Beszélgetés (részlet)

- és a feltétel nélküli alapjövedelemről mi a véleményed?
- én tökéletesen tudok vele azonosulni... persze azért csak bizonyos feltételek teljesülése esetén

Menetrend

Szeretnék eljutni A-ból E-be - van vonat, szuper. A és E közt három megálló van: B, C, D. A Máv -START menetrendje a következő opciókat kínálja:

7.30: A - 8.30: E  átszállás: 0 (a vonat Y-ból érkezik, E-be tart)
7.30: A - 8.45: E  átszállás: 1 (12 perc várakozás C-ben, átszállás egy X-ből érkező, E-be tartó vonatra)


Csak azt akarom mondani, hogy ha sokat fizetnek, én is szívesen elmegyek menetrendet írni a MÁV-hoz

Napi beletenyerelés - avagy a kisvilág szindróma

én: Szia! Szeretném megkérdezni hogy ismeritek- e Kőszáli Evetke tanárnőt, és ha igen, mi a véleményetek róla? Új tanár lesz az iskolában a jövő évtől és azt a faktor fogja vinni ahova Á. megy majd. Láttam hogy a ti sulitokban tanított eddig. Köszi előre is! Jól vagytok? Minden oké veletek?

nemén: Szia martine! Háát, őszintén szólva Evetke Mesi ofője! Jól tanít, de ez az osztály túl szolid neki... Nagyon pörgős nőci.

én: Absztraháció  - memoriter szakos? Így van beírva új tanárnak a mi sulink honlapjára... és hacsak nincs két ugyanolyan nevű absztraháció  - memoriter szakos tanár ezzel a névvel, akkor nagy valószínűséggel ő az

nemén: igen, absztraháció  - memoriter szakos... biztos ő az, mert érezni hogy már nem érzi itt jól magát nálunk...

én: És ezek szerint jó tanár? Hogy értetted azt hogy túl szolid neki ez az osztály?

nemén: Igen, jó tanár. Nagyon pörgős, mint egy pasi, fent van a fb-n, nézd meg.... nálunk itt 20 lány van az osztályban, és nem olyan vagány csapat  Kevesen mennek versenyekre.

én: Néztem, de két Kőszáli Evetkét találtam, de egyikről sem lehet megnézni semmit, egy-egy kép és kész... az egyik a zord hegyek között áll, a másik pedig valami divatistennő, egy autóban ül meg  szép ruhákban fotózza magát, melyikük az?

nemén: A hegyes, állandóan fut, túrázik... Még emésztem a dolgot....

én: Sajnálom hogy ennyire beletenyereltem és tőlem tudtad meg

nemén: Nem akkora baj a csapatnak a váltás, csak azon agyalok hogy kit fognak kapni. Még elviszi az osztályt nyáron táborba - Mesi nem megy, mert nem bírná a térde. Amúgy tényleg tudom ajánlani, vicces, nem unalmas.

én: Őszintén szólva én elég csalódottan láttam hogy új tanárt kapnak, pláne hogy nőt, mert többek között a régi tanára miatt választotta ezt tárgyat a továbbtanulásra

nemén: Nem kell aggódni, tényleg jó tanár!!! Szerintem szeretni fogják egymást Evetkével.

én: Elköszönök mert megérkeztem Nagyon szépen köszönöm az információkat... És ne haragudj hogy ilyen rossz hírt hoztam, hogy Mesi osztályfőnöke lelép

nemén: Nem gond, jobb mint szeptemberben megtudni.

én: oké, köszi, szia!

nemén: szia!

És ha már benne vagyok a levelezésben

ráírtam a tankerületi igazgatóra is, hogy intézkedjen alattvalói körében, mert kurvára elegem van abból, hogy V. régi iskolája nem mondta le, majd pedig (ha már ott volt, akkor amúgy helyesen) az iskolai könyvtár számára lenyelte V. két évvel ezelőtti tankönyvcsomagját, de mivel ezt nem hajlandóak írásban is megerősíteni a Kello-nak, ezért az még mindig hozzánk küldözgeti a két évvel ezelőtti közel húszezres tankönyvszámlát, amit én viszont semmiképp nem fogok befizetni. Kér még valaki egy löttyintésnyi vitriolt? Korlátlan készleteim vannak, csak úgy, mint epesavból...

