a macskáról beszélnek

A.: mit keres megint idebent a macska?
V.: fázik odakint...
A.: de hát itt a tavasz, meleg van!
V.: de esik az eső, megázik...
A.: nem muszáj kimennie a tető alól...
V.: jobb itt neki velünk! igaz, cicuskám?
A.: teljesen elkényeztetett házicicust csináltál belőle...
V.: de olyan kis édes!
A.: élete első három évét kint töltötte, most meg muszáj bent lennie?
V.: jaj apa! te semmit sem értesz?
A.: mit nem?
V.: minél régebb óta ismerjük, annál jobban szeretjük, igaz?
A.: igaz, persze...
V.: minél régebb óta van nálunk, annál jobban ragaszkodik hozzánk, igaz?
A.: igaz...
V.: hát akkor természetes, hogy egyre több időt tölt a társaságunkban, nem?
A.: meg az ágyunkban...
V.: ha egyszer főleg éjjel vagyunk itthon

Kísértés

Azt álmodtam, hogy egy külföldi konferencia zárásakor (amely konferencián én is előadó voltam) egy addig csak látásból ismert erdélyi kolléga egy tortával lepett meg búcsúzóul. A lapos, szögletes csokitorta átlátszó celofánba volt csomagolva, zöld marcipánlevelek és fehér vajkrémgirland díszítette, kis ovális csokilapocskán pedig a lófarkas fiatalember neve volt látható: Varga Sándor. Irultam-pirultam, hogy (egyébként szerintem is igazán pazar) előadásommal így lenyűgöztem a fiatalembert. Amikor így jól elpirulva azt mondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm a tortát, igazán kedves tőle, azt válaszolta, hogy már a konferencia elején feltűntem neki a szépségemmel, de azért csak most adja a tortát (és van hozzá egy kis levélke is, csak azt nem látom), mert nem akart a konferencia ideje alatt túl nagy kísértésnek kitenni. Eltettem a tortát és a bérelt busszal más ismerősökkel együtt hazautaztam.

Most akkor innen üzenem, kedves Varga Sándor, hogy a kísértést egyáltalán nem te jelentetted, hanem a torta, de azon is túltettem magam, bele sem kóstoltam!

69

tehetségeskonokmakacskreatívidealistapimaszmegszállottaktívlelkesítőjóságosigazságbajnokanagyszájúgyönyörűkeménymániákushalklobogólágyszeretőfigyelmesokosöntörvényűragaszkodórohanóalkotóproblémamegoldóoptimistahálásproblémaalkotószerényöntudatoslelkesszéleslátókörűadakozószínesfegyelmezettkitartóerősmagánakvalószenvedélyesakaratoskorralhaladóönállóbátorvakmerőszolidszelídörökmozgórohanótermészetesfáradhatatlanlázadótapintatosbefordulósegítőmegosztótökéletescsillogónaivtántoríthatatlanzabolátlanrendetlenengedékenyegyüttérzőmindigjelenlévőszemtelensegítőzseniáliskiszámíthatatlanönfeláldozómegvesztegethetetlenrácsodálkozótürelmestürelmetlenszikrázóteremtőemlékezőgondolkodónemalkuvódolgosmegbocsátófelkarolóédesdrágacsodásanyukám

Kipattan

Tegnapra kisütött a nap, mára pedig az időkép szerint is az ország pirosabbik feléhez tartozunk végre. Úgyhogy megtekintettem ismét a kertet és egy ma született lény buta ártatlanságával csodálkoztam rá, hogy mennyire igaz a rügyek kipattanása, hogy ez valóban nem más, mint rügyfakadás, mert tényleg úgy feszülnek a bimbók, hogy bármikor egy forróbb gondolatra is akár szétfeslik rajtuk a burok és a mindenféle virágok egyszerűen szempillantásnál is gyorsabban egyszerre robbannak ki a napsütötte világra, és minden tartózkodó, lassú és szemérmes szirombontogatást nélkülözve eláraszt minket a buja későtavasz. Mennyire jó lehet most - a későbbiekben majd szédületes, egynyárinál is gyorsabb karriert befutó - ígéretes gyümölcsvirágnak lenni!

Érdemes volt

kölcsönadni V.-nek a fényképezőgépet a mai osztálykirándulásra. Mert például ilyen képeket csinált:

akadozó

beakadt
fennakadt
megakadt
elakadt
kiakadt

Meghatároztam

a kertünkben szálldosó új madarakat! Barátposzáták, két hím és két tojó. Szürkének szürkék, de szépek :)

http://macsekdesign.fw.hu/madarak/baratposzata.htm

és nem a szín miatt, mert van néhány szürke holmim és szeretem őket

de tulajdonképpen iszonyúan elegem van már abból, hogy a reggel hét óra semmiben nem különbözik a délelőtt tizenegytől, a délután háromtól vagy az este hét órától, mindegyik szomorúan homogén szürke, nedves és reménytelen.