2014. május 2., péntek

A készletek felmérése

Ma gyerekkínzás helyett nagytakarítottunk. Még kéne legalább két hét, hogy végezzünk is vele, de ma ennyire futotta. Nekem a kamraszekrény jutott - kis terület, nagy feladat (egy feneketlen, hatalmas, sötét, a titkait magának megtartó szekrényt képzeljetek). Mindent kipakoltam, mindent letöröltem, - de nem minden került vissza. Egy 2003-ban lejárt kukoricakonzervtől érzékeny búcsút vettünk, de így is sok minden maradt, például rengeteg szilvalekvár (különböző évjáratokból) - úgyhogy a májust idén a szilvalekváros sütemény hónapjává nyilvánítom. Lecsót viszont egyetlen üveggel sem leltem már, sem paradicsomot, pedig titkon mindkettőre számítottam, hogy a sok egyéb mögött lapul még belőlük egy-kettő... úgyhogy ezekből irdatlan mennyiséget kell eltennem idén nyáron, mert az nem járja, hogy még a nyár beköszönte előtt kifogyunk belőlük.

És most pedig elmegyek egyedül moziba (vö.: önkínzás, vezeklés) Holnap pedig kirándulni (na jó, inkább várost nézni) a gyerekekkel. Derűre ború, ugyebár, nem lehet mindennap takarítani, ezt most ők is megértették.

2014. május 1., csütörtök

kínzás

Miért kell folyton kínoznod? - kérdezi Á. a padlón fetrengve, nyüszítve, valóban elkínzott arccal. Tőlem. Hogy mi a bűnöm? Először azt találtam ki, hogy ma este elmehetnénk moziba (megnézni a Noé című filmet - igaz, tényleg rossz kritikákat olvastam róla, de úgy szerettem volna végre négyesben valami programot), aztán pedig azt, hogy holnap kirándulhatnánk egyet. Nos, látványosan szenvedő, magát csakazértis rosszul érezni akaró gyerekkel nem nagy öröm semmilyen program, nem megyünk. Titokban persze A. is örül, ő is utál kimozdulni. Persze, elmehetünk holnap valahová V.-vel - kettesben. Míg a fiúk itthon a számítógépükbe bújnak egy-egy besötétített szobában. Hogy én ezt mennyire utálom!

Mignon

Semmiképp nem állítanám azt, hogy a gyerekvállalás legfőbb célja, hogy legyen, aki elkészíti az ember napi betevő mignonját, de azt azért mindenképp állítom, hogy a gyerekvállalás egyik nagyon szép hozománya az, amikor május elsején a gyerekek mignont készítenek szakácskönyvből, míg én az ágyban fetrengve olvasok.

Megvettem egy újabb kötetet. Ha drogoznék vagy innék, nyilván a család összes pénzét drogokra vagy italra költeném. Azzal vigasztalom magam, hogy a könyvfüggés jobb, mert ha mégis megszorulnánk egyszer (akár a káros szenvedélyemből kifolyólag, akár attól függetlenül), akkor a (fürdőkádba be nem ejtett, kávéval meg nem öntözött, stb.) könyvek eladhatók (ha az eredeti ár töredékéért is) - míg ugye a már felhasznált drogokról vagy italról ugyanez nem mondható el.

A mignon egész gyerekkorom nagyon csábító, de sosem próbált süteménye volt. A jó mignon kicsi (nomen est omen) a jó mignonból többféle van, a jó mignon jó. De ovis koromból származó barátnőm azt mondta még ovis korunkban, hogy a mignon az, amit a majom kinyom - és sosem vettünk mignont, később, iskolásként sem, amikor pedig gyakran jártunk kettesben a Délinél vagy a Batthyány téren, ahol 2, 2x2, vagy a legmagasabb árkategóriát tekintve 3x2 forint bedobálásával lehetett hozzájutni a forró csokihoz, a mignonhoz vagy a kaszinótojáshoz. Mi persze - anyagi helyzetünktől befolyásoltan - csak a forró csokira számíthattunk. És - ő az undortól fintorogva, én pedig némán, a leleplezéstől és a kinevetéstől tartva titkon vágyakozva - néztük az emeletes forgótálcákon elhelyezett mignonokat és kaszinó tojásokat.

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse! (úgy rémlik, ezt minden évben leírom - de hát a korai szocializáció nagy úr... meg talán ki is fogytam a történetekből)

2014. április 30., szerda

Április

elvirágzott az orgonánk
egy hete nyílik alatta a gyöngyvirág
ma leszedtem az első két szem piros! cseresznyét a fáról
nem hihetetlen?

Pavlova macskája

Lemegyek a lépcsőn.
Meghallja, felugrik az ablakba, jobb mancsával integet.
Visszaintek és rámosolygok.
Visszamosolyog.
Vagy csak azt hiszem. Kinyitom az ablakot.
Beugrik, a kezemhez dörgöli a fejét.
Megsimogatom.
Azonnal a tálkáihoz siet. Az egyikben száraz táp, a másikban tegnapi tej van.
Leül a tálkák mellé, nem eszik.
Megengedem a vizet, elzárom a vizet. Becsavarom a kávéfőzőt. A tűzre teszem.
Ül a tálkák mellett türelmesen.
Előveszem a kávéhoz a tejet.
A hűtőajtó nyitását majd csukódását örömmel nyugtázza.
A tejet a kávéinkra töltöm.
Elégedetten falatozni kezdi a száraz tápot és a savanyú tejet.