A történelmi hűség kedvéért (2.)

Ma nálunk leérett a cseresznye, úgyhogy le is szedtem az utolsó szemig, két marokkal tömtem a számba a fáról - mert még nem repesztette szét és még nem rohasztotta el az eső a szemeket, még nem lepték el a tetvek sem a fát - viszont a gyümölcsök már pirosak voltak és enyhén cseresznyeízűek is (az ilyen korainál is koraibb fajtáknál ez erényszámba megy). A madarak a széllel karöltve már így is sok kárt tettek bennük, mert megcsipdesték, leverték - aztán a földön a hangyák martaléka lett sok közülük. Már nagy a fa (bár lassan tíz éves, és ahhoz képest nem nagy), szóval már talán kilónyi-másfél kilónyi is volt rajta. És ugyan vártam, hogy talán a gyerekek érdeklődése is a kert felé fordul, legalább ideiglenesen, de a szobák behúzott függönyei nem lebbentek szét és a gyerekek nem mentek cseresznyézni a kertbe. Tíz éve még örömujjongás lett volna és cseresznyeünnep - ma tőlük akár egy lakótelep tizedik emeletén is élhetnénk egy betondzsungelben, csak átlátszatlan függöny legyen és gyors internet. Ma talán ismét felvillant egy halvány reménysugár munkaügyben is - de hiszem, ha látom. Interjúra megyek a héten is még, új pályázatot is adtam be ma is még, lassan szenvedélyemmé válik az ilyesmi, jeges rémület rágja a csontjaimat, mert nem tudom, mi lesz, ha egyszer véletlenül tényleg munkához jutok és onnantól nem lesz időm hódolni ennek a pompás álláspályázat-írói tevékenységnek.

Válaszlevél Placidának

Kedves Placida! (alias Robotnyúl, exkollegina)

