Gazdaságos

Készülünk a hosszú hétvégére, így hát csomagolok. A három napra Á. kap 3 rövid és 3 hosszú nadrágot és vészhelyzetre melegítőként, kint is viselhető pizsamagatyát. Nem túlzok, ismerem a fiamat, nincs az a patak, hegy, szikla, fa, posvány és dagonya, amit ne akarna tapasztalati úton megismerni, nem beszélve arról, hogy focizáskor percenként vetődik egyet, függetlenül attól, hogy mások ezt indokoltnak találják-e vagy sem.

Szóval rakom a nadrágokat, a hosszúakat reflexből ellenőrzöm, hogy hányas van beleírva, a 134-es és a 140-es gatyák a nyerők, az előbbiek zöme nagy nehezen beszűkíthető annyira, hogy jó legyen derékban, az utóbbiak nem, de azok jók legalább hosszban. A rövidgatyákat nem szoktam ilyen szempontból ellenőrizni - most véletlenül mégis megtettem. Az egyik a 86-os számot viseli, a másik a 92-est. Emlékeztem, hogy jó régen szereztem be őket, de arra nem számítottam, hogy kb. 8 éve lehetett. A csíkos farmer akkor még térd alá ért, most combközépig sem, a zöld talán hosszú gatyának indult, mert most is alig térd fölé ér. Akkoriban a pelenka növelte még a fenékméretét, most meg már szinte szűkek. Még egy-két év, és kénytelen leszek újat venni neki. Van másfél éves korában kapott pólója is, amit még hord, csak rövidebb lett évről évre, bővebb nem.

(Mondjuk, a gyakori cipővásárlással kiegészítve rajta sem spórolunk olyan sokat, hogy abból taníttassuk majd)

Osztálytalálkozó

Volt a napokban egy osztálytalálkozó, az olyan sokadik, hogy emlékszem még arra, mikor a szüleim mentek az ugyanennyiedikükre, és én meg ilyesmikre gondoltam:

hogy fogják majd megismerni egymást az osztálytársak ENNYI év után????

egyáltalán, MIRŐL beszélhet ennyi CIKIS ÖREGEMBER???????

hiszen már MINDENT elfelejtettek akkorról...

hogyhogy még a tanáraik is mennek?????? 100 évesen??????

és egyáltalán MINEK ekkora felhajtás????


most:

én megismertem mindenkit, engem is megismert mindenki (még szép!)

az osztálytársaim kicsit megöregedtek (szegények!)

én nem öregedtem meg úgy, mint ők (még szép!)

különféle dolgokról beszéltünk, pld. kisebb és nagyobb gyerekeinkről... és azokról, akiket még esetleg bevállalnánk.... igen, én is

a régi dolgokról, amiket NEM FELEJTETTÜNK el (bár nem feltétlenül emlékszünk ugyanúgy ugyanazokra a dolgokra...)

a tanáraink is bőven élnek és dolgoznak még, bár nem jöttek el (jellemző)


Mivé váltunk?

lett belőlünk tanár, tanácsadó, pszichológus (2), szociológus, könyvelő (2), informatikus (3), adminisztrátor (4), jogász, életművész, gépkocsioktató, idegenvezető, biztosítási ügynök (2), könyvtáros, mérnök, bejárónő, közgazdász, külkereskedő, és még ki tudja, mi

sokaknak nincs egy gyereke sem, van egy-, két- és háromgyerekes is, mindegyik fajtából több is, a legtöbben minimum egyszer elváltak már, folyamatban is van legalább két válás, sokan kipróbálták a munkanélküliséget, de tudomásunk szerint mindenki túlélte, egy él tartósan külföldön

volt, akivel most beszélgettem életemben először, és meglepetésemre rokonszenvesebbnek és érdekesebbnek látszott az egész társaság, mint anno


Öregszem és szelídülök.


Az egyéves osztálytalálkozónkra, mikor még ott tartottunk, ezt írtam:

Mindenki arcán nyájas a kín,
Ezért nekem kínos e nyáj.

A lényeg

Mindig nagy gondot fordítottam a tisztálkodásra, már csak azért is, mert imádok fürdeni. Minden porcikám élvezi a tisztulást. Hogy ne csak a külsőségekre adjak, a minden reggeli agymosásra a rádióhallgatást rendszeresítettem. Mit mondjak? Időnként gerincvelőig hatol.

Ma reggel ezt a reklámot sikerült félig csukott füleimen át az agyamba juttatniuk:

Kínlódó hang: Az úgy volt.... hogy a hajó ment... és.... és akkor... akkor jött a vihar... és...

Diadalmas hang: OLVASSA CSAK A LÉNYEGET! KLASSZIKUSOK TÖMÖREN! (vagy valami ilyesmi)



És erre felébredtem még kávéfőzés előtt. És azt gondoltam, hogy bakker. És még vagy tízszer, egyre csúnyábban. Egészen a kurvaanyjukig.  Igen, nagyon trágár és illetlen. Hogy mernek egy közszolgálatinak nevezett rádióadón egy ilyen reklámot leadni? És nincs kint a 99-es karika. Mégis, mit gondolnak ezek? Mi a lényege az irodalomnak? Tényleg a zanzásított, lebutított, tíz mondatban összetákolt... "történet"? Vagy netán valami más... khm... hogy is mondjam.... nevezzük talán irodalomnak?


