Úgy megörültem

annak a két szál bolondosan ringatózó hóvirágnak, akik mégis a kertünkben laknak (csak odébb költöztek vagy fél méterrel a korábbi helyükről), hogy még a teraszon talált csapzott egérkét is saját kezűleg dobtam ki (persze nem pusztakézzel, hanem egyszer használatos gumikesztyűben értem a sajátkezűséget), nem vártam meg vele A.-t (mert ugyan a képességei maradéktalanul megvannak hozzá, de nem szeret ő sem döglöttállat-felelős lenni)

Az lehet a baj velem, hogy túl élénk a fantáziám

Tamko mai írásán merengve az alábbiakra jutottam:

én el tudom magam képzelni úgy, hogy órák hosszat ülök a fűben, fűszálat rágcsálok, nézem az eget és nem csinálok semmit, ami hasznosnak látszik

én el tudom magam képzelni úgy, hogy mindennap elolvasok legalább egy könyvet, és nem beszélek, nem alszom, nem eszem, se látok, se hallok a könyvön túl

én el tudom magam képzelni úgy, hogy rekedtre üvöltöm magam egy koncerten, aztán még beülök egy kocsmába

én el tudom magam képzelni úgy, hogy állok a katedrán (közoktatásin - bár ez bizarr kép, vagy egyetemin, vagy egy művházban, vagy egy farönkön a hottentották közt) és magyarázok (azt is el tudom képzelni, hogy szinte bármit)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy búsmagyar költő vagyok (vagy író, vagy valaki, aki annak képzeli magát) és költök meg írok és közben szétiszom az agyam (és igen, szívok is ezt-azt, nyilván hogy)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy híres kutató vagyok, vagy nem híres, de azért szakmailag a topháromban benne vagyok (mindig a másik topkettő előtt egy féllépéssel)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy színésznő vagyok, meg díva, talpig sminkben sírok és nevetek a közönség előtt, imádnak és gyűlölnek

én el tudom magam képzelni úgy, hogy olyan anyuka vagyok, aki mindennap friss biorépát csomagol uzsonnára a gyerekeinek a frissen sütött zsemle és egyéb finomságok mellé

én el tudom magam képzelni úgy, hogy teljesen monogám vagyok és boldogan élek a pasimmal

én el tudom magam képzelni úgy, hogy egyáltalán nem vagyok monogám, sőt, még annál is kevésbé

én el tudom magam képzelni úgy, hogy segítek bevásárolni a szomszédoknak és sorba állok helyettük a postán és megírom nekik a fellebbezést a gázművekhez és lenyomom az elműt (van rá okom, hogy épp ők szerepelnek a rémálmaimban)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy felmászom a legmagasabb hegyre, de úgy is, hogy az ismeretlen dzsungelben kutatok és felfedezek egy új törzset, hamarosan megtanulom a beszédüket és beilleszkedem (sajnos azt nem tudom elképzelni, hogy a tengerfenéken kóboroljak)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy piacra járok a cekkeremmel és hazaviszek befőzni mindent, meg virágokat is veszek mindig és vadvirág virít az ablakomban

én el tudom magam képzelni úgy, hogy a tiszaparti kis faluban élek, amit szeretek, mindenkit ismerek és mindenki ismer, azt nem mondom, hogy szántok-vetek, de boltos akár lehetnék is a vegyesboltban, árulnék zöldpaprikát meg hagymát

én el tudom magam képzelni úgy, hogy festek, vászonra, kőre, égre, földre, keverem a színeket, hatalmas karimájú rózsaszín kalapom van, festékfotos kezem és mindig nevetek

én el tudom magam képzelni úgy, hogy folyton úton vagyok, Párizs, Alma-Ata, London, Mexikó, Bécs, Tokió, Róma, Sidney, Peruggia, Nápoly, Krakkó, New York, Bari (stb) közt (igen, vannak preferenciáim)

én el tudom magam képzelni úgy, hogy a múltban élek (és talán a nem túl messzi jövőben is) - és néha a jelenben

én el tudom magam képzelni úgy, hogy rengeteg barátom van, akikkel folyton együtt lógunk és játszunk és megváltjuk a világot mindennap legalább kétszer

én el tudom magam képzelni úgy, hogy a hat-hét gyerekem mellett sok macskám is van, disznót vágok és csak nyers zöldségeket eszem

én el tudom magam képzelni úgy, hogy énekelek a közönségnek, talán még táncolok is