Mielőtt leveledben rátérnél a lényegre, vagyis hogy szívességet kérsz tőlem, kérdezed, hogy vagyok. Mit mondhatnék mást, mint hogy nagyszerűen érzem magam, hiszen a lehetőségem nyílik rengeteg,  korábban alig-alig vagy sosem próbált dolgot kipróbálni. Korábban a sok munka miatt nem volt, de most van időm arra, hogy álláshirdetéseket olvasgassak reggel az ágyban, ismeretlen cégek honlapjait böngésszem, és naponta minimum három, de inkább tíz motivációs levélben fogalmazzam meg, magamról kellemdús dicséreteket mondva, hogy miért én lennék a legjobb választása a címzettnek az általa meghirdetett (vagy egyáltalán meg sem hirdetett)  pozícióra. Naponta gondolom végig többszempontúan (mátrixba fonva), hogy mely előnyös tulajdonságaim tesznek kiváló takarítónővé,  bankárrá, lovasoktatóvá, élelmiszerbolti eladóvá, karikaturistává a Budai hegyekben, köpőcsőkészítővé, orvossá, kötéltáncossá. Hiszen monotóniatűrésem vetekszik a kalandvágyammal, minden vágyam önálló csapatjátékosként tolni végig napi tíz órát (de akár huszonnégyet is), kézügyességem, kreativitásom, végzettségeim és szakképesítéseim mind csatarendbe állíthatóak a cég érdekében. Rengeteg munkatapasztalattal rendelkezem, de természetesen alig múltam még tizennyolc, a szülést állampolgári kötelességnek tartom, de én magam - esküszöm az élő istenre - sosem megyek el szülni, ha szabadságra küldenek az ajtón, az ablakon vagy a küszöb alatt sunnyogok vissza munkáért esedezve, keresetem nagy részét céges rendezvényeken verem el. Pompás lehetőséget jelent számomra, hogy mindennap szépen felöltözve mehetek el egy-egy egy újabb potenciális munkahelyre, hogy meggyőzhessem esetleg leendő főnökeimet arról, hogy noha nyilvánvalóan okosabbak és magasabban képzettek nálam, én már az első munkaórámban (ha megadatik) átlátom és át is veszem az eddig rájuk háruló terhek 120 százalékát. Már nagyon motiváltnak tudom tettetni magam akkor is, ha rezignáltságomat csak az adott környéktől való undorom múlja felül. Szeretek benézni a különféle cégek kulisszái mögé és részint örömteli  izgalommal tölt el, részint a kacagásig szórakoztat a várakozás, hogy vajon értesítenek-e mindenképp, mint ahogy ígérték - vagy sem. Ezt persze sosem tudhatom meg, hiszen értesíthetnek akár évek múltán is a sikeres szereplésről - és nekem van időm várni. Külön kreatív elmegyakorlatnak, mintegy játéknak fogom fel, hogy különféle listákat szerkesszek, melyekben meggyőzöm magam, hogy miért lesz jó nekem az, ha két-három órát utazom majd oda és vissza egy munkahelyre, ha fizikai munkát végezhetek, ha csak négy órára vagyok bejelentve, de ennek a hatszorosát is végigdolgozhatom egy-egy nap, ha magam választhatom és vásárolhatom meg munkaruházatomat, ha nem kell e máshol csökevényként létező, de itt már modern módon felszámolt kafetériával bajlódnom, ha elvárt a nyelvvizsga, de természetesen sosem kell megszólalnom semmilen nyelven (sőt, jobb, ha magyarul is befogom a szám). Jól vagyok, mert mindennapjaim során mostanában nem nyomaszt, hogy megalázóan keveset keresek és hogy nem becsülik meg a munkám, hiszen nem keresek semmit és nincs munkahelyem, ahol lenézhetnének. Különösen örülök, mert ráérek délelőtt járni boltba, ahol zsúfoltságmentesen nézelődhetek - és nem csábít el semmi hiábavalóság, mert a minimalista életszemlélet jegyében a pénztárcám és a bankkártyám egyaránt üresek.  Kedves Placida! Örülök, hogy lassan másfél hónappal azután, hogy kebelbarátnőid, Nyuli és Nyenyerke ellehetetlenítettek közös munkahelyünkön, megkérdezted hogy vagyok (látod, kimerítően és nyomtatás esetén a tintapatront nem sajnálva válaszoltam) - és természetesen örömmel segítek határidős munkádat színvonalasan megírni saját korábbi anyagaim felhasználásával. Ja, nem. Igazából nem vagyok jól.

A rizotto lényege

Megkérdeztem pénteken Tamkot, hogy mitől lesz rizotto a rizotto. Némi hezitálás után azt mondta, hogy a risotto rizstől. Tamkonál ilyen rizottót ettem (francia lecsóval) és mennyei volt. Úgyhogy megpróbáltam reprodukálni az élményt. De nem volt itthon risotto rizs, sem mascarpone, sem friss petrezselyem (ez utóbbi azért nem, mert kihemperegték a macskák és még nem nőtt ki számottevő  mennyiségben az új) - úgyhogy kagylót csináltam hozzá (fokhagymával és a meglévő picike petrezselyemmel), a rizottót pedig "B" rizsből főztem, mascarpone nélkül. Ráadásul a spárgánk is elfonnyadt, úgyhogy anélkül (is). A rizs keményebb maradt, mint ahogy Tamkonál volt - mert A.-nak muszáj volt azonnal dolgoznia és nem bírt ki még negyed órát (annyira saccoltam én a rizs teljes puhaságát). De amúgy igencsak jó lett.

Tőletek is megkérdezem, hogy szerintetek mi a rizotto lényege*. És ha van finom saját rizottoreceptetek, az is jöhet. Lécci ne linkeljetek be szakácsoldalakat, azokat pont én is megtalálom (hacsak nem olyan, amit már ti is csináltatok és amellett, hogy nagyon finom, még nagyon gyors és egyszerű is). És milyen rizsből?

