Cseresznye

Én jóformán cseresznyeéréstől cseresznyeérési számolom az évet, számomra a cseresznye minden gyümölcsök leggyümölcsebbike, a cseresznyeevést nem tudom abbahagyni, legfeljebb hosszabb - rövidebb (de inkább csak rövidebb) időre felfüggeszteni.... cseresznyefüggő vagyok. Szép, ahogy a virágba borulnak a bütykös cseresznyefák, szép a fa leveles koronája, gyönyörű az élénkzöld levelek közt a cseresznye már halványzölden is... aztán sárgán... rózsaszínesen... élénkpirosan... bordón... feketén. És a cseresznyefa a gyümölcsök leérése után is szép, ősszel a hol sárga, hol vörös levelekkel... és télen is. De ilyenkor, cseresznyeéréskor a leggyönyörűbb.


Egyszer azt olvastam valahol - nyilván egy, a nemzetközi szakirodalom által is előkelő  helyen jegyzett pszichológiai szaklap lehetett,  ahol egy reprezentatív kutatás zárótanulmányaként szerepeltethették az írást (reprezentativitásról akkor beszélhetünk, ha valószínűségi mintavétel során úgy választják ki a megkérdezendő személyeket (kutatási egységeket), hogy azok véleménye statisztikailag nem tér el jelentősen attól, mintha a teljes vizsgált alapsokaság minden tagját megkérdezték volna) -, hogy kétféle embert lehet elkülöníteni cseresznyeevés szempontjából:

az egyik úgy eszi a tál cseresznyét, hogy mindig a legkevésbé szép (piros, nagy, érett, hibátlan) szemeket választja, így fokozva a gyönyört egyre jobban és jobban,

a másik épp fordítva: mindig az előtte lévők leggyönyörűbbikét választja, így azonban a végére a sárgácskák maradnak, és azokkal zárul az aktus.


Nos, én kutatás nélkül is megkockáztatom, hogy több típus létezik a fent említett kettőnél:

biztos vagyok benne, hogy van olyan, akit a módszeres cseresznyeevés egy percig sem kerít hatalmába, és eszi, ahogy a keze ügyébe akad.

Én viszont, aki egész évben a cseresznyét várom, kombinált módszert alkalmazok már kisgyerekkorom óta.

(Itt kell hozzátennem, hogy a cseresznye minden gyümölcsök feletti imádata annak ellenére fejlődött ki bennem, hogy anyai nagymamám már óvodás koromban megpróbált azzal a tétellel elbizonytalanítani, hogy a cseresznye, mint "túl" korán érő gyümölcs, értéktelen, talmi ragyogással hódít csak, pusztán víz és cukor pirosítóval csábossá tett elegye - hiszen a valódi értéket a nyár végén és ősszel érő gyümölcsök hordozhatják csak, amelyek magukba szívják a teljes tavasz, a nyár, sőt, esetenként az ősz esszenciáit is. Eme gondolatmenettel haladva a csonthéjasok mellett a naspolya, az alma és a körte érdemelnék csak ki a valódi gyümölcs nevet. Nem tudott eltántorítani, bár ő cseresznyére soha pénzt ki nem adott és a kertbe sem engedte be a "nemes" fák közé - azért nőnek az utcán is cseresznyefák, hogy a szegény gyermek is hozzájuthasson, míg meg nem erősödik annyira, hogy saját vágyainak engedelmeskedve cseresznyét cseresznyére halmozzon. Mert szerencsére a nélkülözés éveit követően eljött az az idő, és tart az aranykor.)

Kombinált módszerem lényege abban rejlik, hogy még mielőtt rávetném magam a kosárnyi (sic!) cseresznyére, kiválogatom egy tálkába a legkívánatosabbakat, félreteszem - majd szemről szemre választom ki mindig a leggyönyörűbbet, a legellenálhatatlanabbat. És mikor elfogy a kosár, jöhetnek a valódi kincsek, a cári korona gyémántjai...

A magját pedig megszárítva elteszem, és cseresznyepárnát készítek belőle.

