Regisztrálok

Én vagyok a hülye, miért nem maradok már nyugton. De a pénz meg jól jön - kinek nem? Szóval, regisztráltam a rendszerükbe. Napi ötvenezret fizetnek, én ennyiért igazán tudok regisztrálni. Több kolbász, mint nap - szóval nem adnak munkát a hónap minden napjára. És hát úgysem akarom a szuperjó munkahelyemet cserbenhagyni - ugyanakkor az új diplomámmal havi 1200 magyar forinttal emelkedő fizetés sem elégít ki teljesen. Kiszámolta nagy kacagva a munkahelyi bérnéni, hogy ezzel az ütemmel 38 év alatt termelem ki a négy félév tandíját.* Szóval, regisztrálok.

Valaki kurva nagy pénzeket** akaszthat le ezekért az adatlapokért, ahová be kell aprítanom magam. A nevemet szerencsére nem legördülő menüből kell kiválasztanom - de cserébe minden mást. Az irányítószámot a várossal. És nincs elöl kiemelve Budapest, és nem írhatom be az irányítószámot önhatalmúlag, hogy arra kidobja nekem Budapestet, nem, kilencmillió tétel közt kell odascrolloznom magam. Előtte ababasznád, besztercepincehelyalsó - mintha a népesség azonos módon oszlana el. A születési dátumot is így kell kiválasztanom, 1950-től születhetek 2018-ig. Optimisták a fejlődési ütem lehetőségeit nézve - tényleg jó akkor, ha oktatóként nem követelnek meg mindenkitől végzettséget, még a 8 általánost sem, mert kétévesen eccerűen nincs rá idő, még akkor sem, ha valaki tudásban felhozza magát az elvárt szintre. Anyám nevét beírhatom magam. Ha nincs főállásom (még jó, hogy van!), nem enged regisztrálni a rendszer, hozzájuk még telefonszám is kell. A saját cégesemet adtam meg. Naná.

Egyébként ide még 2017 nyarán jelentkeztem. Aztán kicsit tolódott a projekt. Értitek, egy kicsit.  Tudjukki malmai lassan őrölnek. Nyilván előtte meg kellett jóóóól csinálni az informatikát. Így aztán néhány potenciális oktató visszamondta - többek közt én is. De most felhívtak, hogy mégis kéne csoportot vállalnom, mert fejetlenség van, de oktató az nincs. Csak az lehet oktató a játékszabályok szerint, akit még 2017-ben több lépcsőben kiválasztottak maguknak és elvégezte a kötelező elvégeznivalót és van róla papírja. Nekem van. Időnként jól jön ez a papírgyűjtögető mánia, jó lesz még valamire - szoktam mondani - és most jó lett. Van ismerősöm, aki szintén regisztrált, ő fél éve viszi a csoportokat, azt mondja, minden rendesen ki van fizetve időre. Hát, így pihengetek én ki fáradalmakat.

*Fiatal kollegina: akkoriban már nyugdíjba mész, nem? 38 év múlva? még ha ma születnék bárányként, akkor is mindjárt - mondom. De még talán életben leszek.

** és itt nem a napi ötvenezerre gondolok

Nyitás a világra

Némileg magamévá tettem már a megkönnyebbülést, mint életérzést, úgyhogy azon kezdtem gondolkodni, mit tanulhatnék még mivel foglaljam el magam mostanában. Az volt az első gondolatom, hogy ismét elérhetővé teszem magam a családom és a barátaim számára. Ezt jó gondolatnak éreztem, egészen addig, míg el nem kezdtem listázni, ki mindenkit kell akkor gyorsan felhívni, hogy most van rá időm. És akkor vettem egy nagy, mély lassú levegőt és úgy döntöttem, hogy nem kezdek el telefonálgatni, csak mértékkel, mert mi lenne, ha most az egyszer magamat is elérhetővé tenném magam számára és hagynék egy szusszanásnyi időt arra, hogy rendet tegyek magamban és magam körül - ami nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy találkozókat is nagy örömmel megbeszéljek, de talán heti kettőnél nem kéne többet, mert így is van pasim, gyerekeim, munkám, velük/ezzel is kevesebbet foglalkoztam az elmúlt időszakokban, mint az optimális lett volna. És vagyok én, akinek nemcsak blogja, de szép nagy testem is van, és mi lenne, ha a testemet is megpróbálnám megfeleltetni végre a kor követelményeinek - vagyis nemcsak etetném, itatnám és mosdatnám, de időnként sétáltatnám, mozgatnám is, csak úgy a magam örömére. És nem etetném több csokoládéval sem (ami fájdalmas szakítás lesz), hanem elmeösszpontosítással elérném, hogy főképp zöldségekkel (növényekkel) tápláljam és forrásvízzel itassam, mintha csak csodaszarvas lenne. Valamint - de biztosan van még más is, amit magamért megtehetek - a saját kedvemre olvasgatnék, legalább két-három hétig nem szakirodalmat. Ezek a terveim. Nyitás önmagamra. 