* Miben különbözik a rizotto a nem rizotto rizsételektől? rizotto-e pld. a rizseshús bácskai módra vagy a hideg gyümölcsrizs?

ablak egy másik világra

a teljes társadalom, de mindenekelőtt a kormány felelőssége, hogy Magyarország egyre inkább egy szégyenfolt a térképen

ezektől mindig elnémulok, pedig az átlagos budapesti középosztálynál sokkal jobban ismerem - konkrétan ezt a vidéket is, meg az ilyen élethelyzeteket is

gonosz vagyok és nem hallgatok a népi bölcsességekre

pedig jobban jártam volna, ha rögtön inkább csak nyugtával dicsérem a napot (ahelyett, hogy már napnyugta előtt szidtam), ugyanis Á. hazatért a barátaitól és hozott három szál gyönyörű sárga tulipánt, és V.-vel együtt felköszöntöttek. Ebből is látszik, hogy hülye vagyok - ugyanakkor anyaként mégsem teljesen észrevehetetlen. Úgyhogy egyúttal boldog is vagyok. 

P.S.: az orgona (és más több kazalnyi virág is) anyukám kertjéből van, azt ő szedte nekem, de nem anyáknapjára, hanem csak úgy, mert anyukám mindig is szeretett engem.

anyáknapja

Nekem idén sem sikerült megugranom azt a lécet, hogy kiérdemeljem, hogy a gyerekeim felköszöntsenek anyák napján. Vagyis hát igazságtalan vagyok: amikor azt mondtam, hogy én elmegyek anyukámhoz némi csokival és virággal, mert anyák napja van, akkor V. odajött és kaptam egy puszit azzal, hogy boldog anyák napját kíván. Á. viszont még elköszönni sem jött be, mielőtt elhúzott egy barátjához egész napra. Aztán apám az ebédlőasztalra odakészített ugyan három szál virágot (anyukámnak, nekem, és a jelen nem lévő sógornőmnek) - de végül is abból sem kaptam, mert a tesóm elvitte mindhárom szálat. Nyilván én vagyok a hülye, hogy rosszulesik, miért nem tudok felülemelkedni ilyen piti dolgokon. Aztán este beszéltem A. anyukájával is (akihez A. akkor már elindult egy doboz csokival), aki megkérdezte, hogy a gyerekeim felköszöntöttek-e. Mondtam, hogy nem, mióta kinőttek az ovis és a kisiskolás korból, nemigen jut eszükbe ilyesmi - azelőtt sem jutott, de ott az áprilisi tanmenetekben szerepel, hogy csinálni kell valamit az anyáknak, azokat többnyire átadták. A. anyukája hümmögött. Mondtam, hogy ebben A.-nak is lehetett volna némi szerepe, ha nem tartaná eleve marhaságnak az anyák napját. Mert akkor immár tizenhat éve együtt készülődhetett volna a gyerekekkel, akik mostanra talán szocializálódtak volna ebbe az irányba. A. anyukája megint hümmögött, de ezúttal szavakká is formálódott a hümmögése, hogy A. őt minden évben fel szokta köszönteni, legalább telefonon, de sokszor még virágot és csokit is vitt neki - szóval, ne kárhoztassam A.-t a gyerekek érdektelensége miatt. És akkor én vettem egy nagy levegőt és visszanyeltem, ami amúgy kibukott volna, és nem mondtam el, hogy minden kibaszott anyáknapjára, azokra is, amire én nem kaptam semmit, személyesen vettem meg a csokit vagy a virágot A. anyukájának is és személyesen lökdöstem ki A.-t az ajtón, hogy látogassa őt meg és én magam tárcsáztam a számát akkor, amikor anyáknapján A.-val beszélt. Mert lehet, hogy anyának csapnivaló vagyok, de úgy tűnik, menynek meg jófej.