V. szerint legalábbis. Úgy látszik, amatőr módon teszem, mert lebuktam vele. Nem, nem veszek sötét szemüveget, nem hajtom fel a galléromat, nem viselek parókát, nem használok poloskát, nem lopok és olvasok el titkos leveleket, nem követek senkit.
Hogy mégis hogy csinálom?
én: V.! szeretném megnézni a matekfüzetedet!
V.: nem mutatom meg
én: de kíváncsi vagyok rá...
V.: semmi közöd hozzá...
én: tényleg, hiszen végül is csak az anyukád vagyok... na, muti!
V.: ne kémkedj utánam!
Ez volt néhány napja, amúgy többnyire jóban vagyunk, szorgalmasan főzi nekem a teákat, amit a normálisnál magasabb hőmérsékletem indokol, meg a hasogatós torkom, meg a hangom, amit bármikor elcserélnék szép repedtfazék-hangra, mert az legalább hallható lenne. Bár a kémeknél fontos, hogy tudjanak hallgatni.
2012. június 2., szombat
2012. június 1., péntek
Szomszédok
Az egyik oldalon Petiék szélkakast telepítettek a kertjükbe. A rusnya dög a többi, jellemzően speciális, rozsdásodó műanyagból (vagy annak tűnő cuccokból) tákolt építményükhöz viszonyítva üdítően kellemes látvány. De ami igazán bánt, az az, hogy minden évben hagyják lerohadni az összes fájukról a cseresznyét. Pedig tudják, hogy mi szeretjük.
Ha a másik oldalon élő nyolcvan éves Józsi bácsi elfogadna tőlem egy tanácsot, azt tanácsolnám neki, hogy ne behúzott kézifékkel és padlógázzal ugrasson ki a garázsból - helyette a gyalog járást ajánlanám legjobb szívvel, de tekintettel arra, hogy se nem lát jól, se nem hall jól, nem tudom, hogyan adhatnám át neki a tanácsaimat.
A kert végi kerítés mögött lakó Béla az utcán sosem ismer meg egyikünket sem (pedig...)
A szemközti Tibort tekintve még egy átlagos iskolásnál is sokkal jobban örülök, hogy eljött végre a nyár, mert egy darabig most csak gyűjtögeti a laminált szekrényeket és a régi műanyag kerti bútorokat, fűteni majd csak télen fog velük.
Nem vagyunk rosszban egyikkel sem, mert nem szoktunk beszólogatni nekik, és remélem, ezentúl sem olvassák majd a blogomat
Ha a másik oldalon élő nyolcvan éves Józsi bácsi elfogadna tőlem egy tanácsot, azt tanácsolnám neki, hogy ne behúzott kézifékkel és padlógázzal ugrasson ki a garázsból - helyette a gyalog járást ajánlanám legjobb szívvel, de tekintettel arra, hogy se nem lát jól, se nem hall jól, nem tudom, hogyan adhatnám át neki a tanácsaimat.
A kert végi kerítés mögött lakó Béla az utcán sosem ismer meg egyikünket sem (pedig...)
A szemközti Tibort tekintve még egy átlagos iskolásnál is sokkal jobban örülök, hogy eljött végre a nyár, mert egy darabig most csak gyűjtögeti a laminált szekrényeket és a régi műanyag kerti bútorokat, fűteni majd csak télen fog velük.
Nem vagyunk rosszban egyikkel sem, mert nem szoktunk beszólogatni nekik, és remélem, ezentúl sem olvassák majd a blogomat
2012. május 31., csütörtök
Lanyhul az éberség
Szóltam előre, mivel szeretnék fizetni, mégsem akadtam fenn a rostán: a tej, a joghurtok és a kolbász mellé újságot is vettem ma Erzsébet utalvánnyal. Biztosan gyümölcsként számolják el :)
2012. május 30., szerda
Levélíró gyakorlatok
Fülöp - Szilágyi: Fogalmazás munkafüzet 4. évfolyam
65. oldal
Írj levelet! Választhatsz az alábbi témák közül is! (Á. írásával: Mást is)
Mutasd be lakóhelyedet, iskoládat egy távoli barátodnak! (ez uncsi, igaz?)
Mutatkozz be új levelezőtársadnak! (Mi vaaan??? ezt az 1976-os mf-ből csenték?)