én el tudom magam képzelni úgy, hogy... még sokféleképp - és ezért mindig van bennem egy kis hiány mindazokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket épp nem teszek

(de be kell vallanom, vannak olyan helyzetek is, korántsem extrémek, ahová nem bírom, nem akarom, sőt, rettegek elképzelni magam - remélem, hogy ezek sosem fognak bekövetkezni - de még leírni sem bírom őket babonából, vagy minek hívják az ilyesmit)

vakrandi

Tegnap este megint találkoztam egy blogolvasómmal - és az eddigi találkozások (szám szerint hat) alapján azt a következtetést vonom le, hogy ennek a blognak a létrehozása az egyik legkirályabb döntésem volt az utóbbi években, mert olyan kedves, érdekes, okos, szuperszimpatikus emberekkel ismerkedtem meg általa, akiket nagy hülyeség lett volna kihagyni az életemből. Köszi, hogy olvastok! (és bár ez némileg meghekkeli a tervezett totális titkosblogteóriát, remélem, lesz időtök és kedvetek találkozni máskor is meg többször is)

rövid, velős

köszönöm, hogy aggódtok értem, a fejem még fáj (meg az összes kék foltos végtagom, amire ráestem - a fejemre nem estem rá, az csak nagyon meglódult vagy mi), de már nem szédülök és nincs hányingerem sem, szóval, úgy tűnik, mégis megmaradok (ma végül is nem mentem dolgozni, hanem visszafeküdtem és nagyon sok folyadékot ittam és egész nap nyavalyogtam pihentem) - voltam már jobban is, és hogy pont a születésnapomon szálltam így el (vagy másfél métert repültem), azt különösen rossz néven veszem a sorstól

egy nagyon különleges ajándék

azt hiszem, tegnap sikerült más egyebek mellett egy enyhe agyrázkódást is kapnom - estem egy kurva nagyot, teli vagyok lila foltokkal - ráadásul a fejem is fáj azóta is, sőt, már hányingerem is van - ilyet többé nem szeretnék. kéne ma mennem dolgozni, de így?

Ütős érveim vannak

én: teli van a fürdőszoba óriáshangyákkal!
A.: teli? én mindig csak egyet látok jönni-menni
én: egyszerre én is csak egyet szoktam látni
A.: akkor miből gondolod, hogy többen vannak?
én: mert időnként szoktam látni megdögölve is

Rossz cipzárral nem utazhatunk

Így jártam ma: a bérletem a belső kabátzsebemben volt, hogy könnyen elő tudjam venni. A kabátom cipzárja viszont becsípett egy kis textilt a kabátomból (vagy hogy mondják ezt), így nem tudtam lehúzni, hogy benyúlhassak a zsebembe. A fantasztikus első ajtós felszállási rendnek köszönhetően ezt a problémámat egy buszvezetővel kellett elsőként közölnöm - de őt nem érdekelték az öltözködési nehézségeim, nem engedett felszállni, lezavart az esőbe, hogy oldjam meg ott a gondjaimat. Sötét is volt, zuhogott is, a kezem is teli volt, talán nem meglepő, hogy nem boldogultam továbbra sem a cipzárral - de szerencsére a következő buszra bármelyik ajtón felszállhattam. Szerencsémre nem jött ellenőr, aki letépte volna a kabátot rólam. A vonatot persze már lekéstem - de ez ki a fenét érdekel? A buszvezetőket aztán biztosan nem.

De ha holnap valaki kekeckedni mer velem, annak behúzok egyet. Én szóltam.