A fél tízes áldozat

Megcsináltam! Ötöst kaptam dicsérettel. Mondjuk hatalmas mázlim volt. De megérdemeltem, mert... 

utolsó figyelmeztetés

hát én semmit nem tudok, itt ülök összeomolva, nincs ruhám (van, csak nem tudom, mit veszek majd fel holnap kora reggel), híztam vagy tíz kilót négy nap alatt az izgalomtól a csokizabálástól,  borzalmas vagyok. Ha nem sikerül ez a vizsga, elkallódok teljesen, nem lesz munkám, elmaradoznak a barátaim, elhagy a családom, oda a teljes eddigi fiatal életem... ja, nem. Akkor inkább elmegyek fürdeni és igyekszem majd valahogy kivágni magam minden helyzetből is. Legrosszabb esetben jövő ilyenkor visszamegyek, egy év alatt csak sikerül már elolvasnom az összes tételt. Vagy nem.

Fokozatok

Gondoltam, megfürdöm (frissítésként, nyilván, eszemben sincs még aludni).

Előfordul néha, hogy megeresztem a vizet, aztán elterelődik a figyelmem, és már jócskán megtelt a kád, mire kimegyek. Tudom, pazarlom a vizet. De legalább tisztán visszajut a természetbe. És amikor eszembe jut az ügy, azonnal be tudok ülni egy kád simogató vízbe. 

Aztán van az a verzió, hogy megeresztem a vizet - de elfelejtem bedugni a kádat és folyik a víz a vakvilágba. Tisztán, de feleslegesen. És üres a kád is, úgyhogy nem ülök be. Ez az igazi pazarlás! Elfolyt a víz, elfolyt az idő.

Ma viszont odáig fejlesztettem az energiatakarékos működést, hogy csak a villanyt gyújtottam fel a fürdőszobában, a vizet meg sem eresztetem. Még szerencse - mert jó egy óra alatt sok lefolyt volna a Dunán. Így viszont semmi kár nem ért - és már újra akcióba léptem a kád telitöltése terén.

Időmérleg

Ma este megközelítőleg 25 percet töltöttem egy olyan (kék színű) szövegkiemelő toll kupakjának a keresgélésével, amely tollat egyáltalán nem lett volna muszáj lecserélni másikra (zöldre vagy sárgára vagy rózsaszínre) - de mivel új fejezet kezdődött a könyvben, gondoltam, fenntartom az időnként folyamatosan lankadni látszó figyelmemet azzal, ha színt váltok.

A kupak nagy sokára meglett - a kék szövegkiemelő toll tetején lévő, épp ezt a célt szolgáló bütyökre volt ráhúzva.

Nem tudom, ezek után mit várhatok magamtól reálisan a vizsgán. Talán nem ártana elkezdenem trenírozni magam arra, hogy legalább belépéskor köszönjek. Kirúgáskor elég lesz csendben kullogni.

Visszaszámlálás és önostorozás

Miért nem tanultam? Miért nem használtam ki a rendelkezésemre álló rengeteg (tényleg!) időt? Amikor pedig jól tudtam, mi következik és mikor. Akkor miért nem? Na, és most? Vajon miért nem tanulok most? Még mindig van időm mindent megtanulni felszedegetni néhány morzsát. Ehelyett halottnak tettetem magam és dermedten várom, hogy elmúljék tőlem a keserű pohár. Nem fog. Vagy nem megyek el államvizsgázni (de akkor kidobtam temérdek időt, pénzt és egy karnyújtásnyira lévő diplomát), vagy elmegyek (elmegyek) - de akkor minden helyett is tanulnom kéne, nem mindent is csinálni tanulás helyett. Jaj, elkapott az öregkori elbutulás, semmit sem értek, amit olvasok. Miért is nem tanultam míg fiatal voltam az elmúlt hetekben semmit? 

A gonosz Ciara előtti világ (Oostende, Brugge)

január, február, itt a nyár

A.: tanulsz?
én: igen... végül is igen...
A.: és jól haladsz?
én: ... ööö.... hát... ilyen ütemben körülbelül augusztusra végzek