2016. szeptember 13., kedd
Mai mutatványom
Egy értekezlet közbeni, félkézzel végrehajtott művelet, a külső szemzugnak a szem előtt elhúzott papírlappal történő elvágása. Kurvára fáj. Kicsit vérzik. Kurva ciki. Kéne egy vörösszem eltüntető applikáció. Vagy be a munkahelyi divatba a vörös szemmel!
Kedves infantilizmusom
A fb-on ezredszerre szembe jövő "Trénerképző program" -ot ezredszerre is "Tündérképző program" -ként detektálom. Jó lenne, ha rendeznének most már tényleg egy ilyet is. Beiratkoznék, elvégezném, aztán kecsesen szállnék virágról virágra és varázsolgatnék a tündérpálcámmal boldogan. Csupa-csupa könnyed semmiséget... például világbékét és világegészséget.
2016. szeptember 12., hétfő
Tacskó-piknik
Ma feltaláltam a túrós gubát - jelentem be szerényen. Karikázott kifli, tejföllel, joghurttal, tojással, cukorral kevert túró, némi vanília, mazsola. Nem tájidegen, ismer a magyar nép ilyesfajta étkeket többet is. Na, de mégis - ezt én alkottam V. lányom szomorú arcát látva, amikor azt hallotta, hogy mákos gubát csinálok. Csináltam persze azt is, mert Á. nem eszik túrót (bár a túrórudi és a túrógombóc kivételek - de ez guba, amin erősen látszódik, hogy túrószármazék... mondjuk a rudin is - na, mindegy, szóval, nem eszik túrót). A magam örömére pedig vééééégre három héttel azután, hogy megpillantottam és megkívántam, sütöttem csőben* (?) karfiolt cheddar sajttal - ez lett a legkirályabb a három közül, ha nem szégyellném magam a falánkságomért, megenném az egész tállal.
* korábban (hamvas ifjú koromban) mindig azt hittem, hibásan nyomtatták a szakácskönyvet és az étel "esőben" sült. Oké, annak sincs értelme. De még tényleg fiatal voltam. És hamvas. És a szakácsművészetben járatlan. Ezt az utat utóbb elhagytam.
* korábban (hamvas ifjú koromban) mindig azt hittem, hibásan nyomtatták a szakácskönyvet és az étel "esőben" sült. Oké, annak sincs értelme. De még tényleg fiatal voltam. És hamvas. És a szakácsművészetben járatlan. Ezt az utat utóbb elhagytam.
Újabb titkok
Az újonnan megismert titkokhoz újabb aláírandó nyilatkozat is járt, így azokról nem mesélhetek (na jó, annyit elmondok, hogy a kutyát sem érdekelné mindez, még azt a részét sem, ami majd nyilvános lesz belőle - mert lesz ilyen rész, várakozzatok türelemmel). Azt viszont már most is elmondhatom, hogy szomorú vagyok, mert a titkos kis mosdómat (amely más, alagsori bugyrokon át is megközelíthető, mint amit én korábban ismertem) mások is felfedezték és elhasználták belőle a ma ismert világ kezdetekor odatelepített szappant. Papír még volt bőven, a tükör is tiszta - azonban érezhetőek a romlás nyomai másutt is, mert a követ finom fűrészpor és felszáradt vízfoltok csúfították el.
2016. szeptember 11., vasárnap
Nyugtassatok meg!
Repülőre kell ülnöm. Hamarosan. Oda és vissza is. És ha mindez nem lenne elég: egy apró kézipoggyászra vagyok csupán befizetve, amibe egyáltalán semmi sem fog beleférni. Örülnöm kéne, de én. Rettegek. Hogy lezuhanunk. És hogy nem lesz mibe átöltöznöm.
Címkék:
hipochondria,
nyavalygás,
utazás,
világ,
viselkedés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)