És nem, nem gondolom azt, hogy mindenkinek szeretnie, értenie kell az irodalmat. Felfogom, megértem, sőt, természetesnek tartom, hogy az irodalom kiváltság, az agy és a gondolkodás,  az összetett érzelmek és sokszor a megértésért való fárasztó erőfeszítés, a munkával megszerzett élvezet boldogságos kiváltsága. A folyamat kiváltsága, ahogy végigmegy rajta az ember, ahogy belemerül, ahogy egyetért vagy ellentmond magában, ahogy alig bírja ki, hogy ne lapozzon előre, meg ahogy visszalapoz és egy-egy részt, szót, mondatot, vagy teljes oldalakat elolvas akár hússzor is. Az olvasás gyönyörűsége. Nekem gyönyörűség. Gondolom, másoknak is, akik nem hagyatkoznak a "lényegre".

És azt próbálják elhitetni itt közszolgálatilag, hogy munka nélkül, gondolkodás nélkül, erőfeszítés és olvasás nélkül megszerezhető az olvasottság.


Kedves Olvasó!

Remélem, az előző sorokat a gazdaságosság jegyében átugrottad, mert A LÉNYEG most következik, csak itt, csak most, csak neked! A TELJES VILÁGIRODALMAT nyújtom át, mert megérdemled, hogy művelt és okos legyél seperc alatt, mert TE te vagy, és a te időd drága. Kérlek, ha elolvastad a lényeget, ÍRJ REKLÁMOKAT és TANÍTS! TANÍTSD A VILÁGOT, mert te már megteheted, mert íme, itt a VILÁGIRODALOM LÉNYEGE, ha ezt elolvasod, elolvastál MINDENT:


Fiatal vagy idősebb jó, rossz vagy vegyes jellemű és szándékú férfiak vagy nők, állatok(kal) vagy anélkül rövidebb vagy hosszabb időn át vándorolnak vagy helyben maradnak, harcolnak vagy békében élnek, boldogan, szenvedéssel vagy unalommal, és az e világon vagy egy másik világban töltött idejük végén meghalnak vagy életben maradnak.

K+F

Kísérleti részbeszámoló

Spontán kísérlet folyt nálunk tegnap délutántól ma reggelig, a kísérlet hatásainak dokumentálása jelen pillanatban is folyamatban van.

A kísérletvezető Á. volt, aki a két gyanútlan fekete egyedet, akik egy párt alkotnak, kiállította a teraszra és mintegy kint felejtette őket. A fény és hangjelenségekkel gazdagon kísért, magas víztartalmú (100%) időjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kísérlet ne múljon el kimutatható változások nélkül. A kísérleti pár fegyelmezetten, mozdulatlanul állta végig az éjszakát, majd reggel 7.15-kor a független szakértőként bekérettem a kísérletvezetővel az alanyokat és elvégeztem a szükséges vizsgálatokat.

A kísérleti helyzetben az egyedek színükből nem veszítettek, későbbi vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy ezt a éjszaka sötétjének köszönhetik-e, vagy attól független a jelenség. Víztartalmuk jelentős növekedést mutatott, még azután is, miután a beltartalmuk (éjszakai fekete víz) kiürítésre került. A vizet nagyobbrészt felső rétegeikben (ún. bőrhatású felület) tárolják, de a tárolásra első hallásra alkalmatlannak tűnő talprész is megnövekedett víztartalmat mutatott. Hangot, fényt a kísérleti páros egyik tagja sem produkált az éjszakai eseményeket követően, ugyanakkor figyelemre méltóan nagy változás állt be a kísérleti egyedek mindegyikének szagában. Az így elért szag nemcsak intenzitásában, hanem jellegében is eltér az egyedek korábbi, ún. "normál fiúcipő" szagától, az újonnan elért szaghatás leginkább talán az ázott kutya - rothadó, belvízzel borított, posványos terület spektrumon értelmezhető.

A kísérletvezető mindenképp elismerést érdemel önálló kezdeményezéséért, a kísérlet szigorú, kegyelmet nem ismerő lebonyolításáért, a kísérleti egyedek iránt tanúsított látszólagos közömbösségéért, valamint azért a vitathatatlan tényért, hogy ösztöndíjat vagy egyéb anyagi forrást a kísérlethez előfinanszírozásként  nem igényelt.

Kitűnő ötletéért a mai napon engedélyeztük számára a "kinőtt tavalyi szandál"  érdemrend viselését, dacára annak, hogy az időjárás ezt a mai napon korántsem indokolná.

A kísérlet pedig folytatódik a fegyelmezett ifjú pár napra állításával - amint a már többször említett időjárás ezt lehetővé teszi.

