2017. augusztus 12., szombat

szavak helyett

Jó híreim

Két kórházban is találtam a héten tiszta mosdót.

A látogatóknak mégsem kell átesniük a regisztrációs procedúrán, az csak félreértés volt. Katona bácsi, haptákba!

Á. lecsót főzött vasárnap, V. ma rakott krumplit - mindkettő önállóan, egyedül és mindkettő tökéletesen sikerült.

Vettem egy halom könyvet titokban - ezeket fogom olvasni a jövő héten:
1. egy
2. kettő
3. három

Igazából nincs ennyi pénzem, még kedvezményekkel sem, de valamivel muszáj vigasztalni magam. Valami kézzel foghatóval. Akartam mondani maradandót, de hát mi magunk nem vagyunk azok.

Amikor egy kicsit javulni látszanak a dolgok

akkor megküldi a labor a vérvételeredményemet, ami nem tetszik. Holnap megyek megbeszélni. Addig pedig pánikolok*. Nem szeretek hipochonder lenni, de adja az ég, hogy a hipochondria legyen a legsúlyosabb betegségem az elkövetkező 50 évben. Igen, telhetetlen vagyok - de még hosszú távra tervezek.

* első közt az jutott eszembe, hogy ha meghalok akkor hogyan kívánhatnám azt, hogy ha A-nak új nője lesz, akkor azért majd gondoljon rám is gyakran? Hogy ne tűnjek el nyomtalanul. És hogy a gyerekekkel mi lesz nélkülem, senki nem fogja őket így ismerni és szeretni (még ha mostanában folyton veszekszem is - de miért kell  egyáltalán folyton veszekednem?)


PS.: A. szerint nem kell aggódnom, nem olyan könnyű új barátnőt szerezni kirívóan rosszak az értékeim, a gyerekek pedig úgyis hamarosan elköltöznek, vagy azért, mert folyton veszekszem velük, vagy azért, mert felnőnek

Na, ki örül a hideg, esős időnek?

ööö... hát én, a nyárfun... és még négy-öt napot bírnék belőle... aztán addigra szedje össze magát a valódi nyár: minimum 25, maximum 30 fok (Celsiusban), a természetes vizek hőmérsékjlete 28-30 fok (szintén C-ban), ragyogó kék ég, semmi káros sugárzás, enyhe szellő lengedez (balzsamos virágillatú), pollenek a helyükön (porzók tokja, méhek lába) - és így megy hosszú, hosszú hetekig eseménymentesen (heti egy-két éjjel esik a növények kedvéért)