Írd meg nagyszüleidnek az egyik iskolai élményedet! (van telefonjuk)
Úgyhogy Á. a "lehet mást is" opciót választotta, íme:
Örömmel értesítjük önt, hogy felvételt nyert a baráti körömbe.
A körbe tartozók néha belépést nyerhetnek a lakásunkba, előzetes meghívás esetén. Ha ön kíván ennek a körnek tagja lenni, kérem jegyezze meg az egyes számú kódot: 31845298 (a valódi kód nem ez, de ugyanennyi számjegyből áll). Amennyiben ez önnek túl nehéz, mert súlyos memóriazavarokkal küzd, kérem hagyja a tagságot a túróba. Részletezem, amit tehet: foci, számítógépezés, különféle játékok papíron és nem papíron. Még bővebb információt nem talál sehol, úgyhogy ha csak erre kíváncsi, az ön tagsági jelentkezését töröljük.
A baráti körben magán kívül még négyen vannak, ezek között a titkos szövetségben ketten. A titkos szövetség olyan titkos, hogy még az is titkos, hogy titkos. Vezére én és N. G. B. Ha (esetleg) be akar lépni, kérem mondja meg az egyes számú kódot (31845298). Ha nem akar belépni, égesse el levelünket, amely tüzelőnek is jó.
A holnapi viszontlátás reményében:
65. oldal
Írj levelet! Választhatsz az alábbi témák közül is! (Á. írásával: Mást is)
Mutasd be lakóhelyedet, iskoládat egy távoli barátodnak! (ez uncsi, igaz?)
Mutatkozz be új levelezőtársadnak! (Mi vaaan??? ezt az 1976-os mf-ből csenték?)
Írd meg nagyszüleidnek az egyik iskolai élményedet! (van telefonjuk)
Úgyhogy Á. a "lehet mást is" opciót választotta, íme:
Tisztelt K. D. (osztálytársa, barátja, a levélben persze teljes nevén)!
Örömmel értesítjük önt, hogy felvételt nyert a baráti körömbe.
A körbe tartozók néha belépést nyerhetnek a lakásunkba, előzetes meghívás esetén. Ha ön kíván ennek a körnek tagja lenni, kérem jegyezze meg az egyes számú kódot: 31845298 (a valódi kód nem ez, de ugyanennyi számjegyből áll). Amennyiben ez önnek túl nehéz, mert súlyos memóriazavarokkal küzd, kérem hagyja a tagságot a túróba. Részletezem, amit tehet: foci, számítógépezés, különféle játékok papíron és nem papíron. Még bővebb információt nem talál sehol, úgyhogy ha csak erre kíváncsi, az ön tagsági jelentkezését töröljük.
A baráti körben magán kívül még négyen vannak, ezek között a titkos szövetségben ketten. A titkos szövetség olyan titkos, hogy még az is titkos, hogy titkos. Vezére én és N. G. B. Ha (esetleg) be akar lépni, kérem mondja meg az egyes számú kódot (31845298). Ha nem akar belépni, égesse el levelünket, amely tüzelőnek is jó.
A holnapi viszontlátás reményében:
A baráti kör vezére X. Á. üdvözöl
Teljesnév Á. igazgató
2012. 05. 23.
Tudománytörténeti sorozat - honnan eredhet?
Biztos vagyok abban, hogy az instant levesek és italok ötletét az esőre a semmiből előbújó csigák szolgáltatták.
2012. május 29., kedd
Mi történt május 29-én?
Május 29-én V.-nek osztálykirándulása volt, amin én is részt vettem. Mert V. szerette volna, ha együtt töltöm vele a kilencedik születésnapját is. Így hát kivettem egy nap szabadságot, hogy együtt legyek V.-vel egész nap, ugyanúgy, mint 2003-ban, amikor V. reggel nyolc óra tizenegy perckor megszületett. Mindig szerettem volna egy májusi kislányt, mert a májusi lányok mind gyönyörűek és boldogok.
(kis kitérő a szabadságkérésről: ti vajon szoktatok-e abból a célból szabadságot kivenni, hogy a munkahelyi munkátokat végezzétek ez idő alatt? megelőlegezek néhány nemleges választ, majd folytatom: én sem. A főnököm viszont azzal a feltétellel szeretett volna szabadságra engedni, ha ez alatt az idő alatt is hiánytalanul elvégzem a munkámat. Elég elutasítóan reagáltam, végül mégis kaptam egy napot mára. Várnátok-e ti ilyen előzmények után a holnapi négyszemközti megbeszélést?)