hajszolt kutyák futnak

Tudjuk egy ideje, hogy nem cél, hogy a gyerekek nyolc- meg hatosztályos gimnáziumokba felvételizzenek, nagyon nem cél. És nemcsak központilag nem cél - amit mutatnak a kitöltendő adatlapok: a netről kell leszedni (akinek nincs internete, nyomtatója, megszívta - márpedig nincs mindenkinek), pdf-ben van fent - vagyis kitölteni csak kézzel lehet nyomtatás után, majd feladni postára pénzért (eláruljam, hogy létezik amúgy kitölthető pdf formátum is? létezik, igen), azokba a kis nyamvadt "négyzetekbe" (téglalapok amúgy, de nem íráskönnyítettek) bolha legyen a talpán, aki könnyedén belepöttyint, kétszáznegyvenhatszor gyerek neve, szülhely, estébé, oktatási azonosító (azt még nem rontottam el egyiken sem, de nagyon koncentrálok), apja neve, de az anyák nevéből csak a születéskori játszik, anyák ne szerezzenek doktori címet - miért is?, telefonszámok, azt már rontottam, mert a sajátomat írtam előre, nem A.-ét (mert minden egyéb helyen az anya adatai kerülnek előre, itt az apáéi), régi iskola om azonosító, cím (a címekben amúgy nem következetesek, mert van, ahol ki kell írni a közterület jellegét, másutt pedig aláhúzni - csakhogy a miénk épp nem szerepel az aláhúzható kategóriák közt - kiírom, nyilván), aztán új iskolától minden adat - új iskoláknak sem céljuk láthatóan, hogy új áldozatokat fgjanak maguknak, a többség adatait (iskolapontosneve, om azonosító, cím, telephelykód, tanterületkód, miazanyád csak sok kattintással összeszedhetőek - tényleg meghaladná a középiskolák képességeit és lehetőségeit, hogy mindent kitegyenek egy lapra, olyan sorrendbe, ahogy az a kurva adatlap kéri?), gyerekeredményei tavaly évvégén, idén félévkor - mázlink van, mert nálunk minden ötös, így csak a természetismeretet meg az erkölcstant meg a drámát kell pluszban beírni, a jegyeken nem kell gondolkodni - mindent aláír mindkét szülő (elváltak is, ha évek óta nem látta is - jajdefasza), könnyű nekünk, hogy mi együtt élünkhalunk, felvételi miatt mármegérte

és akkor még jönnek a külön elvárások, minden iskolánál más:  lefénymásolni az ellenőrzőt, csatolni - oké, kis pénz, kis foci,  fénymásolok, mint a kisangyal - ugyanezt a tavalyi bizonyítvánnyal - ez viszont nem oké, mert az iskola őrzi, de a legtöbb helyen nem szabad bevallani, hogy a gyerek felvételizik, mert a félévnyi pokol garantált, de ha nem veszik fel, akkor az  élete iskola végéig hallgathatja, hogy te akartál innen elmenni, mikor még olvasni sem tudsz? anyád nagyra van veled, azt hitte, majd felvesznek, na, felelj csak hetente tízszer minden tárgyból, aki gimnazista akar lenni, az bírja a gyűrődést (megtörtént események alapján) - szóval, itt csak bevalljuk papíron büntetőjogi felelősségem tudatában, közjegyzőhöz nem kell menni, micsoda mázli! Aztán mindenhová kell még egy vagy két felbélyegzett válaszboríték, van, ahová kell fénykép is kell a gyerekről, hogy a szóbeli után emlékezzenek rá (mivan???) - és persze mindenhová külön postázni kell plusz a győri központba is - aki bírja anyagilag, az nem a leszakadó rétegek része (olyan a gimnáziumokba nem is nagyon kell)

Sok idő és energia megy ám el, de hát ha taníttatni akarja azt a gyereket, kedvesanyuka, akkor vállaljon áldozatot - vállalok, perszehogy, azzá válok magam is, adminisztrálok, töltögetek, postázgatok, ahogy kérik, kegyelmes -tekintettes nagyuraimék.

határok

Hogy lehet átlépni a határt két ember közt, ha az egyik fizetésnapon boldogan falja az ünnepi  tíz deka disznósajtot, anélkül, hogy felmerülne benne a kérdés, hogy valójában mit tartalmaz, amit eszik - míg a másik sosem evett ilyesmit, sőt, nem is ismer olyat, aki valaha kóstolt volna ilyen.... izét.... mit is mondtál, hogy hívják? valami elég fura nevű dolgot említettél, olyasmi volt, mint a madártej?

Nem könnyű ügy ám ez! Saját, valós tapasztalt alapján jutott eszembe. Mert ma reggel disznósajtot ettem (ritkán veszek, csak nagyon megbízható helyen, mert bár szeretem, nem tudom, hogy kik, hol, miket pakolnak bele) Egyébként reggeliztem hozzá savanyú káposztát meg nyers karalábét is, meg a kertből csipkebogyót - imádom, hogy nő a kertünkben csipkebogyó. Eltűnt viszont az eddig minden évben kihajtó az egyetlen tő hóvirágunk, pedig inkább azt vártam, hogy idővel elszaporodik - kénytelen leszek kérni vagy lopni valahonnan másikat. És jeges, sarkvidéki szél fújt a kertben, tíz perc után bejöttem (bezzegtegnapszépidővolt)

(a madártejet egyébként utálom, már a neve is gusztustalanul cseng a fülemnek)