beleírták. Kérlek, olvasd el figyelmesen az alábbi matematika feladatokat:

2. feladat:
Két fiú: Vendel Vendel Dönci, a maci és három lány: Vakond Veronika, Málika, a maci és Nyúl Nelli tánciskolába járnak. Egy táncospár = egy fiú és egy lány. Hányféle táncospárt tud Medve tanító úr összeállítani?


6. feladat:
Vendel és Veronika a falon lévő tábláról a MORGÓ szót csak jobbra és lefelé haladva négyféleképpen tudták leolvasni.
Vendel így szól Veronikához:
- Akkor megyek utánad, amikor megmondod, hányféleképpen tudod leolvasni a négyzetrácsra írt MORGÓ szót, ha a leolvasásnál csak jobbra és lefelé haladhatsz!

Az imént olvasottakhoz add hozzá, hogy a feladatok  nyolc év körüli kisgyerekeknek készültek, akik már képesek ugyan szövegértően olvasni, de jellemzően még nem fogyasztanak tudatmódosító szereket, ezért csak a vicces dolgokat találják viccesnek, a sírni valókon pedig igazán sírnak. Vegyél el belőle egy nagy levegőt, és ha osztottál-szoroztál kedvedre a nagy nullával, mondd meg végül, hogy szerinted hány éves a kapitány milyen szerből mennyit fogyaszthatott a kisvakond, mielőtt leült feladatokat gyártani?