Szóval, ma reggel kilenc éve megszületett V. És rögtön nagyon szép volt, ami azonnal látszott rajta, és rejtett magában már akkor is néhány olyan tulajdonságot, amelyek nem látszottak azonnal és amelyekre csak az idő múlásával derült fény.
Az nagyon hamar kiderült, hogy gyönyörű a mosolya. Nem váratott sokáig magára az a felfedezés sem, hogy óriási akaratereje van. Aztán hamar kiderült, hogy mindig akar valamit. Nem mindig azt, amit én szerettem volna, sőt. És azt addig próbálja kitartóan elérni, míg csak nem sikerül neki. Így ült és napokon belül állt is fel hat hónaposan. Aztán elkezdett helyet változtatni, hét hónaposan járni, egyéves kora előtt beszélni. Első mondata néhány héttel az első születésnapja után így hangzott: "bácsi piros motoron!" Másfél éves korára már videófelvétellel bizonyítottan jó órás monológokat adott elő az asztal tetejére állva, élénken gesztikulálva, többek közt használva a következő kifejezéseket: "szerszámos ládám is van" "pénzem is van, a pénzemet a zsebemből kifizetem" "virágos kertem is van, a nagymamát oda meghívom, mert a nagymama a kedvencem" "kulcsom is van, a kulcsomat a zsebembe teszem" "nézd, színes ceruzák, ezt most kiborítom" "ne legyél szomorú mamikám, összeszedem" És én nem voltam szomorú, mert összeszedte tényleg, mert V.-nek nagyon fejlett az empátiás készsége (legalább is kis korában, amíg nem kezdett el kamaszodni, addig még az volt). Ötévesen megtanult olvasni, mert Á. csúfolta, hogy még nem tud. Kétéves kora óta rajzol, színesen, lendületesen, ötletesen, egyre jobban - és nagyon kitartóan, így nem véletlen, hogy már gyűlnek az oklevelekkel bizonyított eredményei is rajzból. Nagyon okos, könnyen tanul. Ha akar. Nagyon lusta, ha arról van szó, amit nem szeret csinálni. És vannak nemszeretem ügyek körülötte. Nagyon szorgalmas abban, amit szeret. Már főzött egyedül néhány dolgot, mert főzni szeret. A rózsaszín bőrönd, amit ma kapott, épp ezért tartalmazott például egy zöldséghámozót is, hogy tudjon velem krumplit és zöldséget tisztítani. Hiszitek vagy sem, boldog ujjongásban tört ki a láttán. Kapott peonzát is.
(Kis kitérő a peonzavásárlásról: V. felírta nekem, miket szeretne a szülinapjára. Többek közt peonzát. Miiiiit???? - kérdeztem hülyén. Peonzát - válaszolta ő, úghy, ahogy a nagyon nehéz felfogásúakhoz beszélnek mások. OK, mondtam én, és elmentem a játékboltba. A papírt persze nem vittem, így azzal kezdtem, hogy leégettem magam a boltban: Jó napot kívánok, keresek valamit, aminek nem tudom a nevét. Élőlény? - próbált barchobázni a boltos. Nem, ez egy tárgy, egy izé, talán raszputyin? amit el kell dobni... kasztonya? valami ilyesmi neve van és pörög... grizeldisz?... ilyesmi. Erre a boltos azt mondta: maga peonzát keres, jöjjön, odavezetem! és tényleg, peonzát kereshettem, mert V. ujjongott)
Sokszor ujjong boldogan, nagyon tud örülni. De a haragjától az isten mentsen meg mindenkit, mert ha dühös, a haragvó tenger elbújhat mellette, a fúriák szelíd kezesbáránynak látszódnak vele összehasonlítva. Aki hisztizni látja, boldogan ad hálát az égnek azért, mert nem az ő gyereke. És sokáig bírja, kitartó ebben is. Nem egyszer elindult már világgá, bátor. Ügyesen mozog, jól mászik - ugyanakkor gyakran töri össze vagy sebzi meg magát túlzott vakmerőségében. Feljegyzi, hány könyvet olvasott már és melyek azok. Szeptember óta körülbelül a hatvanadiknál tart. Nagyon szeret velünk aludni, ami nekem is finom érzés, míg rugdalni nem kezd. Nagyon erős lábai vannak, bizonyára a sportoknak köszönhetően, így hatalmasakat rúg. Imádja a macskákat, ő maga is egy cica, sokat babázik, jól úszik. Nagyon rendetlen, bár Á.-t meg sem közelíti ebben és engem sem ér utol e téren. Kedvenc színe a lila, de a sok rózsaszín mellett szívesen hord kéket vagy zöldet is. Minden jól áll neki. Szépen énekel, szeretünk együtt énekelni. Olyan, mint egy erdei tündér. Azt hiszem, sikerült a világ legszebb és legjobban hozzáillő nevét megtalálnom neki, ma is csak ezt adnám. A szülinapjára dobos tortát kért, gyümölcslevest és palacsintát. Ma este a torta teljesült (bár csak boltból), majd hétvégén is lakomázunk egyet a szülinapja alkalmából, amikor jobban ráérek főzni. Ma nagyon korán kelt és későn feküdt, hogy minél tovább tartson a várva várt szülinap (én is így szoktam, és másban is hasonlít rám). Isten éltessen, édes kicsi tündér V.!