A menny felfedezése

Végtelenül tájékozatlannak és némileg butácskának érezheted magad, ha olvasod, meg végtelenül okosnak és mindent tudónak is. Örülhetsz, hogy szinte minden már eleve elrendeltetett, és szomorkodhatsz ugyanemiatt. Rádöbbenhetsz döntéseid súlyosságára és súlytalanságára, arra, hogy minden mennyiféleképp történhetett volna és hogy semmi sem lehetett volna másképp. Barátság, szerelem, árulás, születés, felnövés, meghalás, eredetek és mítoszok, okok, következmények, fényes nyilvánvalóságok és homályos szövevények. Egyszerű mondatok és nagyon bonyolult mondatok, olyanok, amikről azonnal érzed, hogy rólad szólnak és olyanok, amiknek neki lehet futni ötször is, mire derengeni kezd az értelme. A dolgok többértelműek és egyértelműek. Nagyon szép, nagyon mulatságos, nagyon szomorú, nagyon okos, nagyon könnyű és nagyon nehéz, nagyon hosszú, de kicsit rövid - néha még kicsit bosszantó is. Majdnem tökéletes.

Harry Mulish: A menny felfedezése

Kozmetikai jótanácsok a világ népeinek

Nálunk a fürdőszobában a kád szélén évek óta napról napra 10-20 kis edénykében: különféle színű, formájú és nagyságú ibrikekben, csészikékben, flakonokban és számtalan kindertojás sárgájában gyerekeim vizet "hidegítenek". A minden este gondosan eltett - eredetileg mindig meleg! - víz másnapra "meghidegszik", és így már felhasználható az esti fürdéskor, a kádban lévő (túl) meleg víz lehűtőjeként. Ez a -  különleges technológiával nyert - ún. "hidegített víz" természetesen nem pótolható és cserélhető fel, így nem is tévesztendő össze a csapból egyébként folyó hideg vízzel.

A hidegített víz felhasználhatósága még nem teljes körűen feltárt, de megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy sem A. sem én magam (akik nem használunk hidegített vizet tisztálkodásunk során - hiszen annak előállításából sem vesszük ki a részünket, sőt...) messze nem rendelkezünk olyan finom, puha és fiatal bőrrel, mint Á. és V., akik viszont szinte csecsemőkoruk óta hidegített vizet is alkalmaznak az esti fürdéseikkor.

A hidegített víz előállításának módját nem véletlenül nem védettük le, úgy gondoltuk, hogy azt felajánljuk mind a fejlődő, mind az egyáltalán nem fejlődő országok minden polgárának, hogy saját üdvükre hasznosíthassák ezt, így alapozva meg Á. és V. későbbi tudományos hitelét, valamint szociális elkötelezettségét a zemberek iránt.

Meselények utcája

Hogy a lányomhoz inkább szép szavak kötődjenek, mint kevésbé szépek - mert a szépek sokkal jobban illenek hozzá:

Körülbelül másfél - két éves lehetett V., amikor egy alkalommal a négyeshatoson rám emelte csillogó búzavirág szemeit és boldog mosollyal az arcán így szólt: "Hallod, mamikám, a Meselények utcája következik!"

Buzi, aki elolvassa!

V.: nagyon jó lesz, ha majd nyáron együtt is kimegyünk a játszótérre, mert ott a Noémivel mindig rejtélyeket keresünk és titkokat fejtünk meg!

én: aha, az izgi!

V.: mert a csúszdák össze vannak firkálva, nem mindig tudjuk elolvasni, de mindig megpróbáljuk megfejteni!

én: az tényleg nagyon izgalmas játék lehet!

V.: elég csúnyák is vannak odaírva, tudod mi?

én: nem, nem tudom

V.: azt fejtettük meg a múltkor, hogy "buzi, aki elolvassa"

én: nahát...

V.: de szerintem ez inkább butaság lehet.... ugye, mami?

én: hát, képzeld el, hogy aki a játszótéren azt tartja a legokosabb gondolatának, hogy összefirkálja a csúszdákat, abból vajon milyen okosság jöhet ki akkor, amikor ezt meg is valósítja...

V.: semmilyen! csak még nagyobb butaság

én: aha...

... izgatottan várom a nyári szókincsbővítő játszóterezést