Külön köszönetemet szeretném kifejezni Á.-nak azért, hogy épp Medárd napkor végezte el a kísérletet, mert így kiszámítható körülmények közt tervezhetjük további kísérleteinket a következő 40 napra.


Tisztelettel:
martine, független szagértő

8. - megint

Ismét születésnapot ünnepeltünk, mert olyan hülye jófej vagyok, hogy V. kérésére a 18 fős családi ünnepet követő héten ismét bulit szerveztem magunknál neki (és temérdek barátjának).

 Nyilván nehezen kapnék házvetőnői állást, utálok takarítani meg rendet tenni - bár azt nem bánom általában, ha rend és tisztaság van körülöttem. De inkább csinálja meg más. Többnyire A. helyettesít az élet e területén. Önként bár, de korántsem dalolva. De megszokta. Viszont mivel A-t lehetetlen nagyon nehéz lenne rávenni arra, hogy gyerekbulit szervezzen és bonyolítson le egyedül, ilyen alkalmakkor kínkeserves nyögésekkel természetesen én is beszállok a buliba, és takarítok, mint a kisangyal. V. sokkal háziasabb lesz nálam, nagyon hatékonyan takarít, ha a saját bulija megrendezése kerül veszélybe ennek hiányában. Á. nehezebb dió, megtestesíti a józsef attilai sorokat ("én még őszinte ember voltam/ ordítottam, toporzékoltam") - gyakorlatilag nincs alig van olyan trükk, amivel háztartási munkára rávehető lenne. Hogy kicsit azért fényezzem is magam és érthetővé tegyem, hogy A. miért nem hajított még ki a házból totális hasznavehetetlenség címén: szemben a takarítás, rendrakás, vasalás hármas iránti viszolygásommal örömmel és jól főzök. Nem mintha A-t nagyon érdekelné az evés. De mikor szólok neki, hogy eljött az idő, mindig ízlik neki, amit maximum öt perc alatt megeszik, mert rohan vissza dolgozni. Szóval, én már tegnap is takarítottam, meg ma is. Halált megvető undorral.

És takarítás közben azon agyaltam, hogy mivel fogom szórakoztatni a 8-9 évesek népes seregét. Ezért sokkal könnyebb családi bulit szervezni, mert a nagyszülők nem igénylik a sorversenyeket és egyéni vetélkedőket, sem azt, hogy gumicukrot osztogassak minden jó válaszukért, nem akarnak kincseket keresni a kert rejtett zugaiban, mi, többiek sem veszünk össze percenként azon a sógorokkal és sógornőkkel, hogy melyikünk legyen a király, a királynő, a főherceg, a helytartó, mert nyilvánvaló igazságokon kár huzakodni mindannyian tudjuk, hogy demokratikus és békés családközösségben élünk.

A takarítás közben fellelhető gyengeségeinket a SWOT analízis szellemében átformáltam erősségekké: arra a 73 darab papír tojástartóra, amit nem dobtam ki az elmúlt időszakban, és amelyek faltól falig érve pompásan szigetelték ezidáig az előszobánkat - mivel nem fértek már be a kukába - kitűnő és kreatív játékot komponáltam: ki tudja belőlük egy perc alatt a lehető legmagasabb stabil tornyot építeni?

V. csokitortát süttetett velem, mert csak azt szereti mindenki. De nem mindenki eszi meg azt sem. A szendvicsek és a "home made ice tea" várakozáson felül jól fogytak: három óra alatt 8 liter folyadékot ittak meg a harcosok. Mert harcosokat láttunk vendégül, akik királyukat és királynőjüket védelmezték elszántan. Hogy hogyan avanzsált épp Á. királlyá és V. királynővé, ezt jótékony homály fedi.

Á. a harctéren A. kerti papucsában jelent meg (Á. lába pillanatnyilag 35-ös, míg a papucs a 45-ös számot viseli a talpán). Szóltunk neki, higy instabilitásra kell számítania így, mire ezt válaszolta: "Jó lesz ez, úgyis meg kell szoknom, mert nagy koromban ekkorát kell majd hordanom" (Csak én érzem úgy, hogy erősen összecseng a logika V. hajvágási dilemmájával? Büszke vagyok, hogy sikerült előrelátó gyerekeket nevelnünk...)

Amikor végre - valahára sajnos eltelt ez a szép délután, a gyerekek mindegyike úgy nyilatkozott, hogy szívesen fürdene és aludna itt ma. Mivel a nap egyik fénypontja az volt, hogy összefirkáltam az arcukat színes festékkel, rendelés szerint, láttam, hogy a szülők többsége nemcsak a gyerekeket hagyná itt iszonyú szívesen bizományba fürdeni, meg aludni, de valószínűleg a ruhák mosását is áttestálná rám. Sajnos szerencsére a saját kettőnkön kívül (egy tigris és egy festetlen, de annál koszosabb gyerek) a nap végi kapuzáráskor nem találtunk más gyerekké fürdethető állatfigurát.

A pihentető hétvégét követően újult erővel vetem majd bele magam a munkába Lesz mit kipihennem a munkahelyemen!