A rózsaszín bőrönd (Á. olvasatában: jééééé, gurulós iskolatáska!) a tulajdonosával:
a rózsaszín bőrönd az egyik lakójával:
és V. díszes haja:
És egy kép, amit V. csinált ma: a "legengedelmesebb hívem, ha azt kérem, erre nézzen, erre néz, nem mozog, nem pislog, ugye, milyen kedves?"
(kis kitérő a szabadságkérésről: ti vajon szoktatok-e abból a célból szabadságot kivenni, hogy a munkahelyi munkátokat végezzétek ez idő alatt? megelőlegezek néhány nemleges választ, majd folytatom: én sem. A főnököm viszont azzal a feltétellel szeretett volna szabadságra engedni, ha ez alatt az idő alatt is hiánytalanul elvégzem a munkámat. Elég elutasítóan reagáltam, végül mégis kaptam egy napot mára. Várnátok-e ti ilyen előzmények után a holnapi négyszemközti megbeszélést?)
Szóval, ma reggel kilenc éve megszületett V. És rögtön nagyon szép volt, ami azonnal látszott rajta, és rejtett magában már akkor is néhány olyan tulajdonságot, amelyek nem látszottak azonnal és amelyekre csak az idő múlásával derült fény.
Az nagyon hamar kiderült, hogy gyönyörű a mosolya. Nem váratott sokáig magára az a felfedezés sem, hogy óriási akaratereje van. Aztán hamar kiderült, hogy mindig akar valamit. Nem mindig azt, amit én szerettem volna, sőt. És azt addig próbálja kitartóan elérni, míg csak nem sikerül neki. Így ült és napokon belül állt is fel hat hónaposan. Aztán elkezdett helyet változtatni, hét hónaposan járni, egyéves kora előtt beszélni. Első mondata néhány héttel az első születésnapja után így hangzott: "bácsi piros motoron!" Másfél éves korára már videófelvétellel bizonyítottan jó órás monológokat adott elő az asztal tetejére állva, élénken gesztikulálva, többek közt használva a következő kifejezéseket: "szerszámos ládám is van" "pénzem is van, a pénzemet a zsebemből kifizetem" "virágos kertem is van, a nagymamát oda meghívom, mert a nagymama a kedvencem" "kulcsom is van, a kulcsomat a zsebembe teszem" "nézd, színes ceruzák, ezt most kiborítom" "ne legyél szomorú mamikám, összeszedem" És én nem voltam szomorú, mert összeszedte tényleg, mert V.-nek nagyon fejlett az empátiás készsége (legalább is kis korában, amíg nem kezdett el kamaszodni, addig még az volt). Ötévesen megtanult olvasni, mert Á. csúfolta, hogy még nem tud. Kétéves kora óta rajzol, színesen, lendületesen, ötletesen, egyre jobban - és nagyon kitartóan, így nem véletlen, hogy már gyűlnek az oklevelekkel bizonyított eredményei is rajzból. Nagyon okos, könnyen tanul. Ha akar. Nagyon lusta, ha arról van szó, amit nem szeret csinálni. És vannak nemszeretem ügyek körülötte. Nagyon szorgalmas abban, amit szeret. Már főzött egyedül néhány dolgot, mert főzni szeret. A rózsaszín bőrönd, amit ma kapott, épp ezért tartalmazott például egy zöldséghámozót is, hogy tudjon velem krumplit és zöldséget tisztítani. Hiszitek vagy sem, boldog ujjongásban tört ki a láttán. Kapott peonzát is.
(Kis kitérő a peonzavásárlásról: V. felírta nekem, miket szeretne a szülinapjára. Többek közt peonzát. Miiiiit???? - kérdeztem hülyén. Peonzát - válaszolta ő, úghy, ahogy a nagyon nehéz felfogásúakhoz beszélnek mások. OK, mondtam én, és elmentem a játékboltba. A papírt persze nem vittem, így azzal kezdtem, hogy leégettem magam a boltban: Jó napot kívánok, keresek valamit, aminek nem tudom a nevét. Élőlény? - próbált barchobázni a boltos. Nem, ez egy tárgy, egy izé, talán raszputyin? amit el kell dobni... kasztonya? valami ilyesmi neve van és pörög... grizeldisz?... ilyesmi. Erre a boltos azt mondta: maga peonzát keres, jöjjön, odavezetem! és tényleg, peonzát kereshettem, mert V. ujjongott)
Sokszor ujjong boldogan, nagyon tud örülni. De a haragjától az isten mentsen meg mindenkit, mert ha dühös, a haragvó tenger elbújhat mellette, a fúriák szelíd kezesbáránynak látszódnak vele összehasonlítva. Aki hisztizni látja, boldogan ad hálát az égnek azért, mert nem az ő gyereke. És sokáig bírja, kitartó ebben is. Nem egyszer elindult már világgá, bátor. Ügyesen mozog, jól mászik - ugyanakkor gyakran töri össze vagy sebzi meg magát túlzott vakmerőségében. Feljegyzi, hány könyvet olvasott már és melyek azok. Szeptember óta körülbelül a hatvanadiknál tart. Nagyon szeret velünk aludni, ami nekem is finom érzés, míg rugdalni nem kezd. Nagyon erős lábai vannak, bizonyára a sportoknak köszönhetően, így hatalmasakat rúg. Imádja a macskákat, ő maga is egy cica, sokat babázik, jól úszik. Nagyon rendetlen, bár Á.-t meg sem közelíti ebben és engem sem ér utol e téren. Kedvenc színe a lila, de a sok rózsaszín mellett szívesen hord kéket vagy zöldet is. Minden jól áll neki. Szépen énekel, szeretünk együtt énekelni. Olyan, mint egy erdei tündér. Azt hiszem, sikerült a világ legszebb és legjobban hozzáillő nevét megtalálnom neki, ma is csak ezt adnám. A szülinapjára dobos tortát kért, gyümölcslevest és palacsintát. Ma este a torta teljesült (bár csak boltból), majd hétvégén is lakomázunk egyet a szülinapja alkalmából, amikor jobban ráérek főzni. Ma nagyon korán kelt és későn feküdt, hogy minél tovább tartson a várva várt szülinap (én is így szoktam, és másban is hasonlít rám). Isten éltessen, édes kicsi tündér V.!
A rózsaszín bőrönd (Á. olvasatában: jééééé, gurulós iskolatáska!) a tulajdonosával:
a rózsaszín bőrönd az egyik lakójával:
És egy kép, amit V. csinált ma: a "legengedelmesebb hívem, ha azt kérem, erre nézzen, erre néz, nem mozog, nem pislog, ugye, milyen kedves?"
2012. május 28., hétfő
Olyan jó volt megint
Még ha kiskamaszokkal nyaralni megdöbbentő, fárasztó és sokszor kiakasztó élmény is... és az ember igencsak megismeri saját határait és érzelmei határtalanságát, bármely irányba.
Dögbendő, nyalintás, renyheség, punkbűz, védegylet, fiastyúk, kánon, haramiaszerű, tétovázók, lincshangulat, topántalp, árokpart, gazdaállat, számháború, illatfelhő, ünő, fatuskó, büdöske, bárányszem, fémkorlát, hiénanyál... és további rengeteg egyéb szó is előjött számtalan scrabble játékunk során. A játékosok részben a felnőttek, részben a 9 -10 éves gyerekeink. Nem volt kevesebb ötletes szavuk, mint nekünk, sőt - ami nem csoda, némelyikükkel hat éve játszunk rendszeresen.
Kirándultunk, amit ők többnyire utáltak (elkényeztetett, puhány banda), mi szerettük, fociztak, húzódzkodtak, bicajoztak, kergetőztek, fára másztak (mi nem bírnánk azt az iramot), ájpedeztek, telefonoztak (imádták, mi utáltuk), kettőig dumáltak, hatkor keltek (mi kidőltünk már éjfélkor és csak nyolc körül támolyogtunk le a földszintre, ahol ők már javában scrabbleztek, sakkoztak, olvastak, beszélgettek, vihogtak, veszekedtek, fociztak, kakaóztak és sütiztek) Együtt nőttek fel. Nem találkozunk túl gyakran, de a pünkösdi három-négy nap és a közös szilveszter évek óta fix program, és mindig nagyon várják és mindig tudják ugyanonnan folytatni, ahol fél éve, néhány hónapja abbahagyták.
A kutyakaja nagyon hamar elfogyott, bográcsoztunk, szalonnát sütöttünk, unortodox kókuszgolyót csináltunk, bodzaszörpöt ittunk, meg sört és jóféle borokat, volt minden jó - de a gyerekek közül néhány csalódottságában ma nem evett ebédet, mert a hetedik éve szokásos búcsúéttermezés helyett a maradékokat (bográcsgulyás, bolognai, túrós tészta) ettük délben (elkényeztetett, hisztis banda).
Aztán a négyórás hazaút után itthon Á. betolt négy tojásból rántottát, egy pár virslit és hat deci banánturmixot, V. "csak" a pár virslit és a turmixot, kenyér nélkül, mert az nem maradt egy falat sem. És megpróbálják kialudni az elmúlt napok alatt felgyűlt izgalmakat, fáradtságot,
Dögbendő, nyalintás, renyheség, punkbűz, védegylet, fiastyúk, kánon, haramiaszerű, tétovázók, lincshangulat, topántalp, árokpart, gazdaállat, számháború, illatfelhő, ünő, fatuskó, büdöske, bárányszem, fémkorlát, hiénanyál... és további rengeteg egyéb szó is előjött számtalan scrabble játékunk során. A játékosok részben a felnőttek, részben a 9 -10 éves gyerekeink. Nem volt kevesebb ötletes szavuk, mint nekünk, sőt - ami nem csoda, némelyikükkel hat éve játszunk rendszeresen.
Kirándultunk, amit ők többnyire utáltak (elkényeztetett, puhány banda), mi szerettük, fociztak, húzódzkodtak, bicajoztak, kergetőztek, fára másztak (mi nem bírnánk azt az iramot), ájpedeztek, telefonoztak (imádták, mi utáltuk), kettőig dumáltak, hatkor keltek (mi kidőltünk már éjfélkor és csak nyolc körül támolyogtunk le a földszintre, ahol ők már javában scrabbleztek, sakkoztak, olvastak, beszélgettek, vihogtak, veszekedtek, fociztak, kakaóztak és sütiztek) Együtt nőttek fel. Nem találkozunk túl gyakran, de a pünkösdi három-négy nap és a közös szilveszter évek óta fix program, és mindig nagyon várják és mindig tudják ugyanonnan folytatni, ahol fél éve, néhány hónapja abbahagyták.
A kutyakaja nagyon hamar elfogyott, bográcsoztunk, szalonnát sütöttünk, unortodox kókuszgolyót csináltunk, bodzaszörpöt ittunk, meg sört és jóféle borokat, volt minden jó - de a gyerekek közül néhány csalódottságában ma nem evett ebédet, mert a hetedik éve szokásos búcsúéttermezés helyett a maradékokat (bográcsgulyás, bolognai, túrós tészta) ettük délben (elkényeztetett, hisztis banda).
Aztán a négyórás hazaút után itthon Á. betolt négy tojásból rántottát, egy pár virslit és hat deci banánturmixot, V. "csak" a pár virslit és a turmixot, kenyér nélkül, mert az nem maradt egy falat sem. És megpróbálják kialudni az elmúlt napok alatt felgyűlt izgalmakat, fáradtságot,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)